🥇#1 Vmin - 2024 február
1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény.
Amikor megi...
Egyik előnye a vámpírlétnek, hogy nincs szükségünk 2-3 óra alvásnál többre. Egy másik előnye, hogy tökéletesen látunk a sötétben. Jimin a hátán fekszik, haja szétterül a csipkés szélű, fehér selyemszállal hímzett párnáján. A csípője oldalra fordulva, a combja felhúzva, egyik karja a feje fölött, a másik oldalra kinyújtva. Mint egy kecses táncos, aki egy varázslat folytán megdermedt egy táncmozdulat közben. Éppen huszonöt perce alszik ebben a kicsavarodott pózban. A takarót óvatosan emeltem le róla még korábban – nincs szüksége rá. Figyelem a testhőjét, és felmelegítem, ha kell.
Az arca olyan, mint egy ártatlan kisgyermeké. Megsimogatom, csak óvatosan, fel ne ébredjen. Kezem lassan a nyakára csúszik. Vöröslő seb virít ott, ahol nemrég vért szívtam belőle. Felidézem az ízét. Nem sokban marad el a szűz vér ízétől, mámorító, de egyedi, utánozhatatlan. Minden erőmre szükségem volt, hogy leálljak a szívással, mielőtt elájulna. Ujjam levezetem a nyaki ütőerén. Egyenletesen, nyugodt tempóban lüktet. Rátérek a kulcscsontjára, végigsimítok rajta. A hálóinge széles nyakkivágása látni engedi a mellkasa bársonyos bőrét, amire finoman ráfektetem a tenyerem. Érzem a szívverését. A légzése eddig lassú volt, most felszakad belőle egy szaggatott sóhaj. Felém fordítja a fejét, a kezét az enyém felé mozdítja, mielőtt újra elnyugszik. Aludj csak, kis angyal!
Izmos combját félig elfedi a hálóing könnyű anyaga. Alácsúsztatom a kezem, feljebb húzom rajta az anyagot az oldalra fordított csípőjéig. Aztán még feljebb, a vékony derekáig, amit az éjjel a két kezemmel átértem. A fedetlen fenekére csúsztatom a tenyerem. Selymes bőre gömbölyű, feszes izmokra simul. Hogy lehet ennyire tökéletes? És ha ilyen, miért nem választotta a hosszú életet, az erőt, a hatalmat? Ott volt a küszöbén! Fenséges királyfi lehetne köztünk, apró lábai előtt heverhetne az egész világ! Ehelyett őt is el kell veszítenem... mint mindenkit, akihez valaha közel kerültem.
Lehajolok, puha csókokat hintek a kerek formáira, és - nem tudom megállni - közéjük csúsztatom az ujjam, az ánusza és a gátja bársonyos bőrére. Erre megint megmozdul, a törzsét is felém fordítja, nagyot sóhajt. Erre elveszem a kezem és a lábára teszem. Nemrég tettem őt magamévá, de máris újra kívánom. Nem tudok betelni vele és nem vagyok képes elengedni...
Libabőrös lesz a combja a kezem alatt. Kezd kihűlni. Mellé fekszem, megsimogatom a haját, a lehunyt szemeit, az arcát. Félig kinyílt ajkaira hajolok, óvatosan megcsókolom. Összpontosítok, elkezdem átadni neki a hőenergiámat. Ez több percig eltart, addig, amíg magam nem kezdek fázni. Mire végzek, kipirul az arca, megfogom a puha kis kezét, érzem, hogy az is felmelegedett. Ekkor elszakadok a szájától, lehúzom a hálóinge alját a térdéig és gondosan betakarom. Felkelek, felöltözöm, majd halk léptekkel elhagyom a szobáját, mielőtt az ég derengeni kezd és valaki észrevenné, hogy itt jártam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Néhány nappal később
Yoongi pov
Szinte sajnálom ezt a szánalmasan gyenge, sebezhető teremtményt, aki itt majdnem meztelenül a lábamnál térdepel. Alig pár perce, odalent a szalonban még erősnek hitte magát. Mindenki, de főleg Jimin fölött állónak. Méltóságteljesnek és előkelőnek. Ostoba, gőgös kislány! Mekkorát tévedtél! Megvető pillantásokat vetettél rá, szavakkal és gesztusokkal is többször megaláztad a vendégeim előtt. Azt gondoltad, megteheted. Élvezted látni, hogy nyilvánosan megszégyenül általad. Látod most már, mennyire szánalmas vagy? Ha azt mondanám, nyald fényesre a cipőm talpát, cserébe esetleg megduglak, ha majd olyan kedvem lesz, azonnal megtennéd. Bármit, bármit megtennél nekem és meg is fogod tenni. A hatalmamban vagy, és ez ellen nem tehetsz semmit.
