5

202 18 1
                                    

Még pár mondatot beszéltek a lányok, majd Charlotte éhezve kirohant a Griffendél klubhelyiségből és a konyha felé vette az irányt (kihagyta a vacsorát.) Csendben hogy senki meg ne lássa, osont a finom illatok irányába. Hirtelen lépéseket hallott így bement az elsőbe ajtón amit látott. Egy kis szertár volt. Becsukta maga mögött az ajtót és egy kattanást hallott. Nem látott semmit, de a hangokból rájött. Letörte a kilincset. Pánikolva előkapta a pálcáját.

- Lumos – suttogta Charlie. A léptek egyre hangosabbak voltak. Félelmében kicsit hátralépett és akkor felborított egy vödröt. A hangok elhalkultak és megálltak. Majd hirtelen hangosabbak lettek és az ajtó felé jöttek. Mi van akkor ha egy tanár? Vagy a prefektusok?

- Hahó? Ki az? – kérdezte egy ismerős hang. Félve kinézett a kulcslyukon de egy szemet látott csak.

- Jézusom!!! – ijedt meg. – Malfoy?

- Valerie?

- Charlotte még mindig te idióta.

- Még mindig tudom – vigyorgott az ajtó másik oldalán. – Van bent még valaki vagy magányodban ücsörögsz ott? – kérdezte gonosz nevetéssel.

- Haha, egyedül vagyok és letört a kilincs – sóhajtotta Charlie.

- Szívás – ült le az ajtó másik oldalának támaszkodva. Charlie hallotta a mozdulatot.

- Most nem fogsz segíteni? – kérdezte hitetlenkedve.

- Kéne? – Charlie csak forgatta a szemét. – Jól van na se... – majd elhallgatott – erre jönnek, maradj csendben, viszlát – azzal elrohant. Felháborodva tanulmányozta Charlie a hangokat. Tényleg itt hagyott. Leült a földre, majd a pálcáját nézegette a halvány fényben. 

Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//Where stories live. Discover now