I Feel There Is Hope

13. Fejezet

Negyed óra múlva Adam kihúzott a vízből és egy törölközőt dobott rám.
Kicsit jobban éreztem magam, de a járásom nem volt stabil. Magamra vettem a köntösöm, és lassan ki sétáltam Adam után aki már kiviharzott mert meghallotta ahogy anya és a többiek hazajönnek. Amikor kimentem anya mérges és döbbent tekintete fogadott.

-Lilian Taylor! Ezt mégis hogy gondoltad? Aggódtam érted! - A nyakamba ugrott.

-Anya?

-Bevallom nem örülök ennek mert most már tudom miért rontottad le a jegyeidet. - Engedett el. A földet bámultam, szégyelve hogy hazudtam neki.
-De káprázatos hangod van. - Kikerekedett szemekkel néztem anya mosolyát.
-Büszke vagyok rád! -Olyan régen vártam már hogy ezt mondja. Könnyes szemekkel büszkén mosolyogtam rá! Nem tudtam beszélni csak megöleltem őt.
Ahogy lementem a lépcsőn a család többi tagja ámultan nézett rám. Kivéve persze a nővéremet.
-Lilian! - Ölelt meg Micheal. - El se hiszem! Amikor Adam azt mondta hogy énekelsz és felmentél a színpadra leesett az álam. Bámulatos volt!

-Tudtam hogy énekelsz de azt nem hogy ilyen jól. - Ugrált Britney.

-Nem is volt rossz. - Mosolygott lágyan Matt. - Sőt... - Vonta meg a vállát. Viszonoztam a mosolyt, jól estek a szavai. Végre belátja hogy jól döntöttem. Jasmine rám sem nézett.

-Tetszett? - Kérdeztem tőle. Ő csak unottan megvonta a vállát és nem szólt semmit. Igazából nem vártam mást tőle.
Felmentem a szobámba és Adam állt az ablak előtt.

-Te mit csinálsz? - A torkomhoz kaptam.

-Ne beszélj. Próbálj meg a lehető legkevesebbet beszélni és egyél fagyit. - Közelebb jőve Megfogta a nyakam. - Egy hétig nincsenek próbák neked. Velem is volt már ilyen. - Pöckölte meg a homlokom.

-Aú! Ezt miért kaptam?? - Fogtam meg a helyét.

-Ha valamid fáj szólj. Nem kell túl tollnod.

-Igen? Te jártál már így igaz? Mit csináltál?! - Tettem csípőre a kezem.
Adam látszólag gondolkodott, majd megforgatta a szemeit.

-Ugyanazt mint te. - Mosolyodott el.

-Na látod! Én nagyon jól éreztem magam. Számomra megérte. - Most én Mosolyogtam felé, erre kicsit komoly arcott vágott.

-Tudod... - Nézett maga elé. - Nagyon válogatós vagyok ha éneklésről van szó. Sok ember akart velem duettet csinálni, de én mindig lemondtam erről. Kár lenne ha a te hangodat nem mutatnánk meg a nagy világnak. - Csillogtak a szemei, szinte láttam magamat azokban a kék tekintetben. Megtisztelve éreztem magam hogy a Rentless énekese elismer. Nekem ez valami csoda volt.

-Khm. - Torok köszörülési hang jött a szobám ajtajából. Matt.
-Talán zavarok? - Tette karba a kezét.

-Igen. - Válaszolta Adam.

-Nem baj. - Matt megint szikrákat szórt Adam felé. - Lili beszélni szeretnék veled.

Rá néztem Adamre, aki értette hogy most hagyjon magunkra. Lassan sétált el Matt mellett, tekintettük végig egymáson voltak.

-Mond csak... Jó dolog az ha ki kezdesz a mostoha bátyáddal? - Jött közelebb Matt.

-Nem kezdek ki vele! Megint honnan veszed ezt a hülyeséget?!- Akadtam ki, kicsit hangosabban szóltam, fájt a beszéde.

-Ne haragudj rám. - Matt nagyon közel jött hozzám és suttogó hangon beszélt tovább.
-Hiányoznak a régi idők Lili. Te hiányzol. - Fogta meg a kezem.

-Matt..

-Igazad volt. Elárultalak azzal hogy összejöttem Jasmine-el. Hiba volt. Valahogy hiába van velem a nővéred folyamatosan Adamet bámulja. És most te is sok időt töltesz vele. Ez zavar a legjobban. - A kezét végig simította az arcomon. Lassan hajolt felém. Tudtam hogy mit akar tenni. De miért?! Miért most?! Miért így?!

-Nekem viszont... - Vettem le a kezét az arcomról és léptem hátra egyet. - Nem hiányoznak már azok az idők.