𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

31

A taxiban ülve Haein szinte horkolt a vállamon. Az eső  szakadt továbbra is persze, én pedig egyáltalán nem tudtam nem Yunán agyalni.

Annyira hiányzik az érintése, a nevetése, a hülye viccei amiktől néha a falra mászok.. hiányzik a csókja.. Az ajkai.. Remélem hamar megtudom az okát hogy mit, miért tesz.. Nem igérhetem meg, hogy nem fogok kérdezősködni később, de most nem szeretném hogy megint össze vesszünk.. De muszáj leszek rákérdezni majd mert nagyon rosszul esik hogy mindent szót nélkülözve egyről a kettőre ilyen velem, és sokkal jobban össze kuszálja a dolgokat a fejemben mint ő azt hinné..

Miután kiszálltunk figyelmeztettem Haeint hogy ha lehetséges viselkedjen normálisan, köszönjön, majd huzza fel a seggét a szobámba és aludjon inkább de ne csináljon semmi baromságot amivel beégethet a család előtt.

- Megjöttünk - szóltam miután a házba léptünk.

Haein csak a kezét át fonta a vállamon és megpróbálta kihúzni magát hogy senkinek se tűnjön fel hogy olyan mint egy kérdőjel.

- Sziasztok - köszöntünk szinte egyszerre.
- Hé, anya.. - Siettem oda hozzá.
- Haein nem érzi túl jól magát, ezért jobb lenne ha ledőlhetne egy kicsit a szobámban - mondtam mire aggódóan bólintott párat.

- Szólj ha szükséged van valamire! - szólt anya Haeinnek.

- Rendben, köszönöm! - köszönte meg arcán egy széles mosollyal Haein majd elkezdett felfelé menni a  lépcsőn kissé düllöngélve.

Ez az őrült..

- Nem fest olyan jól, vigyél neki egy pohár vizet - mondta anya mire a konyhába ballagtam és  engedni kezdtem neki egy pohár vizet amit szememet forgatva  fel is vittem neki.

Na hogy az a..!
Butaságot csinált, és most ezért nekem kell babusgatnom! Fantasztikus!

- Szia csipkerózsika - néztem a fiúra aki az ágyamban kiterülve feküdt.
- Hoztam vizet - ültem le mellé majd hosszú haját arrébb sepertem az arcából.
- Jobban érzed magad? - kérdeztem mire bólintott párat.

- Köszi hogy pihenhetek a pihe-puha ágyadban- mosolygott.

Nem tudok mérges lenni rá.. Túlságosan is a szívemhez nőtt ez a gyagyás..

- Jól van, jól van.. - mosolyogtam majd betarkargattam.
- Később ha kész a kaja hozok fel neked valamit - simítottam párat az arcát.
- De attól még haragszom.. - motyogtam majd a szekrényemhez osontam.

- Tudom, és holnap kiengesztellek - nézett rám Haein majd lehúnyta szemeit.

Na perszee

Fejemet rázva közben keresgélni kezdtem valami ruhát amibe bele tudok bújni miután végzek a zuhanyzással.

...

A kádban ülve Yunán
kattogtam.

Hiányzik.. Nem tudom hogy megint miért mit csinál.. De már kezdek bele fáradni nagyon..
Ha itt lesz, majd megpróbálok beszélni vele valahogyan..

Miután végeztem az étkezőben segítettem anyáéknak a főzésben, valamint a terítésben is.

Olyan rég volt hogy én főztem.. Most meg anya ide állított hogy csináljam meg én a levest.. Remélem nem mérgezek meg senkit sem!  De nem lehet olyan nehéz mint amennyire is látszik..

Csak hátra fogtam a hajamat és vágni kezdtem a zöldségeket amiket egy tálba tettem.

Vajon mikor jönnek már haza Ayakáék?

- Milyen volt a film? - állt mellém Phung miközben a teáját kortyolgatta.

- Öhm.. - kösszörültem meg a torkomat.
- Jó film volt, nem volt olyan ijesztő.. Zombikról szólt - haraptam ajkamra.

Nem tudom hogy miért azt mondtam hogy zombikról szól, mialatt én totálisan félek az ilyen dolgoktól..

- Na és tetszett? - kérdezte mire bólintottam párat.
- Jól van.. Örülök hogy ha jól éreztétek magatokat - mosolygott mire továbbra is próbáltam inkább elmélyülni a dolgomban és inkább mellőzni a beszélgetést mivel nem tudnék tovább hazudni neki.
- A barátod hogyan lett ilyen rosszul? - érintette meg a vállam  Phung mire félre tettem a kést és tekintetemet a nőre vezettem.

- Hát, allergiás valamire azthiszem - gondolkodtam el kissé mire Phung bólintott párat.
- De már jól van - mosolyogtam halványan mire beszélgetésünket az ajtó nyitódása szakította meg.

- Megjöttem.. - lépett be az ajtón Yuna kezében az esernyőjével amit össze zárt és felakasztott.

Mi tartott eddig? Miért ilyen későn jöttél?

- Szia - köszönt neki Phung.

- Szia - mosolygott rá anya aki éppen akkor jött ki pár tányérért.

Csak félszemmel Yunára néztem aki kibújt a kabátjából majd leült a konyhában levő kis asztalhoz.