FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az egy szinten elhelyezkedő irodaház egyik ablak melletti asztalnál ültem, ujjammal a csésze szélét piszkáltam, közben idétlen firkákkal nyomtam teli az előttem található lapot. A történtek óta folyton azon az ügyön kattogok. Egyszerűen képtelen vagyok elengedni, hiszen tudtam, hogy valami elment mellettünk. Éreztem, hogy van valami, amit nem veszünk észre. Mindenki tudta, hogy a luxus ház tizedik szintjén található kicsi lakásban két személy tartózkodott. Úgy éreztem, hogy a dolgok mögött van valaki, aki nem mutatta meg magát. A nő rettegett. Láttam rajta a félelmet. Inkább a halált választotta. Nem akart tovább élni. Nagy volt rajta a nyomás. Ez arra a következtetésre gyanított, hogy valakitől rettegett. És csak olyan személytől félünk, akivel már személyesen is találkoztunk.
Gondolatmenetemet Owen szakította meg, aki kávéval a kezében megállt az asztal előtt. Végig néztem az egész irodán, hiszen mindenki szorgosan dolgozott. Fél füllel hallottam, hogy valamikor beszélgetnek, de fejben máshol jártam. - Ki mit gondol a történtekről?
- Lezárják az ügyet - vágta rá Owen, mire elkerekedett szemekkel felálltam és dühösen a főnök felé sétáltam. Az irodában dolgozók felém pillantottak, hiszen kifejezetten dühös voltam. Nem tehetik! Még nem! Időre van szükség! Jennifer a monitorok előtt állt és karba tett kezekkel magyarázott valamit. Azonnal elé álltam és feltettem a kezem.
- Mi az, hogy lezárják az ügyet? - nem csak a főnököm, de a helyszínelők, és a monitor mögött ülök is fejcsóválva pillantottak felém. - Még nem zárhatják le! Van valami, amit nem veszünk észre!
- Litwin nyomozó - sóhajtotta Jennifer, és hátra túrta szőke haját. - Itt mindenki elismeri munkáját és tisztában vagyunk a képességeivel - sóhajtotta. - Viszont vannak bizonyos emberek akik felettem állnak! - tárta szét a kezét. - Ők döntöttek úgy, hogy lezárják az ügyet! A nő meghalt, a férfi pedig kórházban van! Egyértelmű, hogy a férfi a tettes. Gyógyulása után börtönbe csukják!
- Nem! Szeretném kihallgatni a férfit!
- Nem teheti! Nincsen rá felhatalmazva! - nevette el magát. - Na jó - sóhajtotta. - Mit akar?
- Azt, hogy adják nekem ezt az ügyet! Itt valami nagyon nincsen rendben - sziszegtem, miközben egyre többen pillantottak felém. - Szerintem nem csak ketten voltak - tártam szét a kezem, mire Owen mellém állt és bólogatni kezdett.
- Csak hallgassa meg - tette fel Owen a kezét. - Lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez az ügy ennyi - tartotta vissza a levegőt. - De sok jel arra utal, hogy van egy harmadik személy, aki még szabadlábon van!
- Miből gondolják? - kérdezte Jennifer, miközben Owen szemébe néztem, aki bólintott. Végül elmeséltem, hogy a vállon lőtt férfi mit mondott akkor, amikor rendőr autóba tuszkolták. Jennifer természetesen a fejét fogta, hiszen ez nagyon nem volt jó. - Miért nem mondták ezt előbb?! - vette kezébe a telefonját. - Most magyarázkodhatok a nagy főnököknek, hogy miért kérjük vissza az ügyet - halántékát masszírozva füléhez emelte a telefont, majd feltette hüvelykujját.
