Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

9

- Öhm...Fred, szia – majd intett Georgenak is – mostmár elengedhetsz – próbálta lerázni magáról a hátulról ölelő fiút.

- Nem, addig nem amíg el nem mondod mi a bajod – tette az állát a vállára a lánynak. Charlie érezte Fred szapora levegő vételét, az illatát aminek érdekes módon pite illats volt. Az arca kissé elvörösödött, és miközben próbált kiszabadulni a szorításból egyre erősebb volt az ölelése Frednek. Végül kitört Charlieből a nevetés és ekkor Fred elengedte.

- Jó, jó elmondom – nevetett még mindig kissé, majd a két srácra nézett. A srácok mosolyogva, de kíváncsian és talán aggódva néztek a lány felé. – Csak..látok Tesztrálokat – nézett le a földre szomorúan, miközben egy könnycsepp leesett a földre. Hát nem jött be a nem sírás.

- De a tesztrálokat csak azok látják akik elvesztettek valakit nem? – kérdezte George értetlenül mire Fred oldalba verte, összenéztek és leesett Georgenak. Kitárták a karjaikat, és vigasztalóan a lány felé néztek. Charlie hezitált kissé. Eléggé zárkózott típus, nem bízik meg senkiben, mert az ő gyerekkorában barátai se voltak, vagy akik voltak azok átverték és elárulták. A két srác egyszerre kacsintott egyet. ,,Hogy csinálják ezt?" gondolta kérdőn Charlie egy halvány mosollyal az arcán, majd lassan, komótosan odasétált a fiúkhoz és a fejét nekitámasztotta a válluknak. A két fiú egy hatalmas ölelést adott Charlienak amitől meg nyugodt. Nem kellett hogy többet mondjon, az ikrek megértették.

Elköszöntek egymástól majd Charlie folytatta útját az órára. Reggel csípős hideg volt és az orra jéghideg volt Charlienak. Az óra Hagrid kunyhójától nem messze volt. Hermione amikor meglátta a lányt intett neki. Charlotte lassan odasétált Hermionéhoz aki megölelte. Charlie kicsit meglepődött, majd viszonozta és aztán ellépett tőle.

- Örülök hogy itt vagy – mosolygott Hermione.

- Hát, hol máshol lennék? - nevette el magát Charlie.

- Jogos – elindultak, majd odaértek Hagrid kunyhójához.

A kunyhó mellett egy lánc volt. Hatalmas lánc, amihez még hatalmasabb lény tartozott. A fajához képest nem volt nagy, de egy embernek egy sárkány így is félelmetes, hát még Charlienak.

- Gyerekek, csendesedjetek – hajtogatta ezt Hagrid, miközben odament a sárkányhoz és dobott a szájába egy jódarab hús cafatot – ő itt Orm, egy Magyar mennydörgő, vele találkozhattatok amikor a Trimágus tusa volt. Ő volt Harry sárkánya. – Mindenki elkezdett sutyorogni, Harry kissé összehúzott szemekkel nézett a lány felé. Draco és a csatlósai összenéztek majd röhögtek. Charlie viszont eléggé meg volt rémülve. Nem volt nagy állatbarát, az anyja régi irodájában, rengeteg kitömött állatfej volt. Pár lépést hátrált így pontosan Draco lábára lépett.

- Valerie?! – nézett le a lányra széles mosollyal, Charlie remegő lábakkal az emlékeit felidézve, rémülten nézett fel a fiúra – Hé, hé mi a baj? – vette észre Malfoy és azonnal váltott komolyra. Charlotte nem figyelve a szöszire ellépett mellőle.