25

142 7 2
                                    


Mosolyogva mentem le vacsorázni. A mosolyom egyből lehervadt, amikor megláttam azt az embert aki mindent tönkretett az életemben. Mellette pedig a pudlija állt, felém mosolyogva.

A szemem a duplájára nőtt és igyekeztem kerülni a szemkontaktust, de nem igazán ment. Voldemort amint leértem a lépcsőről az undorító száraz és pikkelyes kezét felém nyújtotta és elvezetett az asztalhoz.

- Kedvesem, örülök hogy megismerhetem, hogy van kegyed? – kérdezte mézes-mázos hangon. Most két opció volt elképzelhető. Megtámadom, akkor meghalok valószínűleg. Vagy, kedvesen válaszolgatok és mosolygok, hátha túlélek még pár napot.

- Nos, Nagyúr, meglepett a megjelenése, de köszönöm a kedves bemutatkozást, jól vagyok – válaszolgattam a kérdéseire.

- Ha jól hallom, nagyon ügyes az animágiában és persze a sötét varázslatok kivédésében is. Egy Griffendélestől nem is rossz, magában hatalmas nagy tehetség rejtőzött el– dicsért meg a világ egyik legerősebb, leggonoszabb és legfélelmetesebb varázslója.

- Nos, igen igyekszem az iskolám színvonalát megtartani – most az egyszer megköszönöm Doloresnek hogy elvitt engem illemtan órákra. Olyan cifrákat mondanék a kedves Nagyúrnak.

- Draco mindenről tájékoztatott, ha esetleg egy kis gyakorlásra lenne szükséged, csak hívj – mondta mosolyogva de az egyik kezével a pálcája felé kapott.

Mire megkérdezhettem volna, hogy mégis hogyan hívjam...Két halálfaló hátulról lefogott és a földre nyomott. A kezemről letépték a pólót. Lucius és Narcissa szinte rezzenéstelen arccal nézték a jelenetet. Draco megindult felém, de anyja kirakta elé a kezét, így megállította.

- Mostmár közénk tartozol kedvesem – mondta közel a fülembe súgva, amitől megborzongtam.

- Nem én senkié se... - majd, egy varázslatnak köszönhetően, a kezemen megjelent a sötét jegy...- ...vagyok.

Elengedtek a halálfalók, majd a földre esve próbáltam felállni, de mintha nem bírtam volna meg se mozdulni. Rátekintettem a karomra, majd elfolytva az érzéseim, próbáltam úgy tenni, mintha tudtam ovlna hogy ez lesz.

- Nos, kedvesem ha ezt édesanyád meglátja egyből ki fog tagadni – mondta álszent mosollyal Voldemort.

- És az olyan rossz? – kérdeztem halkan, de mindenki hallotta. Legnagyobb meglepetésemre mindenki felnevetett, kivéve Draco.

Persze hogy ez meg volt szervezve. A ,,beavatásom", de ugyan nem hiszem hogy Draco tudott róla. Mégis dühös voltam rá, hisz nem tett semmit. Egyébként ott a jegy az alkaromon, de akkor most mi van? Mármint értem én a súlyát, de ez nem feltétlen rossz. A végső csatában legalább az erősebb oldalon fogok harcolni...

Jézusom miről beszélek?? A Nagyúr megjelölt, a hívője vagyok, a... a pudlija. Az iskolába nem mehetek úgy hogy ez látszik. A könnyeimet visszafogva ültem le az asztalhoz.

Ezután megvolt a vacsora, persze a vendégekkel, majd mindenki elment és csak a Malfoy család maradt, meg én.

- Nézd, Charlotte ha elmondtuk volna hogy a beavatásodat tervezzük nem jöttél volna el – kezdte nehezen Narcissa.

- Nem vagyok hülye, tudtam hogy maguk a sötét oldalon állnak. Csak...- itt kicsit összeszorult az öklöm és igyekeztem nem kitörni a dühömben.

