𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

10

- Nem is csinálod olyan rosszul - mosolygott rám Haein.

- Azt hittem elfogom rontani de egész könnyű - túrtam a hajamba.

- Csak össze vissza nyomod a Joystick-ot - nevetett fel mire szememet forgatva tovább koncentráltam a játékra.
- Tudod - állította meg a játszmát mire kérdően néztem vissza rá.
- Yuna eléggé összezavart engem - vakarta a tarkóját.

- Hogy érted? - fordultam felé, bár teljes mértékben tudtam hogyan érti.

- Hát azokkal lóg akik piszkálnak téged, és azt mondja hogy jó fejek - bámult maga elé.
- És ez feldühített - fogta a tarkóját.

- Tudom - ültem közelebb hozzá.
- És engem is össze zavart - bámultam én is magam elé.

- Tényleg lehetetlen eldönteni hogy kinek az oldalán állhat.. - vezette rám a tekintetét mire bólintottam párat.

Mikor Yuna azt mondta hogy a saját oldalán áll, egy ideig nem hittem neki, aztán végül ráeszméltem hogy de még mennyire komolyan gondolja ezt..

- Ne is törődj vele - tettem a kezem a fiú vállára mire felsóhajtott.

- Játszunk valami mással? - mosolygott rám mire szólásra nyitottam ajkaimat azonban telefonom csörgese zavart meg.

- Háló? - emeltem a fülemhez a mobilt.

- Most mivan? Vacsorázni sem jössz haza? - hallottam meg Yuna hangját mire majdnem hogy eldobtam a telefonomat.

Mintha érezte volna hogy róla van szó..

- D-De! Azonnal megyek.. - bontottam a hívást majd a készüléket a táskámba csusztattam.

- Menned kell? - nézett rám Haein mire bólintottam párat.
- Elkisérjelek? - szedte ki a CD-t a lejátszóból.

- Az jó volna - mosolyogtam rá.

...

Hazafelé menet igyekeztünk sietni hiszen igazán elszaladt az idő, és valóban vacsorára értem csak haza.

Az ajtó előtt még elköszöntünk egymástól majd besiettem a házba.
A konyhában már Phung néni és anya készítette a vacsit.
Fogaimat összeszorítva néztem anyára mikor felém fordult.

- Hol voltál eddig? - nézett rám aggódva.

- Hát tudod.. Az egyik barátomnál - húztam a számat.
- De haza kísért, nem történt semmi baj az úton - magyarázkodtam.

- Csak nem egy fiú? - mosolygott rám Phung mire én is elmosolyodtam.

- Csak barátok vagyunk.. - motyogtam miközben kibújtam a cipőmböl.

- És hogy hívják? - nézett rám anya.

- Haein, egy iskolába járunk - bújtam ki a kabátomból.

- Erről majd később beszélünk még - méricskélt anya mire szememet forgatva a szobám felé indultam ami láttán Phung felnevetett.

Tulajdonképpen nem tudom miért vacsorázunk együtt minden este.. Anya sosem mondta el hogy miért hívja meg őket állandóan..

A szobám felé haladva nagyokat nyújtózkodtam. Mikor felértem kibújtam minden felesleges ruhaanyagból.