I Feel There Is Hope

23. Fejezet

Nem ismerem ezt a várost. Az sem tudom hogy hol vagyok de csak futottam és egy parkban kötöttem ki. Előtte még vettem egy doboz cigit és egy öngyújtót. Nem vagyok dohányos, de most remegő kézzel szívtam bele a nikotint adó szálba.
Annyit sírtam érzem hogy a szemhéjfesték csípi a szemem, ezért próbálom megtörölgetni. Nem tudom mennyi ideje vagyok itt, lehet már el is kezdődött a koncert.

-Lili? - Egy mély hang jön mögüllem, lefagyok, nem bírok megfordulni. Lassan leül mellém a padra, lábait terpeszben hagyja, két keze pedig a combjain pihen. Lehajtott fejjel néz rám, fekete tincsei kék szemeibe lógnak, alsó ajkát beharapja majd a kezembe lévő cigire nézve sóhajt egyet.

-Van még? - Kérdezi tőlem ahogy fejével a dohánytermék felé biccent. Néha láttam őt cigizni, szóval nem lépődők meg rajta. Odanyújtom neki a dobozt amiből kiszed egy szálat, majd a saját öngyújtával meggyújtja.
Ahogy lassan kifújja a füstöt még szexibben néz ki mint eddig. Én ettől a gondolattól csak rosszabbul érzem magam. Úristen hogy nézhetek ki!
Nézek magam elé, remeg az egész testem.

-Kicsit nehéz volt megtalálni téged. - Törte meg a csendet.

Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Adam közelebb hajol és letörli az arcom. Hirtelen kicsit arrébb ugrok.

-Nem bántalak! - Mosolyog rám lágyan. - Tudod... - Kezd bele, majd az utolsó slukkal eloltja a cigit. - Amikor megírtam az első számomat, annyira tetszett hogy büszke voltam magamra. Aztán mikor azt olvastam más emberektől hogy mennyire béna és izléstelen a szám. Elkezdtem magamba fordulni. - Erre felé fordultam. Tudja hogy mi a bajom?

-Az emberek folyamatosan kritizálják egymást, bele nem gondolva mennyi kárt tesznek ezzel. Most olyan emberek hallgatják a zenéim és járnak koncertre akik régen fújtak rám. Sőt, lehet a mainapig fújnak rám, és kritizálnak, de nem érdekel! Ezek az emberek nem harcolnak az életért, sem az álmaikért. Leakarják törni a szárnyad hogy ha nekik nem sikerült, neked sem. Senki nem mondja ki, de a világ így működik. - Adam szavai megdöbbentenek. Ezekszerint ő vele is történt már ilyen.

-Soha nem voltam önmagammal megelégedve. Pláne nem a külsőmmel. És amikor olyan kritikákat olvasok hogy mennyire vagyok kövér vagy csúnya, még jobban utálom magam. - Temetem az arcomat a kezembe.

-Lili... - Adam elveszi a tenyerem és maga felé fordít. - Így vagy jó ahogy vagy! Ne akarja más lenni, mert gyönyörű vagy. Még pandamaci szemekkel is. - Mosolyog el a mondat végén.
Soha... De soha senki nem mondta meg ezt nekem. Ismét sírni kezdek de most valahol ezek örömkönnyek. Adam szorosan magához húz és átölel. Két másodperc sem kell ahhoz hogy megnyugodjak. Egyszerűen minden gondom elszáll a karjaiban.

-A KONCERT! - Távolodom el tőle gyorsan, mert eszembe jutt hogy ő mit keres itt ha fel kéne lépnie.
Elmosolyodik.

-Adam felkell lépned.

-Nem, nem kell. - Ahogy oldalra nézek akkor látom meg a kis buszt amiből kiszálnak a bandatagok.
-Egy mindenkiért! - Áll fel hozzám Adam. - Vagy együtt csináljuk ezt meg, vagy sehogy. Amikor Peter mondta hogy elszaladtál, tudtam mi lehet a baj. Én is olvastam ezeket a kommenteket és ők is. - Biccent Peterék felé akik mosolyogva állnak minket nézve.
-Ha nem akarsz fellépni mert túl sok volt ez, akkor nem lépünk fel. Mi büszkék vagyunk rád, mert képes voltál ennyi ember elé kiállni. De ha úgy döntesz hogy fel lépsz, ne értünk ted meg, és ne is az emberekért. Hanem magadért! - Pöcköl meg mutató újjával. Ez a kis érintés valami hatalmas energiát adott.

-Mi szeretünk Lili. - Jön oda Peter. - Minket nem érdekel hogy mit írnak az emberek. A többségére koncentrálj akik jókat írnak. Sőt nem is kell olvasnod ezeket. És bárki bármit mond olyan hangod van amivel mindenkit lesöpörsz! - Jól esnek ezek a szavak.

