𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

86

Később anya feljött hozzánk megkérdezni hogy jobban érzem-e  magam, persze Yuna ekkor egyből rám kapta a vigyorgó tekintetét így hát nehezen de, póker arcot vágva beteget színlelve csak bólintottam párat.

- Rendben.. Most elmegyek a boltba, Phung lent van, szólj neki bátran ha szükséged van valamire  - csukta be az ajtót.

- Úgy lesz.. - húztam a számat.

- Te szegény.. - ült a csipőmre mosolyogva Yuna.

- Hagyjál már! Te találtad ki ezt a butaságot, anya pedig totál bevette! Később valószínűleg gyógyszerekkel fog majd tömni.. - mosolyogtam lágyan miközben a fejemre húztam a takarót.

- Milyen rossz vagyok hozzád.. - Sóhajtott, majd lejjebb húzta a takarót és mélyen a szemeimbe nézett.
- Tetszel nekem - gyurmázta az arcomat a kezeivel.
- Megszabad csókolni ezt a szép pofikát, ugye? - nézett rám vágyakozva.

- Talán - húztam el a fejemet mint akit nem érdekelne.

- Szóval így játszunk.. - csókolta meg a nyakamat.
- Micsoda illat.. - fúrta a tekintetét a nyakamba.
- Egy kicsit kanos is lettem.. - fogott a kezemre amit húzni kezdett lefelé.
- Hogyan tudsz ilyen hatással lenni rám, hm? - csókolt meg.
- Úgy bizsergek, teljesen felvillanyoztál - folytatta a kostolgatást.

- Ne szórakozz már! - jöttem zavarba mire Yuna felkuncogott.

- Miért? Ha igaz, akkor igaz! - kezdte el felhúzni a pólóját.

- Gondoltam hozok egy kis levest neked, most lett kész az.. - találkozott a tekintetem villám csapás szerűen Phung nénivel aki lefagyva állt az ajtóban. El sem tudtam képzelni hogy mi lehet, vagy mi lesz, az első szava egy ilyen összkép láttán. Hiszen a lánya majdnem félmeztelenül csücsül a csipőmön és a kezeimet pedig a combjai közé szorította. A fejemről ne is beszéljünk hiszen annyira megijedtem hogy levegőt is elfelejtettem venni.  Ez volt az a pillanat mikor a leves a földön végezte amit hangos csörömpölés követett.
Yuna ekkor hátra fordult a szemöldökét fel vonva, Phung néni arca pedig vörössé vált akárcsak a paradicsom.

Te jó ég..

Miután Phung leviharzott Yunára néztem aki lemászott rólam amit követően én is felálltam az ágyból. Majd Yuna utána eredt.

Istenem segíts meg!!!

- Yuna.. - suttogtam a lány nevét mint egy kétségbeesett kis gyerek.
- Most mi lesz? - néztem a lányra aki megfogta a kezem.

- Nem tudom Hana - simított párat a kézfejemen.
- Valószínűleg kiment a hátsó udvarra.. - sóhajtott.

- Ki találunk valamit? - árasztott el a félelem érzet.

- Hana, nyugalom! - állt közelebb.
- Csak maradj itt, én kimegyek és beszélek vele - indult meg előttem.

- Várj Yuna! Megyek én is! - siettem a lány után.

- Nem szükséges, komolyan.. Mindjárt vissza jövök - mosolygott rám halványan majd az anyja után ment.

Csak ledermedve néztem az udvarba vezető ajtót ami csak résnyire volt nyitva amin keresztül hideg szellő szállt be a házba. Nagyon féltem, sosem gondoltam volna hogy ilyesmi megtörténhet egyáltalán.
Csak ültem az asztalnál és hallgattam ahogyan Phung minden ocsmányságot vág Yunának.
Egyre inkább ingerültebb kezdtem lenni, és a félelem át alakult idegességgé majd haraggá, végül gyülöletté.

Na jó.. Ki megyek!

Csak vettem egy nagy levegőt és kimentem hozzájuk. Már ekkor rám jött a menekülhetnék miután közelebbről is hallhattam Phung rikácsolását. Egy percre hátrálni is kezdtem, de aztán megláttam Yuna haraggal teli arcát és erőt véve magamon oda mentem hozzájuk.