𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

67

Mivel szépen leszakadt az egész ágyam a minap, a történtek után anya a nappaliban ágyazott meg a számomra. Igaz kényelmetlen volt a kanapén, de legalább közel voltam a távirányítóhoz és a tévéhez ami igazán a kedvemre akadt.

Szerencsére az orvos elég hamar ellátta a sérülésemet ezért még szurira sem volt szükség. Elmondása szerint az én esetem lepke fing volt a többi betegeihez képest, és nem értette hogy mit rinyálok. Pedig iszonyatosan fájt. Na mindegy.

- Elmegyek dolgozni, esti műszakom lesz úgyhogy hajnalban jövök majd! - puszilta meg anya a homlokomat.
- És ha lehetséges ne punnyadj egész nap, hanem sétálj is egy kicsit, és rakj rendet magad után. Senki nem lesz itthon csak egyedül te, nyugodtan hasznosítsd magad, mosd ki az egyenruhádat akár, és készíts ell valami ételt magadnak, locsold meg a virágjaimat is. És ne félj használni a lábaidat mert egyáltalán nem olyan vészes a sebesülésed mint ahogyan előadtad az orvosnál a hattyúk halálát - söpörte ki a szememből a frufrumat mire hunyorítva néztem tovább a nőre miután abba hagyta a hosszú monológját.
- Rendben? - nézett rám felhúzott szemöldökkel mire bólintottam párat a számat húzva.
- Na szia! - intett majd hátat fordított és kiment az ajtón amit a magassarkúja kopogása követett.

Miután tudatosúlt bennem hogy rohadt unalmas lesz az egyedül töltött idő itthon, a konyhába bicegtem és kómásan leültem az asztalhoz.

- Olyan éhes vagyok! - ásítoztam majd a fejemet az asztalra hajtottam.
- Nem is figyeltem arra amit anya mondott.. - mosolyodtam el fáradtan majd vállat vonva elkezdtem készíteni magamnak egy kávét.
- Nem is szeretem a kávét.. De most úgy kívánom - játszadoztam az ujjaimmal a pultnak dőlve.

Míg a kávémat kavargattam elmélyülten a telefonom  pittyegése zökkentett ki a bögre bámulásából.

- Jó reggelt szivecském! - szólt hangosan a telefonba Haein mire elemeltem a készüléket a fülemtől.

- Szia? Miujság? - kérdeztem miközben felültem a pult tetejére és kortyolni kezdtem a kávémat.

- Nincs kedved együtt lógni? Ihatnánk valamit nálam! - tette fel a kérdést mire elmosolyodtam.

- Az nagyon jó lenne! Oh várj.. - néztem a mobilom képernyőjére amin Yuna neve jelent meg.
- Mindjárt vissza hívlak - bontottam a hívást majd szemezni kezdtem Yuna nevével.
Valamiért annyira izgatottá váltam hirtelen, hogy még a tenyerem is izzadni kezdett. Végül fogadtam a hívást.

- Szia.. Mit csi.. Hogy vagy? - haraptam az ajkamra miközben a lábaimat lóbáltam idegesen.

- Ne menj Haeinel sehova, beszéltem anyukáddal és át megyek - jelentette ki mire túl döbbent voltam ahhoz hogy mondhassak bármit is.

- De honnan tudod hogy beszéltem Haeinel? - kérdeztem mire a fiú hangja vágott közbe.

- Hana! Ne hallgass rá! Én is át megyek! És szét fogom csókolni azt a cuki pofikádat! - mondta ezt végig vihogva a fiú mire váratlanul vége lett a hívásnak.

- Hát ez meg mi volt? - néztem magam elé.
- Ezek ketten mit csináltak együtt? Így már érthető hogy miért mondott Haein ilyen dolgokat mert Yuna is ott volt vele.. - vakartam a tarkómat majd lehuppantam a pultról mire kissé fájdalmas arcot vágva a szobámba bicegtem ahol felöltöztem.

Szegény ágyam.. Pedig olyan kényelmes voltál! Most fájdalmas búcsút kell intsek feléd, mert  úgy tűnik a szolgálatod itt véget ért. Holnap már más lesz a helyeden, egy másik pihe puha ágyikó..

Míg a leszakadt ágyammal szemeztem felsóhajtottam majd lementem vissza a konyhába ahol már Haein agresszívan nyomta a csengőt.

Hát ez elég gyors volt!

- Sziasztok.. - nyitottam ki az ajtót amin durcásan lépett be mind a kettő.
- Miért nem vagytok suliban? - néztem az egyenruhájukra miközben becsuktam az ajtót.

