FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Reggel arra ébredtem, hogy gondosan be voltam takarva. Az alkoholos poharak és az üveg is a helyén volt. Kicsit összehúztam a szemem, hiszen a fejem fájt. Hunyorogva pillantottam a napsütés felé. Az okos órámra néztem. Szerencsétlenül megnyomtam a kijelzőjét. Reggel hét órát mutatott. A francba! Nyöszörögve előre ültem, majd a szemöldökömet ráncoltam. A dohányzóasztalon egy gyógyszer és egy pohár víz volt. Biztos voltam abban, hogy Freja hagyta itt nekem, ezért hálásan bevettem és lehúztam a vízzel együtt. Azonnal a pult felé igyekeztem, de elmosolyodtam akkor, amikor Freja a reggelit készítette. Ő már munka ruhában volt, és a barna haja is szorosan fel volt fogva. Szolid sminket és matt rúzst viselt. Azt hiszem, hogy ebben a percben nem csak bearanyozta a reggelem, de heves szívdobogást is váltott ki belőlem. A szemébe néztem, miközben megtámaszkodtam a pult másik oldalán. - Hogy érzi magát? - félre tette a víz forralót és mosolyogva az arcomat figyelte.
- Egy kicsit jobban - suttogtam magam elé. - Köszönöm a gyógyszert - mutattam a hátam mögé. - És köszönöm a tegnap estét is - tettem hozzá, mire váratlanul lesütötte a szemét és ajka szélét beharapva bólintott.
- Én is köszönöm! Nagyon jól éreztem magam - suttogta, mire oldalra biccentettem a fejem.
Nem akartam munkába menni, de Owen váratlan üzenetekkel bombázott engem. Munkaruhában léptem ki az ajtón és a folyton megjelenő üzeneteit olvastam.
"Hallod! Lehet, hogy megtaláltuk Arturo Smith rejtekhelyét!"
"Találkozunk a házad előtt"
"Kávét vigyek?"
"Hahooo?!"
- Igen, kérem a kávét - beültem az anyósülésre, be kötöttem magam, Owen pedig padlógázt nyomott. Egész úton be nem állt a szája. Folyton azt mesélte, hogy a többiek rátaláltak Arturo rejtekhelyére. Azt is elmesélte, hogy ez a negyed a várostól tíz kilométerre található. Pont az interneten böngésztem, de közben elhúztam az ajkam. - Viccelsz?! Itt lakik a drogkereskedők legalja! Szemétláda bandák, akik még fegyvert is tartanak maguknál - dobtam hátra a tabletett, majd leparkoltunk a cég előtt és a napsütésben Owen felé pillantottam. - Ki olyan hülye, hogy egyedül elmegy oda?!
- Mi - sóhajtotta. - Miénk az ügy, szóval azt akarják, hogy mi menjünk a szeméttelepre - támaszkodott a fekete autó tetejének, majd napbarnított arcára tette a napszemüvegét.
Az irodában az instrukciókat hallgattuk és csípőre helyezett kezekkel elemeztünk. Volt amit nem értettem, ezért a képernyők előtt feltettem a kezem, majd Mrs. csinos popsi felé intéztem a szavaimat. - Nekem itt valami nagyon gyanús - helyeztem államra a kezem, közben a maradék kávémat kortyoltam. - Arturo Smith egy gazdag ember! Mit keres egy szeméttelepen, ahol mindennapi a drogkereskedelem, kutyás viadalok és lopások? - fürkésztem a tekinteteket, miközben a képernyőn megjelent Arturo képe. Jennifer csípőre helyezett kezekkel megállt előttünk és felém biccentett.
