𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 19

A hallottak után még arra sem volt erőm hogy iskolába menjek. Aztán egyik reggel eljött hozzám Yon, és Minho.

- Elhoztam a tegnapi jegyzeteket, és a házi feladatot! - adott a kezembe némi füzetet Yon.

- Oh.. Köszönöm Yon! - mosolyogtam a lányra aki viszonozta is azt.

- Holnap jössz iskolába? Hiányzol már nekünk - nézett rám Minho mire a mellette álló lány hevesen bólogatni kezdett.

- Így igaz! - helyeselte Yon.

- Igen, holnap már megyek.. - mosolyodtam el lágyan.
- És ti is hiányoztok nekem - néztem rájuk mire mindketten elvigyorodtak.

- Figyelj, nem tudom hogy mi a baj.. És nem is muszáj megosztanod azt velünk, de.. - tette a kezét a vállamra Minho.
- De mi itt vagyunk neked, és számíthatsz ránk rendben? - nézett rám biztatóan mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.

Olyan kedvesek velem!

- Köszönöm szépen - néztem rájuk.
- Ha kész leszek majd elmesélek nektek mindent töviről hegyire, ígérem - mondtam mire Yon váratlanul magához ölelt.

- Olyan erős lány vagy! És olyan szép! És olyan jó illatos van! És olyan cukin áll az egyenruha! És olyan puha a hajad is! Kérlek ne hagyj el minket soha! - fúrta a tekintetét a nyakamba keservesen mire vissza öleltem gyengéden.

- Nyugi, holnap tényleg menni fogok! - simítottam párat a lány hátán.
- És köszönök nektek mindent - toltam el finoman magamtól Yont, aki egy kislányos mosollyal az arcán odébb lépett tőlem.

- Nekünk indulnunk kell hogy időben az iskolához érjünk, később a tanítás után még meglátogatunk Hana - simogatta meg a fejem bubját Minho.

- Rendben.. - bólintottam.

- Kitartást! - mutatott az ujjaival formálva egy szivecskét felém Yon ami láttán egy széles mosolyra húzódtak az ajkaim.

- Sziasztok! - integettem nekik majd el váltunk egymástól.

Miután becsuktam az ajtót a szemeim kissé könnybe lábadtak. Nem tudom pontosan miért, de egy kicsit elérzékenyültem. Nagyon jó érzés volt tudni hogy ők akkor is mellettem állnak mikor úgy érzem hogy a világ ellenem fordult.

Nem ülhetek itthon és szomorkodhatok egészen az esküvőig.. Össze kell kapnon magam.. még ha az borzasztóan nehéz is lesz..