3

283 20 0
                                    

Másnap reggel SVK-val kezdtek Harryék (egy évfolyamra jár Charlotte is). Mindenki beért a terembe csengetés előtt, talán kissé félve de leültek a helyükre a diákok, kivéve Charlottot. Dolores ugyanabban a borzalmas ruhában állt a pódiumon. Csengettek és mindenki abbahagyta a susmorgást.

- Rendben osztály most akkor megtanuljuk a sötét varázslatok kivédését... - kezdte mire mindenki elővette a pálcáját. Ekkor csöppent be Charlotte, egy almát evett miközben a táskája a fél vállán lógott. Az egyen szoknyája le volt vágva rövidebbre és a piros is lilára volt festve. Az arcán full smink volt és a haja kissé kócosan állt. Bezárta maga mögött az ajtót és harapott egyet a zöldalmájából, majd megfogta és elhajította a mellette 4 méterre lévő kukába. Dolores szeme kissé elkezdett tikkelni. Miután leült a lánya elmosolyodott és odatipegett a lányhoz.

- Charlotte, kedvesem – nézett kissé őrült mosollyal – büntetés.

- Hogyne – nézett továbbra is a könyvébe és legyintett egyet. Dolores idegesen (még mindig ,,mosolyogva") rácsapott egyet Charlotte padjára.

– Elég legyen, nem viselkedhetsz így csak mert az anyád vagyok, indíts Dumbledorehoz – ordította le Charlottot, a lány mintha kissé hitetlenkedve nézett volna Umbridge felé, aki visszatért a nyugodt formájába és az ajtó felé mutatott.

- Rohadj meg – mosolygott utánozva anyját, majd megfogta a táskáját felállt és kiment. Dolores mondani akart még valamit de gyorsan kiviharzott a teremből. Visszafordult a terem felé Dolores és folytatta.

- Ó kedveseim, nem fog kelleni a pálcátok. – egy lány feltette a kezét.

- Akkor hogy fogunk tanulni?

- Hát a könyvből – mosolygott újra.

- De mit kéne tennünk ha ránk támadnak? – kérdezte Hermione.

- Az én osztályomban Miss. Granger nem szokásunk nem jelentkezni – nézett rá kissé szúrósan. Hermione szégyenkezve maga elé nézett, majd Harry folytatta.

- De akkor hogy fogunk Voldemort ellen védekezni? – kérdezte miközben megemelte a hangját.

- Hogy mered kimondani a Sötét nagyúr nevét? – tárta nagyra szemeit pinky.

- Nem félek egy névtől, de én láttam és visszatér – állt fel Harry miközben folytatta – és erősebb, megölte Cedricet – emlékezett vissza.

- Elég!! Mr. Diggory halála egy baleset volt – esett ki a kedves szerepéből Umbridge. Harry már épp mondani akarta valamit amikor Umbridge folytatta – Büntetés – tért vissza a ,,kedves" hangjára. Harry duzzogva visszaült a helyére és figyelt a további részében az órára.

- Gyere be – szólt Dumbledore az ajtó másik oldaláról.

- Üdv – ült le Charlotte a székre, Albus asztalával szembe.

- Nem kell így viselkedned Charlie – a lány kissé mintha enyhébben felnézett volna Dumbledorra, nem hívta így már jó rég óta senki.

- Ne becézgessen Dumbledore, és egyébként meg olyan vagyok amilyen – tért vissza a stílusához, de mintha ezt már nem őszinteségből mondta volna.

- Hát rendben... - sóhajtott mélyet Dumbledore – jöjj velem – invitálta a lányt. Kissé unott fejjel, de elindult Dumbledore irányába Charlotte. – Látod ezt a tálat? – mutatott az előttük lévő vizes edényre – ebbe, emlékeket tudok nézni – magyarázta.

- Ahha – nézte a körmeit kicsit sem figyelve Albusra. – És? – kérdezte a lány miután nem folytatta az igazgató.

- Láthatod más gondolatait – nézett Charlottra, akit még mindig nem kötött le a beszélgetés – a mások gondolatai rólad is megvan – mosolygott kicsit Albus, ekkor a lány szomorúan felnézett Dumbledorra. Dumbledore kedvesen megveregette a lány vállát, aki halványan elmosolyodott. Ritkán látni ilyet. – Magadra hagylak – hagyott ott Dumbledore, miközben kinyitotta azt a kis szekrényt, amikben az emlékek és az érzelmek voltak.

Charlotte mit nem adott volna hogy megtudja mit gondolnak róla. Majd megölte a kíváncsiság, de nem is nagyon a diákok érdekelték...,,Nem, ez rossz" gondolta a lány. Azzal kiviharzott az irodából. Albus aggódva felállt a székéből, amikor a lány szinte szaladva kiment a szobából, mielőtt bármit is mondhatott volna Dumbledore a lány becsapta maga mögött az ajtót. Talán egy kicsit a könnyeivel küszködve szaladt át a folyosókon a lány. Másokra nem figyelve, fellökve őket szaladt az udvarra. Akik beszóltak neki vagy ilyesmi azoknak szimplán bemutatott, vagy visszaszólt. Mikor kiért az udvarra áthaladt ott is és a Kviddics pályára ment. Magához varázsolta a seprűjét és felvett egy sisakot ami az egyik lelátó melletti öltözőbe talált. Kivette az aranycikeszt és elindította.

- Menni fog – hunyta le a szemét majd elindult a kis szárnyas labda irányába. Mindig a kviddicsen keresztül vezette le az érzelmeit, a frusztrációt és a félelmet is. Bár anyja nem szerette, szerinte ,,Nem hölgyhöz méltó cselekvés" mégis ez volt az az egy dolog amiben jó volt és szerette is.

Már játszott egy ideje amikor megérkeztek a mardekár játékosok (övék volt az edzés ma délután). Amikor bementek a öltözőkbe, feltűnt nekik az eltűnt sisak. Gyanakodva kimentek a pályára, amikor meglátták a felnyírt hajú lányt miközben épp (újra) elkapta az aranycikeszt. Az alsóbb évesek csodálattal néztek a lány felé, még felsőbb évesek pl Draco és Monstro unottan néztek felé.

- Ki az? – kérdezte Monstro miközben a lány felé nézett és ráharapott az ajkára.

- Hallod, ne már hogy nem tudod, Umbridge lánya, Valerie – mondta Draco miközben ránézett Monstrora.

- Igazából Charlotte – javította ki Dracot a lány, miközben a ,,még mozgó járműről" leugrott és a kezébe vette a seprűt. Kikapcsolta sisakját majd ledobta a földre és átment a két fiú között.

- Tudom – mondta Draco miközben találkozott a tekintete a lányéval. A lány forgatva a szemét kissé elmosolyodott, majd ment tovább. Már meg sem említem, hogy bemutatott neki. Úgy látszik ez már a védjegye.

- Huhú, emberedre akadtál Malfoy – vigyorgott Monstro, miközben a kezét a fiú vállára tette. Draco szintén forgatva a szemét lelökte a kezet a válláról, majd felvette a sisakot a földről és felszállt. 

Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//Where stories live. Discover now