I Feel There Is Hope

27. Fejezet

Sziasztok! Az előző fejezetet olvassátok el mert kicsit bővült a vége. :)

-Gyerünk anya mond el neki! - Lép mellé dühösen a nővérem. - Mond el neki, hogy apa sosem volt az ő apja! -Hogy ... mi?

-Anya? -Alig jön ki hang a torkomon. -Ezt most nem értem.

-Lili ez nem a legalkalmasabb idő....

-Nem a legalkalmasabb???? Mikor lesz alkalmas anya?! - Nem bírom felfogni azt amit Jasmine mond. Mi az hogy én nem apa lánya vagyok?

-Lili nézd én sok hibát követtem el az életben... -Kezd bele anya de egyszerűen nem érdekel. Kifogás kifogás hátán és en ezt már nagyon unom.

-Elég! Nem érdekel! Látni sem akarlak egyikőtöket sem! -Sírva fordulok meg es indulok vissza Hannához. Hallom ahogy anya szól utánam de nem állok meg. Azonban Matt utánam fut.

-Matt hagyj!

-Várj kérlek! Tudom hogy sok minden történt de várj.

-Miért Matt? -Fordulok fele könnyes szemekkel. -Tényleg mindenki hazudik nekem? A családom ? És meg te is azzal hogy éveken át elhitetted velem hogy lehet köztünk bármi is?! - Ingerülten fröcsögtem a szavakat. Nem hiszem el! Nem!

-Mert nem tudtam mit érzek!

-Mert most tudod? -Sóhajtva egy nagyon próbálok megnyugodni - Matt... Nézd. Én már nem akarok veszekedni. Nekem sem volt jó látni ahogy Jasmineel vagy együtt. Tudta hogy hogyan érzek irántad, mégis ezt tette velem. De az én szívem már máshová húzz...

-Adam? Most ez komoly? Mi van benne ami bennem nincs meg?!

-Nem tudom...

-Komolyan egy ilyen...

-Ezt ne is folytasd! Ő ott volt mellettem. Ő támogatott mindenben. Még a saját anyám se engedi hogy azt csináljak amit igazán szeretnék. De Adam ott volt nekem.

-Én is itt vagyok.

-Már késő... Már ki szerettem belőled.

-Nem hiszem. - Közelebb jön és nem engedi hogy elfussak.

-Matt elég.

-Nem Lili. Nekem ez nem megy. Téged akarlak. Olyan erősen hogy nem bírok magammal. Nem tudok nélküled élni. Nem megy.

-Matt..! - Matt annyira szorít hogy már fáj konkrétan lefog és megakar csókolni.

-Matt... - Könnyes lesz a szemem. Én ezt nem akarom...

Egy pillanat alatt Matt lekerül rólam és a földön fekszik.

-Mi faszom haver?! - Adam!!!
-Hozzá ne érj megegyszer!

-Különben? - Matt teljesen más ember mint akit eddig ismertem. Ez a valódi énje lenne?

-Különben nem kelsz fel többet. - Adam megfogja a derekam hogy el induljon velem de...

-Úgyis megbánt! - Matt nem engedi el a dolgot. - Te meg egy olcsó liba vagy aki beveszi a szeretetét. - Ekkor már nem tudom vissza fogni Adamet. Megfordul és neki esik Mattnek. Olyan jobb egyenest kapott Matt amitől vérezni kezd az orra, de Adam ekkor sem állt le.

-Adam..

Minta nem hallaná a nevem. Teljesen elpattant az agyában valami.

-Adam! - Megállítottam a kezét, így csak egy minimális ütést kaptam. Időben leállt.

-Lili! Eszednél vagy? - Nem kiabál velem, de nem sok választja el tőle.

-Kérlek. Hagyd. - Ekkor már eleredtek a könnyeim. Nem bírom ezt. Matt egykor a legjobb barátom volt. Most meg... Egy szánalom.

Adam arca aggódóra válik ahogy folynak a cseppek az arcomon. Elengedi Mattet aki elég sok ütést kapott.

-Ha mégegyszer, bántod... Vagy hozzá érsz vagy rá nézel, nem állok le itt. - Adam szánalmasan nézz a térden ülő Mattre. Úgy néz ki mint aki felvogta. Adam átkarolja a vállam majd elindulunk távolodva mindentől.

