Nem az a nap (befejezett)

3. fejezet

Anya felkelt reggel, és rántottát csinált reggelire. Bár még pizsamában volt, úgy éreztem, hogy ez haladás. Amikor azt is kijelentette, elmegy bevásárolni, valahogy úgy tűnt, ez túl szép, hogy igaz legyen.

– Nem mehetnék veled? – kérdeztem.

– Iskolanap van – jegyezte meg zordan apa, és úgy nézett rám, mint aki ellenkezésre számít.

Ma egy barna-bézs csíkos pulcsit viseltem. Ennek is volt kapucnija, de nem húztam fel a fejemre, és copfba fogtam a hajam maradékát. Szerintem elég normálisan néztem ki, igaz, tudtam, apa nem azért köt belém folyton, mert érdekli, hogy festek.

Amikor később hazaértem, láttam, hogy tényleg tele van a hűtő. Friss alapanyagokkal. Anya vajon főzni tervezett, ahogy régen? Elindultam, hogy megkeressem, és megkérdezzem. Hirtelen el sem tudtam képzelni jobb elfoglaltságot, mint együtt főzni anyával. Régen az olyan alkalmakat, amikor arra kényszerített, hogy segítsek, kész kínzásnak éltem meg, most meg bármit megadtam volna érte. Mivel lent nem találtam, felmentem az emeletre. Nem volt az ágyában, mint számítottam rá. A fürdőszobában találtam rá, a mosdó mellett ült.

– Anya? – Hirtelen rájöttem, hogy valami nem stimmel. Négy doboz pirula volt a mosdón és egy nyitott doboz anya tenyerében, ami csak félig volt. – Mennyit vettél be? Mi ez? – kérdeztem idegesen, és kiszedtem a kezéből, hogy elolvassam.

– Az orvos írta fel – motyogta ijesztően fásult hangon. – Segít úgy aludni, hogy ne álmodjak.

A cipőm alatt elropogott pár tabletta, amik szerteszét szóródtak a fürdőben. Megkönnyebbülve jöttem rá, hogy nem vett be túl sokat, csak ügyetlen volt.

Besegítettem anyát az ágyba, aztán összeszedtem a kiszóródott tablettákat, és lehúztam a vécén. Ezután minden dobozt megnéztem, és rájuk gugliztam a neten. Altatók és szorongáscsillapítók voltak. Amennyit anya bevett az nem elég ahhoz, hogy rosszul legyen, de összességében, talán ha az ember mindet bevenné, lehetne halálos.

Nem mertem végiggondolni, inkább bepakoltam mindent a fürdőszobaszekrénybe a többi gyógyszer közé, és anyát az ágyban hagyva bementem a szobámba. Elővettem a rejtekhelyről a pengéket, majd megint eldugtam őket. Csak azután léptem fel az öngyilkos fórumra.

BWrenn: még mindig nem ma.

BWrenn: feltételezem te olyan gimibe jársz, ahol tilos mobilt használni, ezért vagy csak délutánonként.

BWrenn: a tegnapira visszatérve nem tudlak elképzelni fekete hajjal és azzal a sok sötét sminkkel, Angyal. Szőkén, kék szemekkel inkább. Ráadásul észrevettem, milyen helyesen és választékosan írsz mindenféle emotikon nélkül. Egy másik életben pontosan ilyen lányokkal randiznék szívesen. Ez lehetne egy indok, amiért NE öld meg magad.

BWrenn: oké, bárcsak kitörölhetném, amit az előbb írtam. Nem is csodálkoznék, ha ezek után nem írnál nekem többet...

BWrenn: azért majd írj, légyszi!!

A mosolytól fájt az arcom, mintha a testem jelezné, hogy igazán nem kéne csinálnom. Kétszer is elolvastam az üzeneteket, és csak aztán kezdtem neki a válasznak.

AngelofDeath: nem az a nap nekem sem. Hízelgő, amiket írtál. Tényleg szőke az eredeti hajszínem, bár a szemem csak barna, és soha az életben nem hívnál el randizni, ha ismernénk egymást. Tudod, honnan tudom? Te pontosan olyan menő, sokat randizó srácnak tűnsz, aki sosem venné észre az olyan lányokat, mint én. Mármint amilyen voltam.