-Lili! - Adam a kezem után nyul, összekulcsolja az enyémet az övével. Nem bírok meg megszólalni sem, Adam annyira... tökéletes. Nem csak a külseje szexi hanem a kisugárzása is, a tekintetével meg konkrétan kikészít.

-Nélküled nem megyünk vissza. - Annyira égett a tekintete és a bőre is. Az én lelkembe pedig újra kezdi vissza nyerni a magabiztosságát.

-Menjünk vissza! Szerintem már a közönség nagyon ideges hogy késtünk egy órát. - Vigyorodom el. Amire a többiek is elnevették magukat. Vissza mászunk a kocsiba, nem is kellet sok hogy vissza érjünk.

Kicsit igazgatom a sminkem, de annyira menthetetlen hogy inkább letöröltem az egészet.
*Kop-Kop*

-Igen? - Nézek az ajtó irányába.
Adam lépett be rajta. Full fekete szettben áll előttem, meg egy bőrdzseki is van rajta.

-Baj van? - Kérdezem tőle,kicsit aggódó a tekintete.

-Igazából adni akartam neked valamit mielőtt kimegyünk énekelni.

-Oh. - Felállok a székből, ezalatt pedig Adam már megtöri a köztünk lévő távolságot. Kezdek zavarba lenni. Nincs rajtam smink és nagyon közel áll hozzám.

-Ez a tiéd. - Egy ugyanolyan bőrdzsekit vesz elő a háta mögül ami rajta van. Nyilván kisebb méretben és kicsit lányosabb változatban. Nekem is van bőrdzsekim, de ez egy nagyon drága márkájú dzseki. Eredeti bőrrel, és gyönyörű varrással. Évek óta akartam egy ilyet, mert annyira kibaszott szép.
Nem is kapok levegőt annyira sokkol.

-Ez... Woow! Úristen ez rohadt jól néz ki! - Tátom el a szám.

-Vedd fel! Hidd el jobban fogod érezni magad,mintha megvédene a rossz kiritikáktól. - Mosolyog rám Adam. Biztos látszik rajtam ahogy csillognak a szemeim. Habozás nélkül felveszem és már is jobban érzem magam.

-Jól áll. - Dicsér meg. Már ennyitől zavarba jövök.
Megindul kifelé én pedig teljesen szerelmes leszek ebbe a dzsekibe.

-Még valami!- Fordul meg hirtelen, kérdőn pillantok rá, elég hevesen tart felém és nem tudom most mi fog történni. Ám ezt fel sem tudom fogni. Egyszer csak két kezével az arcomhoz nyúl és megcsókol. Nem habozok abban hogy ezt viszonozzam, de annyira hírtelen érintett, az se tudom fiú vagyok vagy lány. Na jó azt azért még igen. Főleg ettől a csóktól. Adam nyelve táncot jár az enyémmel. Egyre hevesebben csókol, és egyre jobban melegem lesz. Egyik keze levándorol a derekamra, amivel szorosan magához húzz. Érzem ahogy végig simít a csípőmön és a nadrágom szegélyével játszik. Egy mozdulattal benyúl az ingem alá és konkrétan szétszedi pattentokat. Ha elszakítja megölöm!
Beletúrok a hajába amitől halk és mély nyögés hagyja el hangszálait. Csípőjét az enyémnek nyomja, ekkor érzem meg a....

Levegő hiány miatt szétvállunk. Pár másodperc után Adam újra megakar csókolni de én a mellkasára teszem a kezem.
-Adam ha így folytatjuk nem jutunk ki a színpadra.. - Szippantok nagyot az illatából. Annyira felizgultam hogy az már bűn, és érzem is oda lent. Bár ahogy látom.. Ő is.
Adam elvigyorodik,majd a dekoltázsomat nézi.

-Ne nézz már így.

-Miért ne? - Hajol közelebb és egy nagyon forró csókot nyom a nyakamra. - Láttalak már teljesen meztelenül is Lili. - Forró leheletét megérzem a nyakamon,ettől liba bőrös leszek. Tényleg, amikor az első éneklésem után lázas lettem.

-Úristen muszáj ilyeneket mondanod?! - Akadok ki rá.

-Miért talán zavarba jössz? - Lehel ismét a nyakamra. Csókjai épphogy érintik a bőröm de teljesen szétszed vele.
Beleharap az ajkaimba majd eltávolodik és egy szexi mosolyt villant felém.

-Megyek mielőtt még nem tudom magam vissza fogni. - Ezzel kacsint egyet és ott hagy.

-Mi a szar? - Hülledezek. Úristen teljesen kicsinált. Sosem voltam még így. Igaz már nem vagyok szűz, de hogy őszinte legyek még sosem okozott nekem férfi orgazmust. Ettől a gondolattól egyszerűen végem van. Kívánom Adamet, annyira hogy az már veszélyes.