FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Addison! - csípőre helyezett kezekkel léptem be a hét éves lányom szobájába és összehúzott szemekkel néztem, hogy egyenesen a takaró alá rejtőzött. Egy hajszála sem látszott ki, ezért fáradtan a halántékomra vezettem kezem, majd leültem mellé. Ez több a soknál! Felháborító! Még mindig mérges és feszült vagyok. Mégis mit képzel magáról ez a nő? Hogy merészelt este tíz órakor jégkrémet enni a hét éves lányommal, akinek este nyolc órakor takarodója van? Nekem ez túl sok...- Figyelj ide, kicsim - húztam le róla a takarót, majd sóhajtva hátra simítottam a haját. Addison könnyes szemmel pillantott rám. Kicsi arca fénylett a könnyeitől, ezért kicsit bűntudatot éreztem.
- Apa - suttogta. - Ugye nem küldöd egy Frejat? - kérdezte üveges tekintettel. Én csak oldalra pillantottam, hiszen minden bizonnyal már pakol. Az a nő...
Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. A neve hallatán egy tömzsi nőt láttam magam előtt, aki folyton kötényt hord és cukorkákat osztogat. Erre mit kapok?! Egy kifutóra illő, hosszú hajú, vékony nőt, akinek arcát és szépségét még egy királyné is megirigyelné. A puha, telt ajka és a csillogó szeme azonnal levett a lábamról. És részben ez is nagy gondot jelentett. Ariana Grande is elbújhatna a szépsége mellett. Viszont nem ez volt a nagyobb gondom. Az volt a baj, amit csináltak és ahogy fogadtak engem. Nem erről szól egy gyerek nevelés. Egy dadának nem ez a dolga és nem ilyen példát kell mutatnia. Egy hét éves lánynak este nyolc órakor ágyban a helye. Fagyi helyett, maximum gabonapelyhet ehet, a szar Hannah faszom helyett pedig barbie mesét nézhet. És ez a nő minden szabályomat egy este alatt megszegte. Mennie kell! - Kicsim, figyelj - sóhajtottam, de ekkor Addison hangosan sírni kezdett.
- Nem küldheted el Frejat! Boldog vagyok vele - csak mondta és mondta. Ha tovább folytatja, attól tartok, hogy a szomszédok is meghallják azt, hogy sír a gyerek. Minden olyan könnyű volt akkor, amikor a feleségem még velünk volt...
- Sajnálom kicsim, de a dadának mennie kell - temettem tenyerembe az arcomat, közben végig néztem, hogy a lányom újra összetörik. Legutoljára az anya temetése napján volt ilyen. Viszont eszembe jutott az a pillanat, amikor ma este beléptem a házba. Addison nevetett. Hosszú idő után újra hallottam őt nevetni.
- Nem teheted ezt apa! Freja nagyon okos és nagyon kedves velem! Segített megírni a leckémet is! Kérlek - térdre ült, mad összetette a kicsi kezét és üveges tekintettel könyörgött. - Matilde szerint is nagyon ügyes!
- Matilde csak örül, hogy végre nem kell annyi mindent csinálnia - vontam fel a szemöldökömet, miközben eszembe jutott az, hogy minden bizonnyal a dada a hátsó ajtót használja. Viszont késő este van és sötét. A hátsó ajtó pedig egyenesen a két méter mélyű medencéhez vezet. Ekkor Addison felkapta a fejét.
- Apa... suttogta.
- Rajta vagyok! - gyorsan lefutottam a lépcsőn, hiszen én magam is tudom, hogy milyen érzés az, amikor az ember éjszaka besétál egy medencébe. Hajnal egy órakor értem haza. A kerti lámpák sem világítottak. Azt hittem, hogy a járdán sétálok. Ott sétáltam, csak valahogy letértem és munka ruhában belecsúsztam a medencébe. - Freja! Várjon egy pillanatot! - gyorsan kiléptem a hátsó ajtón, leugrottam a teraszról és Freja után igyekeztem, aki táskával a kezében a hátsó kapuhoz sétált. A hülye mozgásérzékelő lámpák még mindig nem kapcsolódtak fel.