-Mégis hogy gondoltad ezt? Nem vicces az ütésem elé állni!- Forgatja az arcom hogy meg nézze nincs e rajta bármilyen sérülés, aztán a többi testrészemet is. Letörli a könnyeim és két kezével az arcom alá nyúl.

-Azt hittem megütöttelek. Ne csinálj ilyet többet, kérlek. - Bólintok.

-Mit csináltál ott?

-Egy pár ruhát akartam összeszedni. Jasmine nyitott nekem ajtót. Ő mondta el anyunak hogy te meg én... Aztán mielőtt rám csapta az ajtót azt mondta itt csak igazi Taylorok lehetnek. Ezzel teljesen összezavar, egyáltalán ez mit jelent? - Folytak tovább a könnyeim. - Aztán kijött anya majd Jas is és azt mondták higy az apám nem is volt az apám. Majd megjelent Matt aki azt próbálja elmondani hogy szeret, de engem ez már nem érdekel. Viszont megakart csókolni és nem tudtam kiszabadulni. Arra gondoltam mennyire fájna ez neked. Én pedig nem akartam rosszat. - Zokogok. Egyszerűen ez sok volt.

-Lili! Cshhh. Nincs baj. Már vége. - Átölel amitől megnyugszom.
-Kiderítjük amit a nővéred mondott. De most menjünk haza.

-Mi a...?! —Hanna nyitott ajtót.
-Lili! Aggódtam. Mi történt?!

-Találkozott Mattel aki nem volt túl barátságos. - Ölelt még Adam.

-Hogy mi?! - Hanna konkrétan megindult arra az irányba ahonnan jöttünk.

-Nyugi! - Kapta el a kezét Adam. - Már így is tele lesz foltokkal.

-Helyes!- Mutatta tenyerét Adam felé aki adott is neki egy pacsit.

-Remélem mondtad neki hogy ha mégegyszer...

-Igen.

-Jó mert legközelebb én is ott leszek! Greg? - Néz rá aggódó szemekkel.

-Jól lesz. - Adam mosolyog. - Üzeni hogy ne menj most be hozzá, kicsit szarul fest és az önbecsülésének nem tenne jót.

-Pasik... - Forgatja meg szemeit.

-Jutt eszembe. - Enged el. - Ma jönnek a nagyszüleim.

-Mi?

-Igen. Elfeljetem szólni. - Vigyorog Adam.

-Oh nem akarom zavarni. - Lép hátrébb Hanna.

-Nem zavarsz. Nagyon jó fejek. - Biztató szavak ez Adamtől.

-Apukád szülei?

-Igazából, a két papám. Apa és anya apukája. Nagyon régóta jó barátok, és attól még hogy a szüleim elváltak, ők gyakran látogatnak minket.

-Jaj... - Zavarban voltam mert találkozok Adam nagyszüleivel. Még mindig alig hiszem el.

-Greg pedig jól lesz, egy két nap és ki engedik őt. - Adam, bár Hannaval most többet beszél, végig ölel, és nem enged el.

-Hozok pár ruhát, aztán mehetünk. - Indul el Hanna a házba.

-Többet nem akarom hogy beszélj Mattel... Tudom hogy ez önzőség. De amikor megláttam hogyan ölel téged, teljesen elborult az agyam. - Adam kék tekintetét az enyémbe furja.

-Ne haragudj... Nem akartam csak... - Nem tudom befejezni a mondatot mert puha ajkai az enyémhez tapad. Most már tényleg megnyugszom....

-Mehetünk! - Hanna jön ki egy kisebb táskával majd zavarában elfordul, de közben vigyorog.
Adam és én gyorsan elválunk egymástól. Mondanám hogy zavarban lennék, de mind a hárman nevetni kezdünk.

-Úgy örülök nektek! -Ölel meg Hanna. Boldog vagyok igen. De.... Apa.... Apa nekem a mindenem volt. Mit jelent ez? Sosem voltam a vér szerinti lánya? És ő tudta ezt??

Hát sziasztok! Tudom hogy rég nem volt rész. De eljöttem! És folytatatom!!! Remélem vagytok még páran akik itt vannak és ne haragudjatok! Nem sokára hozom a következőt! Addig kitartást! ❤️❤️