Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

15

Reggel erős fejfájással keltem. Nem vagyok hozzászokva a sok alkoholhoz. Nyúzott fejjel kikeltem az ágyamból, majd a tükrömhöz léptem.

A rövid hajam szanaszét állt. A nyakamon volt egy vörös folt, amit valószínűleg Draco hagyott. Próbáltam lealapozni, de nem igazán ment. Legyintettem majd elindultam le reggelizni. Út közben összetalálkozott a tekintetem Dracoéval, aki mikor elment mellettem gyengéden megsimította a karom, amitől kirázott a hideg, de a rossz értelemben.

Páran még megbámultak és nyílván összesúgtak mögöttem, de nem érdekeltem. Aki beszólt visszaszóltam vagy bemutattam. Ó igen visszatértem.

- Ez meg mi volt??? – kérdezte Hermione mérges tekintettel miközben odajött a helyemhez ahol ettem.

- Mármint micsoda? – kérdeztem miközben a szombati reggelimet fogyasztottam.

- Tudod te azt – majd Draco felé bökött. Aki épp engem nézett a másik asztaltól.

- Ja hogy az... semmi – vontam meg a vállam majd bevettem egy újabb kanállal a zabkásából, miközben lebegtetve olvastam az egyik bájitaltanos könyvet.

- Persze semmi, egyébként... - köhintett egyet mire felnéztem – Harry beszélni akar veled.

- Velem? A Nagy Harry Potter? – nevettem fel egy kicsit.

- Igen, nem tudom miről, de reggeli után menj ki a kviddics pályára.

- Kösz Hermione – mosolyogtam felé majd újra a könyvemet bújtam.

- Még visszatérünk erre a témára – húzta össze a szemét.

- Persze, persze – kuncogtam kicsit. Hermione forgatta a szemét, majd elindult a saját helye felé.

Miután kész voltam az evéssel, visszamentem még a klubhelyiségbe és leraktam a könyveimet. Átöltöztem egy szimpla farmer nadrágba és fekete pulcsiba. Az eső még mindig esett kissé, de nem volt vészes. Miközben épp olvastam egy bájitaltanos könyvet belefutottam az ikrekbe, aki késve reggelizni mentek.

Mosolyra húztam a szám és tárt karokkal vártam őket, ám Fred nagy ívben kikerült és elindult az udvar felé. George viszont ott maradt velem, aki adott egy ölelést.

- Mi baja? – kérdeztem a velem maradt ikertől.

- Nem tudom, nem nagyon beszél a tegnapi óta – húzta el a száját – szerintem beszélned kéne vele – javasolta.

- Meg látom mit tehetek – ajándékoztam meg egy hálás mosollyal George-ot.

Elköszöntünk, majd mentünk az utunkra. Tovább olvastam és szerencsémre senki mással nem találkoztam.

Harry már a pályánál várt. A seprűjére támaszkodva beszélgetett a Weasley lánnyal.

- Sziasztok – köszöntem nekik kissé félve.

- Áh, Charlotte akkor utolért Hermione, örülök hogy egyébként megismerhetlek – nyújtotta a kezét Harry, hát igen nem sokat beszélgettünk.

- Szint úgy – erőltettem egy mosolyt magamra és kezet ráztam vele.

- Charlotte - ,,köszöntött" Ginny elég szemrehányóan.

- Ginny – köszöntem vissza a stílusába. A lány forgatta a szemét, majd beszélt még pár szót Harryvel, azután elment.

- Hú de kedvel valaki – forgattam a szemem.

- Áh, csak rossz napja van – legyintett Harry.

- Lehet – vontam meg a vállam – Miért kerestél? – tértem rá a tárgyra.

- Óh igen – jutott eszébe – bevennélek a csapatba – mondta miközben elindultunk a kviddics labdákért.

- Hogy? De lekéstem a ,,meghallgatást" – néztem le kissé szomorúan.

- Igen, de láttunk tegnap, Ron hogy is fogalmazzak, emlélezni is fog rád a púp miatt a fején – nézett rám rosszallóan – a gyengélkedőn van agyrázkódás miatt – mosolyodott el kissé. Én nem bírtam tovább.

- MIII??? – nevettem el magam – nem akartam esküszöm – nem bírtam abbahagyni.

- Aha, persze – csóválta a fejét Harry végül ő is kicsit felnevetett. Nem is tudtam hogy ilyen jó humora van.

- Szóval, visszatérve, milyen posztra tudnál beállítani? – kérdeztem fürkészve a tekintetét.

- Bármire, kivéve a fogó, az én vagyok – jegyezte meg kissé szégyellősen, amitől egyből elmosolyodtam.

- Nekem bármi jó, ahova jónak látsz főnök – kacsintottam rá, amitől kicsit elnevette magát.

- Kéne a csapatunkba egy jó terelő.

- Szívesen leszek – vontam meg a vállam. Igazából annyi a feladatom hogy ütőkkel kell a gurkókat az ellenfelem felé irányítani. Még megbeszéltük az edzések időpontját, majd neki mennie kellett, szóval elváltak útjaink.

Lassan ballagtam az udvar egy elhagyatott részén amikor valaki hátulról meglökött, amitől a földre estem.

- Hé nézz már magad elé – fordultam meg miközben az egyik kezemet a felszakadt szám elé tartottam a másikat pedig ökölbe szorítottam.

- És ha nem mi lesz? – láttam meg magam előtt Parkinsont, Pansyt.

- Akkor azt megbánod Parkinson, mi bajod? – néztem rá értetlenül és mérgesen miközben felálltam.

- Nekem mi bajom? Nem egyértelmű hogy mi egy pár vagyunk? – kérdezte célozgatva...kire? Miközben forgatta a szemét.

- Ködös még mindig – válaszoltam miközben a kezemet keresztbe tettem.

- Nyisd már ki a szemed, mindenki erről beszél! Draco és te, te kis cafka – indult el felém ökölbe szorított kézzel.

Az első pár ütése elől simán kitértem, viszont nem számítottam rá hogy gyomorszájon rúg, magas sarkúval.

- Tanuld meg hol a helyed Umbridge – mondta oda nekem, miután még vagy hármat belém rúgott, miközben a földön fogtam a hasam. A szemembe könnyek szöktek.

- Rohadj me-meg Pansy – préseltem ki a számom és próbáltam felállni, de nem ment. Gonosz mosolyra húzta a száját, majd megfordult és elment.