Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

6

Nem tudta mennyi idő telhetett el. Már totál elzsibbadtak Charlie lábai és el is bóbiskolt pár órára. Éhezve és szomjan.

- Mi ez valami kínzás? – majd újra próbálta kitörni az ajtót. Az Alohomora varázsigét is próbálta de nem sikerült. A folyosó elkezdett nyüzsis lenni. Egy-egy beszélgetés mozzanatok és cselekvések, mint például evés hangjai hallatszottak. Ismét kikukkantottál a kulcslyukon és most látta a sok diákot és a tanárokat.

- Most ha segítséget kérek és elkezdek ordítozni, én leszek a szertárba szorult lány? – kérdezte Charlie magától. Kicsit bekattant.

Már épp indult a vas ajtó felé segítségért kiáltozni, amikor kulcsforgatás hangokat hallott. Összehúzta a szemöldökét, majd kinézett a kis fényforráson. A mardekár nyakkendős szőke állt az ajtóba. A franciakulcsot ismét behelyezte a résbe és most kattanás.

- SZABADSÁÁÁG!!! – kiáltotta Charlie miközben kilökte erőből az ajtót, ami pontosan fejen találta Malfoyt. A földre rogyott és a szája illetve az orra vérzett. Mindenki őket nézte. Charlie idegesen leguggolt Draco mellé és megpofozgatta.

- Hahó, Malfoy – vigyorgott idegesen – bocsi – vonta meg a vállát, majd levette a nyakkendőjét a lány és a fiú orrához tartotta. Draco ébredezni kezdett, miközben mindenki egy kört hagyva nekik, bámulta a két alakot.

- Egy életmentő csók jól jönne – csücsörített Draco, majd Charlotte enyhén megveregette az arcát a srácnak.

- Jól van, semmi bajod – mosolygott, majd nyújtotta a kezét és próbálta a fiút felhúzni, de ő nehezebb volt így megcsúszott és a fiúra esett. Charlie beverte a fejét Draco mellkasába és mikor felnézett, realizálta milyen pózba is feküdtek.

- Ha ilyen gyorsan, akkor ilyen gyorsan haladunk bébi – cukkolta tovább Draco – na szállj már le rólam.

- Ha mégegyszer így hívsz a sürgősségin kötsz ki ,,bébi" – fintorgott Charlie miközben felállt és otthagyva Dracot elindult a szobájába. Amilyen gyorsan csak tudott, nem figyelve a diákok reakcióira. Még mindig éhezve és szomjasan ballagott a már kihalt folyosón. Eddig tudta magában tartani az érzéseit. Az arca totál vörös lett a lábai pedig remegtek. Csak a srác széles, önbizalommal teli mosolyára tudott gondolni. ,,Nem-nem, isten ments, Charlie ezt verd ki a fejedből". Visszarohant a terembe, út közben elvette az egyik elsőéves almáját. Legalább ennyit evett.