¤ 30 ¤

449 49 13
                                    

Jimin pov

Amikor alszik, olyan békés és ártatlan az arca, mint egy kisgyereknek. Tudom, hogy nem rossz ember, de nem bízom benne, nem érzem mellette biztonságban magam. Korábban felesküdött rá, hogy végez velem, és az éjjel tényleg majdnem megölt... Nem maradhatok itt tovább.

Kihúzom a kezem az ujjai közül, leemelem magamról a karját, hogy fel tudjak kelni. Miután megmosakodtam, felöltöztem és összecsomagoltam a holmimat, az ágy szélére ülök, és a haját simogatva felébresztem, hogy elbúcsúzzak tőle.

- Mi... elmész? Hova mész, Jimin? – kérdezi kábultan, a szemét dörzsölgetve.

- Visszaköltözöm az árvaházba.

Azonnal felül az ágyban, és megragadja a karomat.

- Micsoda?! Miért?! Azért, ami az éjjel történt? Bocsánatot kértem, és azt mondtad, megbocsájtasz! Tudod, hogy nem akartam, én... nem tudom, mi ütött belém!

- Megbocsájtok, de nem akarok veled maradni. Félek tőled, Jungkook. Mi lesz, ha legközelebb...

- Nem lesz legközelebb, esküszöm! Soha többé nem teszek ilyet! Nem mehetsz el, ne hagyj el, kérlek! Soha, soha nem történik meg újra! Könyörgöm, maradj!!

Könnyek folynak végig az arcán, átölel, de lefejtem magamról a karjait. Tényleg sajnálom, de el kell tűnnöm, mielőtt meggondolnám magam.

- Elhiszem, hogy most így gondolod, de... Isten veled, Jungkook! Élj boldogan – nem nézek rá, mert érzem, hogy elgyengülök, ha megteszem.

Az ajtóhoz megyek, hallom a zokogását a hátam mögül.

- Jimin, kérj bármit! Segíts, hogy megjavuljak, hallod? Azt fogom tenni, amit mondasz! Ne menj el, esedezve kérlek! Ne hagyj el te is...

Becsukom az ajtót magam mögött. Nehéz sóhajjal indulok útnak, tényleg fáj a szívem érte, de másodszorra menekültem meg a halál torkából. Harmadszorra, félek, nem lesz ilyen kegyes hozzám a sors. Már csak azt remélem, Hobival ki tudok majd békülni.

*****

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

*****

- Igazgató úr, köszönöm, hogy visszafogad – hajolok meg a nehéz íróasztallal szemben.

- Pár hónap múlva 16 éves leszel, Jimin. Akkor már nem maradhatsz itt, addigra a saját lábadra kell állnod.

- Igen, uram, tudom... Szabad még az ágyam Hobi mellett?

- Mindkét ágy szabad. Jung Hoseok a herceg szolgálatában áll. Nem tudsz róla? Azt hittem, együtt voltatok ott.

- Hogy? Hiszen előbb hagyta ott a kastélyt, mint én! Azt mondta, visszatér az árvaházba!

Az igazgató megvonja a vállát, és megrázza a fejét. Hol lehet akkor Hobi? Hova vitte Mr. Kim? Csak nem...?

Ismerős, de üres a szobánk nélküle. Leülök, és bámulom a szépen bevetett ágyát. Lecsukom a szemem, elképzelem, hogy ott fekszik, hogy rám mosolyog, hogy mellém bújik, hogy kibékülünk... Hogy butaságokat beszél, amikről később kiderül, hogy nem is olyan butaságok. Hogy mohón befalja az összes süteményt, amit a gróféktól hozok. Nagyon hiányzik. De ha most ő Kim Taehyung új szeretője... az azt jelenti, hogy nekem nincs többé barátom. Akkor nincs senkim...

DEFLORATIO (+18+) ✔ VminWhere stories live. Discover now