𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 9

Pár perccel a kicsöngetés előtt az asztalon levő telefonomat sasolta Minho, megállás nélkül.

- Mi az? - néztem a fiúra.

- Semmi, bocsánat csak folyton rezeg a mobilod és nem is tudom.. Nincs kedved megnézni? Lehet fontos - nézett rám mire fel fordítottam a készüléket aminek a képernyőjén Yuna neve állt.

5 új üzenet

Furcsáltam hogy üzenetet küld nekem hiszen mögöttem ül. Másrészt, nagyon ritkán szokott sms-t írni, legtöbbször válaszolni sem szokott, és ha mégis, órákkal később szokott vissza jelezni, és csak annyit hogy; bocsi, aludtam!

A pad alá rejtve a készüléket megnyitottam a chatet.
" Ki ez a srác??! "
" Biztosan randira hívott! "
" Ez megcsalás! "
" Lesz mit megbeszélnünk Meng Hana.. Óra után a mosdóba, rögvest! "

Az utolsó üzenet egy mérges emojiból állt mindössze. Nem tudtam mit válasszolhatnék hiszen egyáltalán nem értettem miről is beszél a kedves barátnőm, és egy kicsit félni is kezdtem.

Megcsalás? Pff!

Egész idő alatt, míg ki nem csengettek próbáltam csillapítani a bennem buzgó kétségbeesést azzal hogy pillangókra gondoltam, madarakra, és kis cicákra.. De aztán egyből eszembe jutottak Yuna üzenetei és már esély sem volt arra hogy nyugodt lehessek.

- Ki nézünk a közeli traffikba? - nézett ránk Yon.

- Persze - tette a hátára a táskáját Minho.

- Én őm.. Nem hinném hogy most megyek, órán találkozunk - néztem rájuk és sietősen a legközelebbi mosdóba siettem.

Mi van ha veszekedni fogunk és leszedi a fejemet? Ó Jajj nekem! Múlt alkalommal is mikor rá jött a féltékenység az éjszaka begubózott a takaróba és még össze sem bújtunk.. Az volt életem legrosszabb éjszakája!
Nem Hana! Nem lesz baj, elmondod neki hogy nincs mitől tartania, és kész!

- Yuna? - rontottam be a mosdóba.

Egyáltalán itt van? Lehet a máshova ment!

Miután megbizonyosodtam róla hogy nincs itt, hátat fordítottam.

Azonban ekkor a karomnál fogva Yuna behúzott a mosdóba és bezárta az ajtót.

- Szia - mosolyogtam idegesen akárcsak egy idióta.
- Miről akartál beszélni? - néztem rá.

- Láttam mindent - tette karba a kezeit mire nyeltem egy nagyot.

- Mégis mit? - húztam fel a szemöldökömet.

- Mégis mit? - utánzott mire elmosolyodtam.
- Ez most komoly! - szólt rám mire lekerekedett az arcomon lévő vigyor.
- Tetszik neked? Igaz? - kezdett el közeledni mire automatikusan hátrább léptem.

- Ezt mégis miből szűrted le? - kérdeztem vissza.

- Onnan hogy egész végig mosolyogtatok egymásra! Olyan egyértelmű! - húzta össze a szemöldökét.

- Csak kedves volt! Ezért én is az voltam vele, ennyi az egész! - hesegettem a kezeimmel.

- Biztos vagy ebben Meng Hana? - szólított a teljes nevemen ami csak azt jelenthette hogy nagyon pipa rám.
Tudtam ha bevetem magam, lehiggad. Ezért közelebb léptem hozzá.

- Ne légy féltékeny, tényleg nem tetszik nekem! - húztam magamhoz a kezeit amik eddig a mellkasa körül fonodtak át.
- Bízz bennem! - fontam össze kezeinket mire a mérges arca kezdett el gyengülni.
- Én csak téged akarlak - néztem a szemeibe mire felfigyeltem arra hogy lassan egy elégedett mosoly kerekedik az arcára de aztán ajkára harapott.

- Jó mindegy - forgatta szemeit mire felsóhajtottam.
- És ne élj vissza a gyengémmel, ne cukiskodj csak hogy megúszd a büntit - jött rá a titkos fegyveremre mire úgy téve mintha meg sem hallottam volna magamhoz öleltem.

- Szóval mostmár az osztályunkba jársz? - kérdeztem miközben a fejemet a vállára hajtottam mosolyogva.

Olyan kényelmes!

- Nem, csak ezt nálam hagytad - tolt el magától és a kezembe nyomta a könyvemet.
- Hülye - szugerált a szemeivel majd kiment az ajtón.

Hülye? Most komolyan lehülyézett? A szívem fáj! Azt hittem megnyertem a csatát!

A következő tanteremhez tovább ballagva szorongattam azt az egy darab füzetet amit Yuna adott. Kicsit rosszul éreztem magam. Nem szeretek veszekedni vele. Az orromat lógatva bámultam a telefonomat és közben azon filóztam hogy miként is tudnék beszélni Yunával hogy kibéküljünk. Vagy legalábbis, ne legyen mérges rám.

- Oh szia - nézett rám Minho kinek a mellkasába ütköztem mire ijedten felkaptam a fejem.

- Bocsi! - kértem elnézést.
- Nem láttalak.. - húztam a számat.

- Semmi baj, mond csak.. Szereted az ilyet? - mutatta felém az öklét amit szétnyitva egy apró, figura pihent a tenyerén.
- Nem igazán tudom hogy mi ez.. Kulcstartó, vagy esetleg táska dísz lehet de.. - kezdett el gondolkodni.
- A lányok vettek maguknak ilyesmit a boltban, gondoltam tetszene neked is - vakarta a tarkóját.

- Köszi.. Igazán figyelme.. - fogadtam el az ajándékot mikor is furcsa beszélgetésekre lettünk figyelmesek.

- Nézd! Ez egy szerelmi vallomás? - dugták össze a fejüket a tőlünk nem messze álló lány csoport.

- Olyan ismerős ez a srác.. Mintha már láttam volna valahol.. - néztek végig Minhon a mellettünk elsuhanó két fiú.

- Olyan édes! Bárcsak én is kaphatnék ilyesmit! - néztek minket az idősebbeknek tűnő, lánycsoport.

- Menjünk be inkább.. - sietett be a terembe Minho miután két lány megindult felénk.

Amint bezártuk az ajtót magunk után leültünk. A köztünk levő csendet Minho nagy sóhaja törte meg.

- Nem akarom hogy pletykáljanak, ezért nem muszáj el fogadnod, teljesen rendben van.. - nézett rám a fiú halványan mosolyogva.
- És mielőtt megijesztenélek, semmi hátsó szándékkal ajándékoztam ezt, meg akarom köszönni ezzel hogy bizhatok benned - túrt a hajába.

- Köszönöm tényleg.. - sóhajtottam fel én is megkönnyebbülten.

Ezek szerint nem tetszek neki! És nekem sem tetszik ő! Yunának hinnie kell nekem!

- Azt hiszem páran felismertek odakint - bámult maga elé.
- Ez nem jelent jót.. - fogta a fejét.
- Már összesen négyszer váltottam iskolát az őrült rajongók miatt.. - sóhajtott fel ismét.

- Sajnálom.. - néztem a fiút.
- Biztosan nem lehetett könnyű - gondoltam magam az ő helyzetébe.

- Hát nem.. Egyáltalán nem..

- Sziasztok! - lépett be a terembe mosolyogva Yon aki mögött Jung lépdelt.