𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 10

- Te mindig ilyen vagy? - szólt hozzám Minho az óra kellős közepén.

- Milyen vagyok? - néztem a fiúra.

- Hát nem is tudom, olyan vagy mint egy hernyó, aki éppen bábozódik - nézett rám halványan mosolyogva.

- Most miért? - emeltem fel a fejemet a padról.

- Mi a baj? - fürkészte az arcomat.

- Minden rendben, tényleg.. - húztam ki magam miután 20 percen keresztül ugyanabban a görnyedt pozícióban punnyadtam.
- Te jól vagy? - néztem rá.

- Én kérdeztem hamarabb - csúszott lejjebb a székén.

- Egy kicsit össze vesztem Yunával azt hiszem.. Ez zavar - sóhajtottam fel.

- De akkor miért nem békültök ki? A lányok olyan könnyedén oldják meg az ilyesmit.. Nem kell sokat agyalni rajta - nézett rám mire elgondolkodtam.
- Különben is, ha majd a barátja elviszi őt vásárolni biztosan megbékél, ez a módszer mindig nyerő, ez egyfajta kiengesztelés - a mondata végén szinte elvesztem a gondolataimban.

Tehát ezért szokott minden veszekedés után elvinni sushizni, mert tudja hogy úgyis megbocsátok?
Mégis honnan tanulta ezt a stratégiát?

Talán most nekem kellene elvinnem őt randira..?

- Neked van barátod? - kérdezte miközben feltűrte a karján az inget.

- Nincsen.. Mivel én izé - húztam el a szó végét kissé zavarodottan.

Azt hittem értette az eddigieket..

- Nekem barátnőm van - vakartam a tarkómat.

- Tudom te buta, de attól függetlenül kapcsolatod is lehet nem? - nézett rám árgus szemekkel mire azt sem tudtam hogy mit mondhatnék.

És még én vagyok a buta?!

Pár perc alatt ki is csengettek az óráról. A folyosón végig haladva megláttam Yunát egy üres tanteremben így hát oda mentem hozzá.

- Ma elmegyünk randizni? - guggoltam le a padja mellé mire tekintetét rám emelte.

- Attól függ - adott semleges választ mire a magabiztosságom egy szakadéknyit csökkent.

- Mitől? - húztam fel a szemöldökömet mire elmosolyodott majd egy pillanatra el fordította a tekintetét.

- Hogy lessz-e időm rá - pásztázta a földet.

- Most miért mondod ezt? Nem akarsz jönni velem? - néztem Yunára aki nem válaszolt csak a lány felé fordult aki leült mellé.

Most komolyan figyelembe se vesz?

- Yuna! - álltam fel.
- Háló! - szólítgattam a lányt, aki rám sem nézett.

- Ismered őt? - nézett rám a padtársa mire Yuna megrázta a fejét mire lesokkoltam.

Mégis hogy a fenébe ne ismerne? A testem minden zegét-zugát ismeri!
A szó szoros értelmében!

- Biztos össze tévesztettelek valaki mással.. - fordítottam hátat ami következtében éreztem magamon ahogy Yuna tekintete a bőrömbe ég, de nem néztem vissza.

Hogy lehet ilyen bunkó?? És most mégis mi a baja?