3. Fejezet

138 3 0
                                    

Persze hogy irtam Hannanak hogy anyám kinek az apjával kavar.
Ő meg bejelentés nélkül egyből ide jött.

-Úristen! Esküszöm kussolok, de hagy kérjek egy autogrammot. - Nyújtotta Hanna a Rentless album borítóját Adamnak.
Jesszusom ez a lány! Szégyenbe hozz.

-Haha! - Britney hangosan felnevetett. - Na ne legyél bunkó!! - Szikrákat dobált öccsének aki annyira nem volt ettől elájulva.
De nővére pillantásaira nem hiszem hogy volt más választása.

-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Szeretlek Lili! Már nem is zavarok, elnézést kérek! - Hanna még az ajtóban rám nézett és öröm táncot járt. Jaj már! Én meg elsüllyedek annyira kínos. Ezért megölöm!! Na jó ahhoz nem lenne szívem. Lökött lány!

-Nagyon sajnálom! - Mondtam Adamnak aki unottan rám pillantott.

-Már mindegy.

Anya és Micheal kézen fogva ültek az asztalnál. Látszott hogy jól érik magukat. Jasmine Adam és Matt között ült és bár Mattel volt együtt mégis Adamet bámulta. Most ez komoly?! Hogy lehet ennyire...?! Mindegy.

-Szóval hogyan is ismertétek meg egymást? - Kérdezte Jasmine.

-Hát véletlenül fellöktem anyukátokat, mert nagyon siettem a fiam koncertjére.

-Szinte véletlen "egybeesés" volt.- Kuncogott Anya. - Miután ellátta a térdemen keletkezett sérülést és még a kávéját is nekem nyújtotta elhívott randizni. Én igent mondtam, és három randi után úgy döntöttünk hogy.. - Nézett Anya Michealre aki folytatta Amanda szavait.

-Hogy megpróbáljuk együtt.

-Most már értem miért késtél. - Vigyorogta el magát Adam.

-De azt nem gondoltam volna Hogy a fiad ilyen híres énekes. - Nézett nagy szemekkel Adamre.

-Hát igen! Nem híresztelem, így legalább van egy kis nyugi. - Vakarta meg a fejét Micheal.

-Hat igen ez néha kicsit teher. De megéri. - Mosolygott Britney.

Jasmine és Matt felmentek a szobájukba. Tudtam mi fog ott történni és én ezt nem akartam tudni.
pár óra múlva a Scroll család elköszönt, már későre járt, ezt pedig azért szeretem mert ilyenkor kimegyek ahol nem hall senki és énekelek.
Most is így tettem.

A vihar című számom.
Ezt akkor írtam mikor apa meghalt, arról szól hogy hiába próbálok harcolni hogy végre vegyék észre én is itt vagyok, és túl sok fájdalmat kell elviselnem egyedül. Ez egy nagy becsben tartott zene, és bár zongorával szebb lenne most csak hagyom hogy a tavaszi fák levelei hallgassák.
Többet nem akarok szerelmes lenni. Soha.

Másnap a suliba Hannaval ebédeltem, egy szakon vagyunk, de neki tényleg ez az álma.
Kicsit mérges voltam rá amiért így berontott előző nap.

-Bocsi Lili, nem hagyhattam ki. Ez eszméletlen!! Anyukád tudja mitől döglik a légy. - Hanna a telefonjára pillantott és fura mosoly jelent meg az arcán.

-Hé!

-Hm? - Nem is nézett rám csak izgatottan pötyögött.

-Hanna! Kivel beszélsz? - Hunyorítottam.

-Ah senkivel..- Kikaptam a kezéből a telefont. - Lili ne már! Add vissza.

-Hé ki ez a srác? - Mutattam a telefonjára hatalmas vigyorral az arcomon. - Hanna?!

-Ahhj. - A kipirult lány kezébe temette arcát. - Hát az úgy volt.. Hogy meg ismertem egy srácot.

-Micsoda?! Erről miért nem tudok?!

-Nem mertem elmodani mert nem tudom mennyire komoly a dolog. De nagyon teper a srác.

-Igen? És ki ő?

-De kíváncsi vagy!

-Naná! Téged elég nehéz elcsábítani és érdekel kinek sikerült. - Húztam fel az egyik szemöldököm.

-Hát ha van kedved ma bemutathatnám. - Kérdőn néztem rá. Hanna elfordította a fejét és óvatosan rám nézett. Ez tudom mit jelent.
-Buli? - Csillantak fel szemei.

-Jaj ne!

-Gyerünk! Már olyan régen voltunk bárhol is. És ne tagad hogy nem hiányzik. -
Jó ez igaz volt. De lelkileg nem voltam túl jó állapotban.

-Különben is! - Állt fel. - Ideje elfelejtened Matt Grossert. -

Nyilván belementem így este Hanna átjött hogy csajosan készülődjünk.
Hanna egy rövid fekete ruhát vett fel, tipikus ő. Imádja a rövid ruhákat.
Én egy fehér csőnadrágot és fekete toppot vettem fel, hozzá a bőrdzsekim. Hanna nagyon szépen sminkel szóval rá bíztam magam. Mindig eltalálja mi áll jól nekem. Nagyon rég ittam már és kicsit jól fog esni távol a gondoktól.
Mielőtt elindultunk volna elszaladtam mosdóba,de bele futottam Mattbe.

-Hát te? - Nézett végig rajtam.

-Hannaval leszek.

-Bulizni mész?

-Igen.

-Miért nem maradsz itthon? Akkor is mehetnél bulizni amikor mi nem leszünk itt.

-És mit csináljak? Nézzem ahogy egymás nyelvével mit műveltek? Kösz nincs kedvem!

-De jól esne ha maradnál. -
Értetlenkedve álltam ott. Mert mindig azt hallgatom hogy másoknak mi esne jól, de hogy nekem..? Na igen.
Csak megvontam a vállam és ott hagytam.

-Lili gyere már!

-Jövök!!

I Feel There Is Hope Where stories live. Discover now