I Feel There Is Hope

12. Fejezet

Már a színpad mögött álltam. Anya írkált smseket hogy hol vagyok már,hiszen mindjárt kezdődik a koncert. Tudom, csak én leszek az egyik énekes. A torkom nem javult és éreztem ahogy felszökik a lázam.

-Hé Lili jól vagy? - Kérdezte aggódó barátnőm.

-Persze...csak nagyon izgulok.

-Csak lazíts!

-Nem te mész énekelni több ezer ember elé.

-Jogos. Idd ezt meg. - Nyomta a kezembe a poharát.

-Vodka?

-Jobb mint a semmi. - Ezzel nem tudtam vitatkozni. Lehúztam, de belefinnytorogtam. Utálom a vodkát. Az első számnál nem fogok kimenni, Adam azt mondta felkészíti nekem a terepet,jelentsen ez akármit is.

Mindenki a helyén. Adam lépett a színpadra, énekelve. Csodás volt ahogy énekelt, és ahogy a közönség megőrült érte. Vajon én is leszek ennyire jó?

-Srácok! Jól érzitek magatokat? - Kérdezte a közönségtől a szám végén. Sikitások követték hogy igen jól érzik magukat.
-Ennek nagyon örülök mert ma este egy kis meglepetéssel készültünk nektek! - Az újjongások nem múltak el, izgatottak lettek az emberek.
Adam mosolyogva folytatta.
-Az történt hogy az én drága édesapám megismert egy nagyszerű nőt, akinek nagyszerű lánya van. - Belepirultam ahogy ezeket a szavakat mondta több ezer embernek.
-Kiderült hogy énekel, és ma elhoztam nektek őt, hogy megmutassa a hangját. - Erre az emberek teljesen megvadultak. Várták hogy a színpadra lépjek. Egy lassabb zenével kezdtünk, Adam elkezdet énekelni.

"These Times in life we learn to try, with one intention Of learning how and when we'll die, but we cant listen I wish to god I'd known that I, I didn't stand a chance Of looking back and knowing why, or pain of circumstance."

Igen, én következtem.
Mély levegő, és hang.

" You're not alone
And we'll brave this storm

So here's my song I wrote in time
When it was needed
Through pain of heart or loss of mind
Your burdens lifted
You aren't alone, just know that I
Can't save our hearts tonight"

Az a lámpa lázam amit addig éreztem elmúlt, jó nem teljesen, de Adam hangja és hogy vele énekelhetek több ezer ember előtt felmelegítette a szívem! Nem foglalkoztam azzal hogy hol vagyok, csak átadtam magam a zenének. Jött a következő és következik szám, és mi csak énekeltünk.
Az utolsó zene az enyém volt. Nem sikerült teljesen kivitelezni a rockos változtatott így kicsit poposabb lett. De nem érdekelt! Az sem ha nem tetszik senkinek csak énekeltem, minden fájdalom kijött belőlem, a múltam.. Amit idebent éreztem az most valósággá vált. Olyan érzés volt mintha már évek óta ezt csinálnám. Szabadnak éreztem magam, és a hangom is csak úgy szárnyalt talán eddig sosem engedtem még ki ennyire.
Ahogy vége lett a dalomnak a fények is elsétültek. Nagyon sok energiámat felemésztette a lázam teljesen kimerített és több hang már nem tudod volna kijönni belőlem, a hangszálaim megadták magukat, vele együtt pedig a lábaim is.

-Lili! - Adam utánam kapott és gyorsan kivitt a színpad mellé. Levert a víz alig láttam valamit, levegőért kapkodtam, a közönség hiába tapsolt hogy vissza vissza, a banda összes tagja kirohant hozzám.
-Adam mi baja van? - Guggolt Peter is mellém.

-Nem tudom, lehet... - Akkor tágra nyílt szemekkel az nyakamhoz kapott, érezte hogy fel vannak dagadva a hangszálaim.
-Lili! Te így énekeltél?! Miért nem szóltál?! - Tapogatta óvatosan a nyakam.

-Mert... - Már alig jött ki hang. - Életem legjobb estéje valóra vált.- Őszintén mosolyogtam annyira hogy a könnyeim is ki szöktek. Az aggódó tekintetű Adamre nézve, hála öntött el. Neki köszönhetem ezt. Ő volt az aki felkarolt és kitárta a szárnyaim. Ez tudasulva bennem, csillogó szemekkel a nyakába ugrottam. Nagyon Boldog voltam, mert halottam ahogy a közönség még mindig azt akarja hogy vissza menjünk.

-Lili nagyon forró vagy! -

-Köszönöm! - Mégjobban magamhoz szorítottam.
Adam nem foglalkozott a közönséggel felkapott még mindig öleltem őt, lábammal átkulcsoltam a derekát.

-Lili! - Hanna és Greg hangját hallottam meg.
-Mi baja jól van?!

-Begyuladtak a hangszálai és felment a láza. - Tartott erősen Adam.

-Ez normális? - Hanna a homlokomra tette a kezét hogy meggyőzödjön róla tényleg forró a testem. - Úristen de meleg.

-Ha nem énekelsz rendszeresen és hirtelen megterheled a hangszálaidat akkor igen. Ez az én hibám,nem figyeltem erre. - Ültetett feljebb a derekán Adam.

-De rendbe jön?

-Pihenni kell és nem lesz baj. Haza viszem. Srácok mára ennyi.

-Vigyázz rá Adam. - Szólt rá Peter. - Lili! - Felkaptam rá lassan a fejem hogy mit szeretne.
-Nagyon menő vagy! - Mosolygott én pedig vissza vigyorogtam.

Haza érve még mindig Adam karjaiba pihentem.

-Lili bízol bennem? - Söpörte ki a hajamat arcomból. Nem bírtam megszólalni annyira magas volt a lázam. Csak lágyan bólintottam.
Adam a fürdőbe vitt ahol megengedte a vizet, le ült a és az ölében ülve elkezdte lehámozni a ruháim. Ahhoz sem volt erőm hogy meglepődjek ezen. Levette a toppom majd a melltartómat is kikapcsolta. Magára döntött hogy a nadragomat és az alsóneműmet is lehúzza rólam. Teljesen meztelenül voltam Adam ölében. Felállt velem együtt, a térdem alá nyúlt.

-Ez most nem lesz túl kellemes. - Majd lassan beletett a hideg vízbe. Belemarkoltam a karjába, nagyon fáztam a láz miatt, és a hideg víztől még jobban reszkedtem.
Ahogy megbékéltem a víz hőmérsékletével Adam tekintetét kerestem. A kád szélén támaszkodott és közben engem figyelt. Ahogy látta hogy rá pillantok, a szemembe nézett, eddig szerintem a többi testrészemet vizslatta.
Több percen keresztül csak egymás tekintetét akartuk megfejteni.