Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

7 (Draco' pov)

Draco Pov:

Amint reggel volt rohantam a szertárhoz, még mindig bent volt amikor benéztem. Beszöktem Flich irodájába, elvettem egy franciakulcsot és mentem vissza a szertárba. Igazából ott is hagyhattam volna, pár napon belül úgy is megtalálják a hulláját nem?

De nem inkább én hülye kiszabadítom, hogy beszólogasson Umbridgenek. Miért lett Griffendéles? Nem is értem nagyon, elég ravasz és persze okos, na meg szép és bátor... Nem-nem, Draco verd ki ezt a fejedből. Mikor odaértem a szertárhoz kinyitottam neki és ennyi maradt meg.

- SZABADSÁÁ - és feketeség. Az orrom és a szám fájt és szédültem, a másik kép amire már tisztán emlékszem, hogy rajtam fekszik Umbridge lánya. Hát igen más helyzetekben máshol...de így az egész iskola előtt.

- Ha ilyen gyorsan, akkor ilyen gyorsan haladunk bébi – mondtam cukkolva. Ekkor felnevetett azzal az irritáló mosolyával.

- Ha mégegyszer így hívsz a sürgősségin kötsz ki ,,bébi" – fintorgott Charlie. Nevetve nyújtottam a kezem hogy felsegítsen, de elment. Láttam ahogy még magához beszél (biztos rólam) hát igen, Umbridge lányának a barátja (palija) lenni, nem lehet olyan rossz...és tényleg.

Felmentem a gyengélkedőre ahol Madam Pomfrey kedves tekintettel bámult.

- Az ott egy Griffendéles nyakkendő? - kérdezte majd rámutatott az orromhoz tartott ruhadarabra.

- Óh...ez? Ja igen...összeverekedtem egy 6-od éves Griffendélessel, kicsit legyengített de végül elvettem a nyakkendőjét vérzéscsökentőnek - mosolyodtam el ártatlanul és persze magabiztosan.

- Aha...véletlenül sem Miss Umbridge egyenruhájához való. - kissé lesütöttem a szemem. Miért tagadtam igazából? - Hidd el kisfiam ebben az iskolába jobban terjed a hír mint Rita Vitrol fülében - nevette el magát Misiss Pomfrey. Én is elmosolyodtam, majd visszavettem magamra az unott, flegma képemet.