DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 13 ¤

Taehyung pov

Még csak három napja van nálam, de már rettenetesen elfáradtam. A legutolsó rohamánál kitört belőlem a sírás, át kellett mennem a műterembe, hogy ne lássa. A vérveszteségtől, az alváshiánytól és a lelki megterheléstől végtelenül kimerült vagyok. A szexet naponta többször akarja, amit már se én, se az ő teste nem bír el, de annyira kétségbeesetten könyörög érte, és ha nem elégítem ki, megint agresszív lesz. Általában a számmal és a kezemmel segítek rajta, de ez nem mindig elég neki. Már fel se öltöztetem, mert minek. Csak nehezítené az életemet, és nem sok értelme lenne.

Még sosem gondoskodtam senkiről. Ha nálam is alszik időnként egyik vagy másik szeretőm, reggel elküldöm őket. Sosem volt feleségem vagy gyerekem, de még kutyám se, így ez most nagyon komoly próbatétel számomra.

Amióta Yoongi elűzött magától, mindig egyedül éltem, nem hagytam, hogy bárki meghatározza, mit csináljak, hogyan éljek. Tudatosan, időben ellöktem magamtól azt, aki túlságosan közel került hozzám. Életem első szerelme elhitette velem, a szerencsétlen, árva utcagyerekkel, hogy fontos vagyok, hogy szeret engem, aztán tönkretett, és amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, eltaszított magától. A szerelem számomra nem volt más, mint hazugság, szemfényvesztés, fájdalom, megalázottság. A legnehezebb időkben kellett egyedül túlélnem. De bármilyen szörnyű is volt, bárhogy haragudtam rá, bármekkora sebet ejtett a szívemen, most kezdem megérteni. Ő egy herceg, én egy csavargó voltam, nem hiányzott neki, hogy tönkretegyem az életét és a hírnevét. Nem tudhatta, meddig tart még az őrületem. Tomboltam, fényes nappal, a nyílt színen megöltem és megerőszakoltam a szolgálóit, mikor ő minden ölést olyan diszkréten és elegánsan intézett, hogy még a közeli ismerősei se tudtak róla. Fontos embereket látott vendégül, amikor az asztal alá bújva, vacsora közben kezdtem a számmal kényeztetni. Féltékenységi rohamaim voltak, ha csak kedvesen nézett valakire. Éppen kielégültem, már követeltem is az újabb aktust, és dühöngtem, ha nem adta meg azonnal, amire vágyom. Nagyon messze voltam attól a nagy szemű, sebezhető, ártatlan fiútól, akire szemet vetett egy téli estén a templomban.

Aznap, mikor először találkoztunk, nagyon hideg volt, havazott is, de nem mehettem haza – a nevelőapám csúnyán berúgott és bőrszíjjal kegyetlenül elvert valami apróság miatt. Aztán kilökött az utcára, és bezárta mögöttem az ajtót, azt üvöltve, hogy látni sem akar többé. Istenben nem hittem már akkor sem, de a templomban viszonylag meleg volt, és nem esett a hó, úgyhogy ott húztam meg magam. Leültem a padba, a díszes, aranyban csillogó oltárt néztem, és a fölötte függő feszületet. Az én testem is tele volt sebekkel, mint Jézusé. Elkezdtem magamban beszélni hozzá. Nem imádkoztam, a sebeiről kérdezgettem, hogy melyik korbácsütés fájt neki a legjobban, mert nekem most éppen az, amelyik a bordáimat érte.

Jézus nem válaszolt, viszont elküldte maga helyett az egyik angyalát. A fiatal Yoongi herceg tűnt fel valahonnan a semmiből, leült mellém a padba, és rám nézett a hófehér arcával meg a gyönyörű macskaszemeivel. Látta, hogy egyedül vagyok, vörös folt éktelenkedik a szemem alatt, és folynak a könnyeim. Megszólított, kérdezgetni kezdett. Amikor megtudta, hogy árva vagyok, nincs hova mennem, és senkinek nem fogok hiányozni, ha esetleg eltűnnék a föld színéről, felajánlotta, hogy elvisz a kastélyába, és alhatok nála. Isten válaszát láttam benne az el nem hangzott imáimra, és boldogan vele tartottam. Egy hét volt még holdtöltéig, amit a mennyországban töltöttem. Finom ételek, drága ruhák, szolgálók, és a jóképű, elegáns, okos, kedves Yoongi herceg, akinél csodálatosabb lényt el se tudtam volna képzelni. A rajongásig odavoltam érte. Tőle kaptam az első csókomat, épp aznap, amikor eljött a rituálé ideje, és estére meghívta a vámpír barátait. Szokatlanul csendes volt azon a napon, magába fordult, éreztem, hogy valami nyomasztja. „Felség, nem tudom, mi bántja, de engedje meg, hogy segítsek" – mondtam neki. Megkértem, hogy üljön le az ágyra, levettem róla a házi kabátját, és elkezdtem masszírozni a vállait, a nyakát, hullámos haja alatt a fejbőrét. Lecsukott szemmel, hümmögve élvezte a kényeztetést, majd a kezemre fogott, és a mellkasához szorította. Éreztem a szapora szívverését. Megcsókolta a tenyeremet, aztán maga elé húzott. Lovaglóülésben az ölébe ültetett, átölelte a derekam, és forrón megcsókolt. A csillagok között jártam a boldogságtól. Azt gondoltam, a mi szerelmünk az égben köttetett, hogy ez a sorsunk, egymáséi lenni, mint a mesékben. A szegény árva fiú és az ő hercege. Addig a pillanatig zavart a tudat, hogy egy férfiba vagyok szerelmes, de amikor megcsókolt, mindent tökéletesnek és helyénvalónak éreztem.