DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 7 ¤

Jimin pov

- Igaz, Jimin? Te nem így gondolod?

- M-mi, miről van szó? – nézek fel a gondolataimból a nevem hallatán.

- Mr. Chow-ról beszéltünk, hogy olyan a feje, mint egy patkánynak, de a szaga is! – mondja velem szemben Felix vigyorogva.

- Aha...

- Te meg merre jársz? Egész ebéd alatt csak bámultál magad elé! – lök oldalba Junkyu.

- Csak fáradt vagyok...

- Na menjünk, mert a patkány leharapja a tökünket!

Felkelnek az asztaltól, Hobi megpaskolja a vállam. Én is felállok, fogom a kiürült tányéromat, és az edénygyűjtő polcra teszem. Megvárom, míg épp senki nem lesz a zsáknál, gyorsan kötök egy csomót a szalvétámra, és belehajítom. Benyúlok a zsebembe, századszorra is ellenőrzöm, hogy megvan-e még a három ezüstöm, mielőtt visszamennék a műhelybe. Talán el se jön Lujza. Lehet, hogy ez az egész csak legenda. Négy óra múlva kiderül, addig is megpróbálok a munkára koncentrálni. Hobi időnként vet rám egy cinkos pillantást, remélem, nem árulja el senkinek, hogy mire készülök. Nem szeretném, hogy megtudják, van rá pénzem, főleg Krisnek nem kéne erről tudnia.

Öt órakor remegő gyomorral indulok el a kis utca felé. A sarkon befordulva meglátom Lujzát. Fel-alá sétálgat, észrevesz, gyanakodva néz rám. Kócos haja és foltos köténye ellenére tényleg csinos lány. Közelebb megyek hozzá, megállok előtte, apró meghajlással üdvözlöm. Körbenéz, hogy lát-e minket valaki, aztán megkérdezi:

- Van pénzed?

Előveszem a zsebemből a három ezüstöt. Nem merek a szemébe nézni.

- Öt alatt nem szoktam vállalni, de első alkalom, helyes is vagy, szóval legyen.

A tenyerembe csap, elveszi a pénzt, megragadja a csuklómat és a legközelebbi kapuhoz húz. Belépünk, egy szegényes belső udvaron át egy kopott, pirosra festett ajtóhoz megyünk. Elővesz egy kulcsot, kinyitja, betaszigál rajta. Apró szoba lefüggönyözött ablakkal. Egy ágy, kis asztal, egy szék, szekrény és egy csorba mosdótál, ennyi a berendezés.

- Először vagy lánnyal, mi? – kérdezi, mire lesütött szemmel bólogatok.

Tényleg ennyire látszik rajtam? Kíváncsi vagyok, utána mi fog változni, és én is fogom-e látni a titkos jelet másokon, amit most még nem látok.

- Ne izgulj, jó lesz. Gyere!

Kézen fog, az ágyhoz visz, leültet rá, megáll velem szemben. Leoldozza magáról a kötényt, megfordul, hogy segítsek kigombolni a ruháját. Végighaladok az apró gombokon, lehúzom a vállairól, kibújik belőle. Már csak a fűző, a lábszárközépig érő bugyogó és a harisnya van rajta. Felém fordul, hátranyúl, kioldozza a fűzőjét és ledobja magáról. Megfogja a két kezem, a melleire teszi őket.

- Tetszem neked? – kérdezi.

- Nagyon szép vagy.

- Te is helyes vagy – mosolyog, megpaskolja az arcom – Na mi lesz, vetkőzz le!

Elengedi a kezem, kibontja a bugyogója kötőjét is, egy pillanat múlva meztelenül áll előttem, csak a combig érő harisnya marad rajta. Én is megszabadulok a ruháimtól.

Kezdek aggódni.

Itt van előttem egy meztelen lány, és az idegességen kívül nem érzek semmit. Márpedig muszáj lesz, hogy sor kerülhessen... arra, amiért fizettem.

Letérdel elém, ráfog a térdemre, szétnyitja a lábaimat. Feltolja kezeit a combjaimon.

- Engedd el magad! – mondja, én pedig felsóhajtok, a könyökömre támaszkodom, nagy levegőt veszek és behunyom a szemem.