I Feel There Is Hope

11. Fejezet

Alig két nap volt a koncertig. A hangszálaim már kezdték megadni magukat, és kicsit felszökött a lázam. Persze ennek a leplezésében profi voltam. Semmi pénzért nem hagyom ki a koncertet.

-Szia Lili! - Kopogott az ajtómon Britney majd benyitott.
-Zavaralak?

-Nem gyere csak!

-Adam elmondta nekem hogy te is énekelni fogsz velük.

-Hogy mi? Britney én... Sajnálom, nem akartam hogy...

-Hé lassíts. Semmi baj. Azt is elmondta miért nem mondtad el senkinek. Megértem. De holnap után ez kifog derülni mert mindenki ott lesz. - Húzta le a szája szélét aggódva.

-Tudom. Abban reménykedem hogy ha hallanak majd énekelni akkor rájönnek hogy megérte.

-Ezt én is remélem! Sok időt vagytok együtt Adammel? - Mosolyogva ült le mellém a földre a sok könyv kupacra.

-Igen. Szinte minden nap, a próbák miatt is. Meg néha együtt ebédelünk.

-Ezt jó hallani. - Izgatottan vigyorgott rám a lány. - Amióta elköltöztem nem látjuk sokat egymást. Sokat hülyéskedtünk régen, mindig szivattuk a másikat. Hiányoznak azok az idők. De örülök hogy itt vagy neki te , nem anniy rá magányos. - Simogatta meg a vállam.

-Jó lehet hogy ilyen jó kapcsolat van köztetek. - Egy szomorú mosoly jelent meg az arcomon.
-Az én testvérem utál engem.

-De miért?

-Nem tudom biztosan. Apa többet foglalkozott velem mint vele. Lehet ez lett a probléma gyökere. - Vontam meg a vállam.

-Igen ez nehéz dolog. - Pillantott a földre szomorúan.
-Na megyek! Mert Etannel van még egy kis megbeszélni valóm. Addig pihenj. Hangszálaid bírják?

-Igen. - Mondtam halkan egy mosollyal. Valójában nem nagyon bírták de engem ez sem érdekelt. Lazán megölelt amin meglepődtem de viszonztam neki. Majd kiment a szobából.

Másnap arra keltem hogy kicsit ba vannak duzzadva a nyirokcsomóim. Fájt a torkom...
Egésznap nem mentem ki a szobámból, ezért Adam írt.

"Halo! Nem akarsz enni vagy inni? Egesznap bent vagy."

"Van vizem bent, megvagyok."

"Kell az energia holnapra!! Szóval egyél valamit!!"

"Igen Apa már is! 🤪"

"De vicces valaki 🤔 elég lesz a tesó is! 😆"

Erre az üzenetre nem válaszoltam, tesók? A tesók csinálnak olyat hogy annyira közel hajolnak a másikhoz hogy azt hiszi leakarja smárolni? Ugye hogy nem! Egésznap aludtál, tudtam hogy este annyira ideges leszek hogy nem fogok tudni.
Másnap reggel csak bámultam ki az ablakon, a hangszálaim fájtak, kicsit féltem hogy hogyan fogok énekelni. Kipattantam az ágyból, magamra kaptam a köntösöm, még se egyszáll toppba és rövid naciba nem akartam lemenni.

-Jó reggelt! - Mondta teleszájjal Adam!

-Jó reggelt! - Próbáltam énekelve mondani, és akkor azt hittem össze szarom magam a fájdalomtól. Bassza meg!!! Kérlek! Kérlek estére legyél jobban.

-Aludtál?

-Este? Nem! - Huppantam le mellé a székre.

-Izgulsz mi?

-Szerinted?! - Agresszívan kérdeztem tőle és néztem is rá, mire megint kiröhögött.

-Nyugi! Jó lesz! - Kacsintott rám.
Miután megreggeliztem kicsit még az ágyba zuhantam. Éreztem hogy lázas vagyok,de vettem be egy gyógyszert hátha jobban leszek. Nagyon aggódtam nem akartam Adamnek csalódást okozni, de főleg nem magamnak.

-Lili gyere rád várunk. - Mondta anya.

-Anya én... Adammel megyek ha nem gond.

-Tényleg? Hát oké. - Kicsit aggódva pillantott rám, de elmentek.

-Úristen mekkora bajban leszek.- Temettem az arcomat kezembe.

-Jó lesz! - Fogta meg a vállam Adam. - Britney csinált neked egy ruha össze állítást. - Nyújtotta felém a becsomagolt ruhákat. Egy fekete szegecses rövid nadrág spagetti pántos fekete toppal. Bakancs és persze egy piros kockás ing. Tetszett. Elsőre nem is rossz.

Hanna és Greg átjöttek. Barátnőm csinált nekem egy cicás füstös szemet.

-Gyönyörű vagy Lili. - Mosolygott Hanna.

-Jaj ugyan!

-Pedig nagyon! - Ölelt meg. - Büszke vagyok rád!

-Nélküled nem sikerülne. - Öleltem vissza.

-Na kész vagytok? - Jött be Greg.

-Ez szokás hogy kopogás nélkül jöttök be?

-öhm...-

-Ne törődj vele nekem is ezt szokta mondani. - Jött be Adam.
-Na akkor mehe-...-Kérdezte volna Adam de valamiért elakadt a szava amikor rám nézett. "Ne nézz már így!" kezdek zavarba jönni.

-Igen mehetünk! - Válaszolt neki Hanna.

Jött értünk a kocsi, a többi bandataggal együtt.

-Ejha! - Szólt Peter ahogy beszálltunk. - Jól néztek ki!

-Na csapassuk! - Adott gázt a sofőr.