17. fejezet

978 43 12
                                    

Az volt az igazság, hogy nekem kellett csak túlesnem rajta. Sarah olyan partit rendezett, amit Brad maximálisan élvezett. Mindenki őt ünnepelte, a srácok mindenfélével itatták, és volt egy asztal, amire az ajándékait halmozták. Voltak finom miniszendvicsek, cirádás kekszek és persze a tortaasztal, amin ott volt a szuper tortám, és vagy kétszáz minimuffin meg apró bonbonok ezrei. Sarah nyilván tízszer annyit költött az egészre, mint amennyit apa a tortára. Vagy még többet, hiszen olyan ruha volt rajta, ami minimum annyiba került, mint az egész parti.

Mindenki élvezte a bulit, Brad táncolt velem, amíg meg nem untam, aztán hatalmasakat röhögtek a lacrosse-os haverokkal. A zenét egy igazi, élő DJ szolgáltatta. Mindenki ivott meg táncolt. Én is, bár korántsem annyit, mint Brad, mármint ami az ivást illeti. Táncolni csak annyit táncolt, amennyit én, és az nem volt több egy óránál. Nekem már az az óra is kimerítő volt, de Bradnek kevés, mert amikor Sarah odalejtett, hogy miért nem táncol, ő azt mondta:

– Mert Rachel fáradt.

– Akkor miért nem táncolsz velem? – kérdezte. Brad felvonta a szemöldökét.

– Mert ő a barátnőm.

Sarah az ajkát biggyesztette.

– Csak egy kis tánc, Brad! Légyszi!

Brad pedig a legnagyobb döbbenetemre felállt mellőlem.

– Nem baj? – kérdezte bocsánatkérően.

– Nem bánja, igaz, Rachel?

Bántam, de mit mondhattam volna? Az én fogalmaim szerint a foglalt pasik nem táncolnak más lányokkal a bulikon, főleg nem olyanokkal, akik odaajándékozták neki a szüzességüket. Tudtam, hogy nekem kellett volna többet táncolnom vele, de ahogy Brad egyre többet ivott, úgy táncolt egyre közelebb hozzám, ami nekem sok volt, főleg tömegben.

Brad és Sarah szép pár voltak. Úgy mozogtak együtt, mint akik már rég begyakorolták, és bennem felmerült a gondolat, hogy Brad nem tűnik olyan utálkozónak, mint kellene, ha Sarah-ról van szó. Nekem azt mondta, már nem érdekli a lány, hiszen az szakított vele, de most, ahogy a derekát érintette miközben Sarah vonaglott, rájöttem, hogy hazudhatott is. Igen, maga mellé húzott, akárhányszor dumáltak, hogy a lány féltékeny legyen, ilyet pedig nem csinál az ember, csak akkor, ha érez valamit. Sarah eddig is látta ezt, és a tánccal talán nekem akarta bizonyítani, hogy én is észrevegyem.

Akárhogy is, nagyon dühös lettem tőle, mert ez több mint pofátlanság volt. Felálltam, odamentem hozzájuk, és amikor Brad rám nézett, átöleltem, és úgy csókoltam meg, mintha lenne közöttünk is olyan múlt, mint közte meg Sarah között.

– Jézusom, menjetek szobára! – visította Sarah túl a zenét.

– Remek ötlet! – feleltem neki gúnyosan, mire Brad csak vigyorgott, majd újra csókolgatni kezdett.

Egy kicsit tényleg túl sok műsor volt a közönségnek, de örültem, hogy végre én vagyok a figyelme középpontjában, ahogy az normális.

– Nem megyünk el? – kérdeztem halkan, mire bólintott.

– Dehogynem.

Kézen fogott, és keresztülhúzott a konyhán, majd ki a hátsó kertbe. Jobban ismerte a helyet, mint én, gondoltam, kívülről kerüljük meg az egész házat, de végül egy kisebb ház bejáratánál kötöttünk ki, aminek Brad belökte az ajtaját.

– Hol vagyunk? – kérdeztem döbbenten, amikor láttam, hogy az egy kis lakásszerűség.

– Ez a vendégház – felelte. – Kell egy kis nyugi, nem?

Nem az a nap (befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora