I Feel There Is Hope

15. Fejezet

Hetek teltek el úgy hogy rengeteget próbáltunk, újabb koncertre készültünk és két hónap múlva turnéra. Már nagyon izgatott voltam. Egyáltalán nem jártam be az egyetemre, anyával gyakran veszekedtem, megromlott a kapcsolatom vele, nem tudtunk úgy két szót váltani hogy ne ment volna át vitába vagy hangnem emelkedésbe. Inkább kerültem őt. Főleg miután azt vágta hozzám hogy ha apa most látna nagyon csalódott lenne, hogy nem járok suliba és olyan álmokat kergetek amik nevetségesek. De apa már nincs... Nem az ő emlékére akarok élni hanem saját magamnak.
Matt sokat van nálunk de nem tudom miért mert Jasmine szinte alig van itt. Mostanában rengeteget dolgozik, nem jutt idő senkire,még Mattre sem. Talán magányos, keresi a társaságom, de én a legtöbb időmet Adammel, Hannaval és Greggel töltöm. Csak ők azok akik támogatnak és bíztatnak hogy higgyek magamba. Ők legjobbak!

-Van kedved egy kis kocsikázáshoz?! - Rontott be a szobámba Adam. A kopogás még mindig nem az erőssége.

-Kocsikázás? - Néztem rá értetlenül?

-Sokat gyakoroltunk és néha nem árt egy kis szórakozás!

-Oké... De ez legális?

-Mire gondolsz? - Húzta össze szemöldökét.

-Hát te egy híres ember vagy... És vezetni akarsz?

-Lili! - Nevetett fel.

-Most mi van?!

-Híres vagyok, de attól még ember. - Nevetett tovább. - nekem is lehet jogosítványom és vezethetek is.

-Ohh... - Most ezen meglepődtem. Mondjuk hülyeség volt azt hinni hogy ők nem vezethetnek és igen ugyan olyan emberek mint mi, de nekem ez olyan fura.

-Na gyere! - Biccentett a fejével.

-Jó de felveszek magamra valamit mert így nem mehetek. - Mutattam magamra mert egy kis nadrágban és spagetti pántos topban rohangáltam.

-Minek? Meleg van! Gyere már! — Azzal elkapta a csuklóm és húzni kezdett.

-Neked van kocsid? - Hülledeztem miután megálltam BMW mellett.

-Igen. És képzeld jogsim is. - Gúnyolódott velem.
-Bár nem vagyok oda a BMW-ért. De még apától kaptam szülinapomra.

-Miért ilyet vett neked ha te nem szereted?

-Hát ez egy jó kérdés. Ő a BMW fanatikus szóval biztos ezért. - Ültünk be Adammel a kocsiba.

-Szóval hova megyünk? - Kérdeztem.

-Igazság szerint egy kilátóba megyünk.

-Kilátó?

-Jó magasan van, remélem nincs tériszonyod. Imádok ott lenni. - Fura volt látni ahigy Adam izgatottan várta hogy ott legyen. Ritkán látom őt így. Amikor legelőször találkoztam vele egy rideg és egoista pöcs volt. De minden nap vele vagyok, együtt eszünk együtt hülyülünk, néha még filmet is nézünk együtt. Nagyon megkedveltem őt, de néha fura érzések kerítenek hatalmába. Ha vele vagyok szinte csak ő létezik. Kezd olyan lenni mint anno Mattel... Nem! Nem Lili! Állítsd le magad! Ő a tesód, igaz nem vérszerint... Nem! Elég!

-Hahó! - Adam csettintésére zökkentem ki a gondolataimból. Meglepődve pillantottam rá.

-Te merre jársz? Már vagy 5 perce hozzád beszélek és nem kapok választ.

-Ööhm... - Hirtelen ennyi jött ki belőlem, mert elkezdtem pánikba esni. De hamar elhessegettem a gondolatot és vigyorogtam az értetlenkedő Adamre.

-Bocs, kicsit elkalandoztam, mire kellet volna válaszolnom?

-Haaaa! Most mondhatom el újra! Beugranék ide egy kávéért. - Mutatott egy büfé felé. - Te is kérsz? Felsoroltam mik vannak de hagy ne keljen mégegyszer.