DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 39 ¤

Taehyung pov

Hobi átszellemülten hallgatja a bárónő dalát. Szerinte csodálatos, szerintem pedig unalmas és álmosító, főleg, hogy lassan egy órája boldogít minket az előadásával. De nézzük a jó oldalát: addig se kell ostobaságokról beszélgetnem senkivel. Belekortyolok a pezsgőmbe, végignézek a vendégseregen. Miss Eliza a barátnőivel pusmog, sűrűn rám pillantanak. Szemükben megvetéssel vegyes borzongás. Tudom, hogy amióta tudnak rólam az emberek, azóta vagyok pletykák célpontja, megszoktam már. De ezek a csitrik eddig nem ismertek engem. Emlékszem, amikor megérkeztünk ide, Miss Eliza elmondta a barátnőinek, hogy tetszem neki. Most viszont valakitől megtudhatták, hogy én vagyok az a festő, aki elvonultan él a hegyen, magányában démonokat idéz, orgiákat tart és szüzek vérét issza.

Rákacsintok a kisasszonyra és érzékien megnyalom a szám szélét. Rémülten az arcához kap, megrázza a másik lány karját, rögtön sugdolózni kezdenek. Magamban jót mulatok rajtuk. Ha tudná ez a kis béka, hogy az újdonsült vőlegénye milyen extázisban szokott reszketni alattam a gyönyörtől...!

De hol lehet Jimin? A koncert kezdete óta nem láttam. Megkérdezem Hobit, ő is csak a vállát vonogatja. Mivel már tényleg nagyon unom a műsort, felállok, megkeresem, talán megint szomorkodik valahol. Szegény fiú. Bele kell még tanulnia a főúri életbe.

Yoongi pov

Jimin hátradől a kőpadon, fejét a mögötte nyíló rózsák közé támasztja, felsóhajt, az égre emeli a tekintetét, mintha onnan várna segítséget. Nem játszom tisztességesen, azt elismerem. Több irányból is sarokba szorítottam. Egyfelől bűntudatot keltettem benne, amiért hálátlanul elhagyott és még meg is lopott, másfelől olyasmit ajánlottam neki, amit képtelen lesz visszautasítani. De úgy tartja a mondás, háborúban és szerelemben mindent szabad.

Felém fordítja az arcát, mély, szomorú tekintetét rám szegezi, mint aki elismeri, hogy legyőzték.

- Hogyan gondolja Felséged végrehajtani a tervét? – kérdezi.

Remek. Nyitott az ajánlatomra, ahogy vártam.

- A kisasszony már kifejezte felém a vonzalmát. Nem lesz nehéz elcsábítanom. Talán még abban is reménykedik majd, hogy feleségül akarom venni. A fiatal lányok igen sokat képzelnek magukról, és nagyon keveset tudnak a férfiakról. A vámpírokról pedig nem tudnak semmit. Amikor már félreérthetetlenül intim helyzetbe kerülünk, te „véletlenül" pont ránk nyitod az ajtót, egy vagy két szemtanú kíséretében.

- És ha nem sikerül? Ha ő az a fajta lány, aki féltve őrzi a szüzességét és a jó hírnevét?

- Elég, ha kartávolságra kerül tőlem. Ugye tudod, hogy vannak bizonyos képességeim, amelyekkel...

- Igen, tudom.

-Hát akkor jól tudod azt is, hogy nálam nincs olyan, hogy „féltve őrzött szüzesség".

- Ó, igen, tudom! – olyan megvető pillantást vet felém, hogy szinte zavarba jövök – Ezért is lehet olyan biztos Felséged abban, hogy amit az ajánlatáért cserébe kér, azt én zokszó nélkül, „önként" megteszem majd!

Közelebb csúszom hozzá a padon, lassan átnyúlok előtte, hogy leszakítsak egy rózsát a válla mellől. Megcirógatom vele az arcát, a száját. Bársonyos bőre alatt megfeszül az állkapcsa, rózsaszín ajkait összepréseli. Dühösen kikapja a kezemből a virágot, de a tövise megszúrja az ujját, felszisszen. Megfogom a kezét, a számhoz húzom, megcsókolom a sebet, kiszívogatom a kiserkenő vérét. Azután anélkül, hogy elengedném, a füléhez hajolok, és suttogva folytatom: