𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 13

- Nagyon úgy tűnik hogy van valami baj mostanában és nem mondasz el semmit, csak annyit látok ebből mindennap hogy furcsán viselkedsz és egyre inkább kezdünk eltávolodni.. - néztem a lányt aki a fejét fogva leült velem szemben.
- Régebben mindent megbeszéltünk de most olyan mintha csak azért volnánk egy pár hogy néha-néha együtt aludjunk. Ha én csináltam valami rosszat, akkor mond el kérlek és beszéljük meg - sóhajtottam fel én is.

- Tényleg így érzel? - nézett rám össze táncolt szemöldökkel.
- Nem tudom hogyan kéne álljak ahhoz hogy egésznap a kis modell fiúcskáddal vagy! Sok minden zavar de én mégsem szólok érte, és ha pedig egy kicsi magányra van szükségem akkor meg jössz ezzel a hülye hisztivel és teljesen leszívod minden erőmet! - nézett rám üres tekintettel.

- Yuna én sajnálom tényleg! De beszéljük meg akkor hogy mi az ami ennyire bántja a lelkedet! Együtt biztosan meg tudjuk oldani! - néztem rá mire a fejét rázva felállt.
- Maradj itt velem, és beszéljük meg! - nyúltam a kezéért.

- Nem akarok veled veszekedni - nézett a szemeimbe.

- Én nem tudtam hogy néha ekkora teher vagyok, de én tényleg nagyon szeretlek, és nekem nincsen annál fontosabb mint hogy most itt légy velem, és meghallgassuk egymást! - a mondatom végén Yuna vissza ült, és egy hosszass sóhaj elhagyatala után felszólalt.

- Nem vagy teher.. Csak néha olyan dolgokat vársz el tőlem ami egyáltalán nem is érdekel.. Iskolába sem akartam járni, mert éreztem hogy ott sem lehetünk majd együtt, és igazam is lett. És sokszor mikor fiúkkal látlak mindig attól tartok hogy találsz valakit aki sokkal jobban tud majd szeretni, mint én - nyúlt a kezememért.
- Tudom hogy nem akartál rosszat nekem az iskolával, és lehet később még hálás is leszek de egyedül tényleg nem tudom ezt végig vinni.. - szemezett a talajjal.
- Néha elgondolkodom hogy eléggé kicsik voltunk még mikor elkezdtünk járni.. És mostanában lehet jobb lenne ha elgondolkodnánk hogy mit is szeretnénk, hiszen már nagyok vagyunk.. És lehet egyikünknek más elkötelezettségei is lehetnek már..

Yuna mondata végén mintha kikapcsolt volna körülöttem a világ.
A szívem úgy kezdett el verdesni, mint még soha.

- Már nem érzel irántam? - néztem Yunára aki felkapta a tekintetét.
- Így van? - néztem Yunára mire az arca idegessé vált, és nem sokkal ezután egy fájdalmas pofon csattant az arcomon.

- Hogy kérdezhetsz ilyet?! - nézett rám mire a szemeim könnybe lábadtak.

- Yuna én csak nem értelek hogy mit akarsz ezzel mondani! Magyarázd el nekem úgy hogy én is megértsem! - nyúltam a kezeiért de arrébb lökte a kezeimet.
- Kételkedsz bennem, igaz? - néztem Yunára aki hátat fordított és a nappaliba vette az irányt.

- Jól van! Mindenki húzzon haza most már! - küldte el a vendégeit.

Egy pillanatig megszeppenve álltam az ajtó előtt majd Yuna után indultam.
Borzasztóan görcsölt a gyomrom minden egyes lépés után, és tudván azt hogy több van ez a dolog mögött mint amit beleképzeltem zokogást váltott ki belőlem amit vissza fojtva próbáltam nem utat adni neki.

- Yuna én tényleg sajnálom, nem akartam nyomást neheztelni rád a buta dolgaimmal és tudom hogy én voltam a hibás hiszen miattam távolodtunk el, és én tényleg nagyon sajnálom, és nem kellett volna.. - adtam egér utat azoknak a gondolatoknak amik átjárták a fejem. De Yuna közbe szólt.

- Félre értesz - nézett rám össze ráncolt szemöldökkel.
- Néha úgy érzem hogy olyanra lenne szükséged aki sokkal jobb mint én.. - fogta a fejét.

- De ez egyáltalán nem igaz! - néztem rá mire felém fordult.

- És ezt hogyan tudnám elhinni? Hm? - nézett rám.
- Mert eddig csak egy kalap szarnak sem érzem magam jónak! - emelte fel a hangját.

- Yuna nekem elég vagy! Sőt, tökéletes! - nyúltam a kezeiért.

- Csak engedj el - kerülte a szemkontaktust.
- Egyedül akarok lenni - húzta el a kezeit.

- És szerinted ez jó megoldás?? Ha elmész?! - szóltam utána.

- Most nincs kedvem hallgatni a hisztited.. Különben is mond el nekem azt hogy miért nem tudsz lejátszani egy beszelégetést úgy hogy nem bőgöd el magad legalább egyszer? - bújt a kabátjába.
- Ezzel az őrületbe kergetsz! Csak hagyj békén! - nyitotta ki az ajtót mire hamar be is csapta azt maga után.

Miután Yuna elment utána indultam de sehol sem találtam. A telefonszámát is többször hívtam de nem vette fel.

Késő este már Minhoék is haza mentek. Ekkor csalódottan a fürdőszobába kullogtam ahol megszabadítottam magam minden felesleges ruhaanyagtól ami már nem kellett és vettem egy forró fürdőt.

Annyira össze vagyok zavarodva.. Az érzéseim sem tiszták, egyszerre érzek dühöt, megbánást, szomort, és fájdalmat.
Nem voltam biztos abban hogy egyáltalán Yuna haza jön még az éjjel.. Csak reménykedni tudtam ebben..