- Hiányoztál, úgyhogy jöttem - állt mellém Haein mosolyogva mire Yunára néztem aki a szemét forgatva össze fonta a karjait és szugerálni kezdte a fiút.
- Ez a betolakodó meg követett úgyhogy.. - vont vállat Haein mire Yuna szemei kikerekedtek.

- Miről beszélsz? Te jöttél utánam! - vágta vállon a fiút aki fájdalmasan elhúzódott.

- Ne is figyelj erre az  örültre, inkább menjünk bejjeb - kezdett el tolni a nappaliba Haein.
- Van mára programod? - nézett rám miközben Yuna is csatlakozott hozzánk.

- Azt hiszem le kellene menni a boltba.. Ennyi - kezdtem el gondolkodni mire Haein szemei felcsillantak.

- Süthetnénk pizzát, persze szív alakút - tette a kezeit a csípőmre ami láttán Yuna elő vette a telefonját majd kiment.

- Most már fejezd be! - húztam meg a fiú orrát.
- Olyan feszült.. Összevesztetek? - néztem a fiúra.

- Hát.. Olyasmi - húzta a száját.
- Csak olyan bosszantó! Így legalább nem olyan nagy a pofája amikor ilyeneket csinálok - vonta meg a vállát nem törődve mire felsóhajtottam.
- Jó.. Jó! Befejezem.. De azért sütünk pizzát? - nézett rám mire bólintottam párat majd kimentem hezitálva a lányhoz aki az asztalnál ülve nyomkodta a telefonját.

- Jössz velünk? - ültem le mellé mire a szemeit rám vezette majd egy kis szünet után megrázta a fejét.

- Inkább haza megyek.. Nincs szükség itt rám, ettől a lükétől meg csak felforr az agyvizem - túrt a hajába feszülten mire tanácstalanul bámultam magam elé.

- Maradj itt, légyszi - dünnyögtem.
- Süssünk pizzát! - tettem a vállára a kezemet.
- Vagy nem tudom.. Mi az amit szeretsz? Mi az amit szívesen ennél? Megcsinálom! - próbálkoztam a lehetetlennel kétségbeesetten.

- Komolyan képes lennél erre csak hogy itt maradjak? - nézett rám komor arccal mire bólintottam párat amit követően egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Csak segíts majd egy keveset.. - haraptam az ajkamra mire Yuna felnevetett.

- Még el sem mondtam mit szeretnék de már segítség kell? - mosolygott mire az arcom égni kezdett.

- Vagy ehetünk szív alakú pizzát is.. - bámultam félre a mosolyomat vissza tartva.

- A francokat! - vágta rá, majd felállt.
- Segítek - nézett rám miközben eltette a telefonját.

- Indulhatunk? - támaszkodott az asztalra Haein mire bólintottam párat.

...

A vásárlás alatt sokszor észre vettem azt hogy Yuna egyfolytában félre vonul és telefonál.
Az arca is egyre inkább kezdett ingerülté válni amit értetlenül néztem.
Egyáltalán nem tetszett ez az egész, de nem mertem rá kérdezni.

Miután megvettük a csokis keksz alapjait haza mentünk és neki álltunk a masszának.

- Ez a csokoládé olyan finom! - csámcsogott Haein.

- Ne tömd be az egészet, hagyj is belőle! - szólt a fiúra Yuna mire Haien rányujtotta a nyelvét.

- Fejből tudod a receptet? - néztem a lányra aki mögém állt minden szó nélkűl és rám adott egy kötényt amit megkötött a derekamon.

- Mint egy igazi cukrász - mért végig elégedetten Yuna mire elmosolyodtam.

- Ugye milyen aranyos barátnőm van? - fonta át a kezét a vállamon Haein mire leszedtem magamról a fiú kezét.

- Gyere ide - nézett rám Yuna miközben bedugta a konnektorba a keverő gép zsinórát majd a kezembe adta azt mire a masszába tettem azt de ekkor szinte mindenfelé repült a tészta amit össze húzódva próbáltam kivédeni.

- Lassan! - nevetett fel Yuna.

- Lassan! - Utánozta a fiú a lányt aki szorosan mellettem állt mindvégig.

- Na jó.. Most lett elegem belőled.. - sétált az ajtóhoz Yuna majd szó nélkül elment.

- Hé Yuna! - Siettem utána de nem értem el.
- Ez muszáj volt? - néztem Haeinre aki csöndben bámulta a falat.