FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éjfél után két órával Owen leparkolt egy vörös tömbház előtt. Az épületet nemrég újították fel, hiszen fehér műanyag ablakai voltak. A majdnem tizenkét emeletes ház előtt több lakó, köntösben és pizsamában állt. A szemetekkel teli járdán álltak és fejcsóválva pillantottak a legfelső emelet felé. Késő éjszaka volt, ezért semmit sem láttam. Tudtam, hogy közelebb kell mennünk, ezért megtapogattam Owen vállát, aki rátaposott a gázra, majd egyenesen a sárga szalag mellé parkolt. Ott azonnal kiszálltunk a fekete autóból és gyorsan elbújtunk a szalag alatt. Mentősök, illetve rendőrök voltak a helyszínen. Mindenki megkönnyebbülten pillantott ránk, hiszen végre megérkezett a jól ismert erősítés. Az ide felé tartó úton legurítottam egy doboz energia italt, ezért azonnal felébredtem és készen álltam arra, hogy az eset végére járjak. Azonnal az egyik rendőr mellé álltam, felmutattam a jelvényemet és a sötétben zsebre helyezett kezekkel a fejemet csóváltam. - Mi történt itt?
- Lövöldözés történt az tizedik emeleten!
- Hány ember tartózkodik az emeleten?
- Ha minden igaz, akkor két ember - bólintott a rendőr, miközben szinte lassított felvételben láttam, hogy a tizedik emelet erkélyéről egy szék egyenesen felénk zuhan. - Mindenki félre! - kiabálta a rendőr, a lakók pedig félre léptek, hiszen az emeletről lezuhant a szék, ami kicsi darabokra tört. Ekkor sétált mellénk Jennifer.
- Egy fültanú elmondása alapján a bent tartózkodó férfi megfenyegette a nőt, hogy ha szólni mer a rendőröknek akkor megöli! A kilencedik emeleten lakó fiatal hölgy hívta a rendőröket - pillantott a szemembe, mire Owen felé kaptam a fejem, aki fegyverére szorította a kezét. - Legyenek óvatosak! Nem tudjuk pontosan, hogy hány személy tartózkodik az emeleten. Lehet, hogy több túsz is van - bólintott határozottan.
- A legfontosabb, hogy élve kihozzuk a nőt - fogtam meg Owen vállát, majd két kommandós felé pillantottam, akik fekete ruhát, maszkot és fegyvert viseltek. Ők előttünk sétáltak, ezért jócskán fedezve voltunk. Belökték maguk előtt az ajtót, majd az üres lépcsőházban a tizedik emeletet vettük célba. Kettesével szedtük a lépcsőfokokat és próbáltunk halkan osonni. - Semmit nem tudunk a lövöldözőről - suttogtam a lépcsőházban. - Azt sem tudjuk, hogy egyedül van-e!
- Téged jól felnyomott a RedBull!
- "A RedBull szárnyakat ad!" - vágtuk rá, miközben elhaladtunk a nyolcas szám mellett. A kilencedik emelet után a fal mellé álltunk, hogy alaposabban szemügyre vegyük az érintett lakást, amiben a lövöldözés történt. A luxus tömbház tizedik emeletén gyanakvóan nagy volt a csend. Ez arra a következtetésre adott, hogy a lövöldöző próbál észrevétlen maradni. - Milyen érdekes, hogy még munka közben is tudunk poénkodni! - vágta rá Owen, miközben a sötétbarna ajtó alatti résen keresztül mozgást láttunk. Fejemmel a kommandósok felé biccentettem, hiszen tudtam, hogy eljött az ő idejük. Egy szempillantás alatt betörtek a lakásba. A luxus nappaliban minden bútor, szék apró darabokra volt tőrve. A sötét nappali közepén egy román származású férfi állt és fegyvert szorított a síró nő halántékához. A barna hajú nő homlokán csíkban végig folyt a vér, a vékony testét ütések és sebek takarták. Egy lila trikót és fekete farmernadrágot viselt. Minden pillanatban csak sírt és vérző ajkát lebiggyesztette. A férfi nem angolul beszélt, ezért éreztem, hogy nem kispályás. Máshonnan jött, ami azt jelentette, hogy valahonnan küldték. Az ilyeneket általában jól felkészítik és mindent megtanítanak nekik. Csak az volt a gond, hogy már most lebukott.
