FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este úgy gondoltam, hogy szükségem van a friss levegőre. Felvettem egy lapos talpú tornacipőt, majd egy egyszerű sárga pólóban, és egy fekete tréningnadrágban léptem ki a hátsó ajtón. A hosszú hajamat felkötöttem, majd feszülten felsóhajtottam. Már este kilenc is elmúlt, ezért Addison már rég aludt. Ez az idő alkalmas volt arra, hogy jól átgondoljam a dolgokat és az életem. A hátsó kertben ballagtam. Lassan tettem magam elé a lábam és mélyen beszívtam a tavasz, friss illatát. Már sötét volt, de mozdulataimra a földbe szúrt lámpák világítani kezdtek, így én is sokkal jobban láttam.
Lassan egy hónapja, hogy dadaként dolgozok, de úgy érzem, hogy minden megváltozott. És ez a hirtelen jött változás közben észre sem vettem néhány dolgot. például azt, hogy vonzódni kezdtem a főnököm felé. Taylor, nem egy átlagos férfi. Első ránézésre félelmet vált ki a nőkben, hiszen ő olyan férfi, aki jobban szereti a határozottságot és nem szereti a kényes, határozatlan nőket. Viszont voltak olyan pillanatok, amikor Taylor nem csak közel engedett magához, de megmutatta, hogy milyen valójában. Udvarias, értelmes, együttérző és lehet vele beszélgetni. Túlloznék, ha azt mondanám, hogy kedvelem. Viszont olyan érzéseket váltott ki belőlem, ami felnyitották a szememet bizonyos dolgokra.
A régi életem...
A régi életem egyenlő volt a földi pokollal. A férjem nem csak vert, de sokszor alkoholt is ivott és elszállt felette a ló. Egy értelmes mondata sem volt hozzám. Nem védett, hanem bántott. nem szeretet, hanem ütött. A sebek talán még megvannak. Viszont a lelki sebek azóta sem múltak el. Itt úgy érzem, hogy új életet kezdtem, de teljesen nem tudok megszabadulni a múltamtól. Részben azért, mert az emlékek rabságban tartanak. Arról pedig nem is beszélve, hogy nehezen engedem magamhoz az embereket. Főleg a férfiakat.
A kocka formájú medence felé sétáltam. A keskeny járdán megálltam és sóhajtva néztem az átlátszó, tiszta vizet. Ebben a pillanatban minden békés és csendes volt. Kicsit leguggoltam, majd a vízbe mártottam a kezem. A víz langyos volt. Legszívesebben megmártóznék. Vagyis, valami olyasmi. Úszni sem tudsz - emlékeztettem magamat. Röhejesen elnevettem magam, majd a medence szélére léptem. A szélén foltokban jelent meg a víz, ezért figyelnem kellett, hogy hova lépek. Az este nem csak magával ragadott, de úgy éreztem, hogy szabad vagyok. Szabad vagyok, mert azt csinálok amit akarok, és ebbe a dologba senki nem szólhat bele. - Ha beleesik, nem tudom kihúzni - mély hang törte meg a csendet, ezért a medence szélén állva a terasz felé pillantottam. Az esti félhomályban őszinte mosolyra húztam az ajkam. Ez egy ciki pillanat. Ki tudja, hogy Taylor mióta ült ott? A teraszon található hintaágyon ült. Az ágy előtt egy régi üvegasztalon, borosüveg és pohár volt. Én csak vele szembe fordultam, majd mosolyra húztam az ajkam.
A tegnapi nap közepén, Taylor rám hozta a szívbajt. Délután környékén egy idegen telefonszám hívta, az itthoni vezetékes telefont. Akkor tudtam meg, hogy Taylor lövést kapott. Addison és én azonnal a kórházba rohantunk és megvártuk Taylor úr műtétjét. Akkor láttam őt először alsónadrágban, de ez most mellékes. A lényeg, hogy el kellett néznem, mert nagyon szexi volt. - Hogy érzi magát? - a járdára sétáltam, majd felléptem a teraszra, és megálltam Taylor előtt. A szemembe nézett, majd felvonta a szemöldökét.
