Pt. 22; szerelmes vagy?

1.4K 205 85
                                    

Ahogy közeledett az ünnep, annál inkább lett az otthonom diliház. Anya imádja, ha minden csillog-villog, ha sugározzuk magunkból a karácsony iránti szeretetünket. Szerintem ez az ő esetében már-már mondható megszállottságnak is.

Ami kimentett az őrültek házából, az a puszta szerencsém volt. Már, ha lehet annak mondani. Jimin gyakran hívott el a napokban, miszerint szeretne találkozni velem, s mivel én nem szerettem ilyenkor otthon tengetni a mindennapjaim, szívesen belementem. Ráadásul Jisung is ott volt. Az anyukájával már kész voltak a díszítéssel több, mint egy hete. Ellenben az én családommal, mi mindent az utolsó pillanatra hagyunk.

Ezért is volt, hogy amíg anya befogta az öcsémet, hogy segítsen neki a sütésben, ugyanis itt lesz a nagyi is, addig én gyorsan felöltöztem, s kispuriztam a házból. Csupán egy üzenetet dobtam nekik, hogy találkozni mentem a barátaimmal. Tudom, hogy nem fognak visszarángatni, s tekintve, hogy eléggé zárkózott személy vagyok, nagyon is örülnek neki, amiért végre eljárok másokkal is, nem csak Mingivel.

Jiminnek az az ötlete támadt, hogy elmehetnénk megnézni a karácsonyi vásárt a főtéren. Viszont, előtte egy kávézóban találkozunk, mert úgy nem egy akkora tömegben kell keresgélni a másikat, hiszen a valóéletben nem úgy történik minden, mint a filmekben, avagy a sorozatokban, hogy pont egymással szembe fut a két főszereplő.

Kicsit talán késtem is, amikor beléptem a plázába, s a megbeszélt helyet kerestem. Nem gyakran járok erre, mert semmi olyan nincs itt, ami miatt gyakori visszatérő lennék. Talán anyával, avagy az öcsémmel fordultam meg itt párszor. Szerencsém volt, hogy a bejárat előtt ott volt egy kisebb alaprajz, ami felvilágosított arról, hogy melyik áruház hol van. Ennek alapján mentem fel a mozgólépcsőn, s indultam el középre, hiszen az utasítások szerint arra kell lennie a kávézónak.

Nem átverés volt, s nem is költözött az üzlet. Valóban ott állt, s amikor beléptem, meg is láttam, amint Jimin az egyik sarokülésnél integet nekem. Meg is indultam felé. Jisungot is kiszúrtam, ám a harmadik személyről fogalmam se volt, hogy ki lehet. Háttal ült nekem, a mókuskával szemben. Lehet, hogy az egyik rokona jött el vele, hiszen említette, hogy az unokatestvére náluk tölti az ünnepeket.

- Szia Jungkook! – mosolygott rám a táncos, amikor odaértem hozzájuk, s Jisung is felém kapta a fejét.

- Szia! – köszöntött ő is, én pedig már nyitottam volna a számat, hogy viszonozzam, illetve bemutatkozzak a harmadik személynek, aki az asztalnál ült, viszont, amikor megláttam, hogy ki az, az ellenszenv az arcomra ült.

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem Minhot, aki nem tudom, hogy mi a francnak volt itt, de reméltem, hogy hamar le is lép. Hiába volt az a sebtapaszos szarság Jisunggal, az nem bocsánatkérés, ráadásul azóta a közelébe se ment, aminek örülök. Jobb, ha távol marad tőle.

- Kávézni jöttem – nézett egyenesen a szemeimbe, én pedig felhorkantottam.

- Kitalálom, és pont velünk szeretnél – mondtam gúnyosan, s mielőtt folytattam volna, félbeszakítottak.

- Én hívtam meg – mondta Jisung, én pedig meglepve kaptam felé a fejem. A fiú arca pírben úszott, s az alsó ajkát harapdálta. – Ugye nem baj, Jungkook? – nézett rám, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Nyilván zavart, hiszen tudom, hogy mit csinált szegénnyel. Viszont, ahogy rám tekintett... Láttam rajta, hogy nem azért hívta el, mert megfenyegette őt.

Jiminre pillantottam, aki egy lágy mosollyal óvatosan bólintott, ezzel elárulva, hogy nincs semmi gáz, s a mókuska tényleg magától hívta el Minhot.

Egy nagy sóhajt eresztettem ki ajkaim közül, majd megráztam a buksimat. Nem szívesen tettem ezt, viszont, mivel máshol nem volt hely, ezért Minho mellé ültem, s néztem meg alaposan az itallapot. Egy karamellás kávét kértem ki, kép alapján az nézett ki a legjobban, ezért amellett döntöttem. Jimin valamilyen jeges pörkölt kávét kért, amiben citrom és gyömbér is van, ezt pedig meg is kóstoltatott velünk. Egyikünknek sem jött be. Viszont nem akarta otthagyni, ha már megvette, s a személyzetet sem akarta megbántani azzal, hogy nem issza meg.

colours | jikookWhere stories live. Discover now