FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fejem még mindig kellemetlenül hasogatott és a derekam is túlságosan fájt ahhoz, hogy állva maradjak. Kusza és sötét gondolataim közben leültem, és magam előtt összefontam a kezem. Tanácstalanul néztem a szakállas fickó felé, aki gondterhelten feltette a vaskos mutatóujját. - Az lesz a legjobb, ha készítek neked egy finom teácskát! - fehér vigyorra húzta a szakállal körbe ölelt ajkát, de szemében láttam azt, hogy ez a mosoly nem volt őszinte. Hirtelen jött aggodalmat fedeztem fel rajta: tea főzés közben többször is felém pillantott, de nem mondott semmit, csak szomorú tekintettel méregetett. - Remélem szereted a gyümölcs teát - próbált beszélgetni velem. Eddig nem tudtam, hogy létezik olyan szituáció, amikor az ember nem emlékszek arra, mit csinált tegnap, vagy egy hónappal ezelőtt. Próbáltam a tegnapra gondolni, ízelgettem a szót, de semmi nem jutott eszembe. Mintha egy olyan útvesztő közepén álltam volna, amiben nincs visszaút, csak egyenes ösvény a jelenben. Rozoga ágyon felsóhajtottam, ráültem, majd a hínár színűre meszelt falnak támasztottam a hátam. Kicsit már kezdtem hozzászokni a fal és a hínár kellemetlen szagához, de ez egyáltalán nem javított a közérzetemen. Valami nem stimmelt velem! Valami ott motoszkálta fejemben, egy kellemetlen, ijesztő hang. Ott volt valami, ami elmémet elzárta a múltamtól. Múlt. Emlékeznem kéne arra, kit szeretek, mit ettem és mi a foglalkozásom. Az agyam mégis arra az egyetlen egy dologra tud koncentrálni, ami ebben a pillanatban történik. Erőt vettem magamon, majd felálltam és a legközelebbi, szögre rögzített, törött tükör elé álltam. Erről a tükörről az Ariel, a kis hableány című mese jutott az eszembe. És ami azt illeti...nem festettem túl jól. A borostám megnőtt, ezért úgy néztem ki, mint egy ősember. A hajam is dúsabb volt, de nem zavart. A halántékomon, illetve a homlokomon is lila foltok, betapasztott hegek és sebek voltak. Mi történt? Miért vannak rajtam sebek? Mik ezek a lila zúzódások? A karomat és a nyakamat piszkáltam, miközben az idős férfi elzárta a vörös színű, illatos teát. - Kész is van! Na! Gyere fiacskám! - kicsi kör alakú asztalhoz invitált, ezért leültem a székre, majd sóhajtva néztem, hogy átlátszó pohárba önti nekem a teát. - A bögre mellett van fájdalomcsillapító is - bökött a fehér pirula felé. Egy mozdulattal számba dobtam, majd a tea segítségével lehúztam. Az ital kicsit forró volt, emiatt mellkasom kitörő vulkánra hasonlított.
- Furcsa, hogy nem emlékszem semmire - böktem ki zavartan. A férfi egy kekszet majszolt, de hirtelen félbe hagyta, majd kézfejével letörölte az ajkát. Ekkor bólogatni kezdett.
- Amikor kihúztalak a tengerből, láttam, hogy vérzett a fejed, a testedet pedig ütések borították. Én arra tippelek, hogy annyira beütötted a fejed, hogy az ütés súlya miatt elájultál. Ezt pedig követte az emlékezet kihagyás.
- Szóval emlékezet vesztésben szenvedek?
- Emlékszel arra, hogy mit csináltál tegnap?
- Semmire - vallottam be.
- Na! - dobbantott a lábával. - A koponyát ért ütés gyakran okoz agyrázkódást. Ez egy eszméletvesztéssel járó kórkép, melyet az agy működési zavara jellemez, annak látható szerkezeti elváltozása nélkül. A sérült általában nem emlékszik a baleset körülményeire, esetleg az azt követő néhány másodpercre vagy percre.