- Csak? – kérdezte türelmetlenül Lucius.

- Nem tudtam hogy Draco is az, már most... - mondtam, majd a dühöm átment a csalódottságba és szomorúságba.

- Ó, kedves gondolhattad volna – simította meg a vállam Narcissa, eközben Draco velem szemezve kissé megtörve nézett engem. Én viszont letörve és képtelenséggel néztem a srác felé akit a barátomnak tartottam.

- Nem mertem, gondolni – mondtam vissza gondolkodás nélkül, majd felálltam az asztaltól. – Köszönöm a vacsorát, de ha nem bánják lefekszek.

- Persze kincsem, holnap reggel ajándékozás van – mondta izgatottan Narcissa, majd válaszra sem méltattam őt és elviharzottam a szobámba, ahogy Piton professzor szokta.

Miután becsaptam az ajtót, leültem a kandalló előtti kanapéra, és elsírtam magam. Eddig bírtam az igazából ,,felőlem lehetek halálfaló" szemléletet tartani magamban.

Ha anyám meglátja, nem hogy kitagad, lecsukat. Ha bárki meglát a házból, elmondja Dumbledornak aki szintén el kell hogy mondja Doloresnek, ami azt illeti ismét a börtönben kötök ki. Ha csak Hermionénak mondanám...áh ő elmondja Ronnak, aki Harrynek és ő...így tovább.

Az egyetlen ember akivel erről beszélhetnék az maga Draco Malfoy, de vele ha tehetném soha többé nem beszélnék.

Miután kissé összeszedtem magam, kinyitottam az egyik bőröndömet, és kértem egy baglyot az egyik házi manótól.

Először is az ikreknek küldtem levelet, majd tágító bűbájjal, egy kis dobozba beraktam nekik az ajándékuk, ami pár papír fecni volt, amin nevek voltak az új üzletükhöz (mesélt róla Fred), illetve néhány ötlet a termékeikhez. Meg persze küldtem nekik egy-egy kötött sapkát, azt mondták nincs nekik...mert nos nem túl gazdagok. Nem lett gyönyörű, de kitart egy ideig.

Harrynek és Ronnak édességet küldtem. Ronnak csokibékákat, Harrynek pedig egy saját készítésű (varázslattal készített) cikesz funkcionalitással rendelkező csokit, vagyis tud repülni és ha elkapja van benne egy ajándék.

Hermionénak küldtem tömérdek könyvet, főleg olyanokat amiket innen loptam a Malfoyéktól. Néha nem értem miért nem a mardekárba osztottak.

Lunának és Ginnynek egy-egy ékszert. Lunának egy olyan nyakláncot ami a hangulatával együtt változott más-más színűre. Ginnynek pedig egy egyszerű ezüst nyakláncot amin rajta volt 3 biléta. A mezszáma, egy seprű és végül a G.

Nevillenek küldtem egy új pár cipőt, egy könyvet, amit a nagymamájának olvashat, egy pár CD-t amit lejátszhat a mugli találmány által, valami lejátszó azt hiszem a neve (nem figyeltem annyira mugli ismereten).

Végül pedig Draco, akinek nos...nem is tudom. Vettem nyílván pár olyan dolgot hogy kígyós, meg zöld smaragdos gyűrűk, de nem ez volt az igazi ajándékom számára. Szerettem volna neki egy szívből jövő ajándékot adni, mert tudtam hogy a szülei mindent megvesznek neki amit csak akar. Végül úgy döntöttem hogy mit szeret a legjobban? Önmagát, ezért készítettem róla egy festményt. Igen lehet kicsit nyálas, de szerintem eszméletlen jó lett.

Miután elküldtem rengeteg baglyot (Draco szobájába is küldtem egyet), lefeküdtem és a kezemet ,,csodálva" újra bekönnyezett a szemem. 

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 11, 2021 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//Where stories live. Discover now