Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Második fejezet

Luisa Grimaldi

Szeptember 30. szombat

Kicsit őrültnek gondoltam magam, amiért két perc beszélgetés után felhívtam egy idegent a szobámba, de igazából szimpatikus volt a világos hajú, jó képű srác és úgy gondoltam, hogy miért is ne? Az erkélyemen ültünk, ő üvegestől itta a pezsgőt, én pedig a csillagokat néztem. Már félig sötét volt, így az ég szavakkal leírhatatlan volt. A telefonom kijelzőjét sajnos muszáj volt figyelnem, hiszen alapból nem jöhettem volna fel a bálról és jól tudtam, hogy ez az idilli kép nem sokáig fog tartani.

- Miért jöttél fel velem? -kérdeztem hirtelen, mire a srác felém fordította a fejét. Mindketten bele süppedtünk a kinti ülésekbe, ami hasonló volt egy napágyhoz.

- Ha egy szexi csaj felhív magával a szobájába, hülye lennék nemet mondani -közölte, és az egyik kezében a pezsgőt tartotta. Úgy tűnt már megitta az egyik üveg tartalmát, még sem tűnt részegnek. Én ennyitől már kidőltem volna nagy valószínűséggel. A válasza hallattán elhúztam az ajkam, szóval tényleg félre értette a meghívásomat, de közben az is megütötte a fülemet, hogy szexinek tart. Bár lehet csak az alkohol beszél belőle.

- Én csak úgy felhívtalak -motyogtam, de még mindig őt néztem. Olyan volt, mint egy angyal, akiről képtelen vagy levenni a szemed. Egy részeg angyal.

- Tudom, ne haragudj... Kicsit sokat ittam -ült fel, majd felém fordult.

- Hogy értetted azt, hogy nincsenek barátaid? Legalább pénzéhes barátaid vannak, nem?

- Úgy érzem jól ismered a világomat.

- Hát azért nem olyan pozícióban vagyok, mint te -húzta meg az üveget, és én is felültem majd elvettem tőle.

- Ezt inkább most elveszem -tettem át a másik oldalra.

- Buli romboló vagy -közölte sértetten.

- Sajnálom -kuncogtam, majd válaszoltam az iménti kérdésére.

- Vannak barátaim, de ők nem igaziak... Mármint ott vannak, ha minden rendben van körülötted, de ha omladoznak a falak, akkor lelépnek, szinte megszűnnek létezni.

- Ismerős -biccentett.

- Meg mellesleg magántanuló vagyok, így csak a golfklubban vagy a teniszklubban találkozok velük, kivételes eset amikor random megyek el velük valahova -magyaráztam.

- Értem -sóhajtotta, majd az égre emelte a tekintetét.

- Én leszek a barátod -jelentette be, majd hátradőlt, én pedig elnevettem magam.

- Köszi.

Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy tényleg komolyan gondolja-e, de mielőtt megtehettem volna, valaki berontott a szobámba, majd a nevemen szólított.

- Luisa? -a hangot pillanatok alatt felismertem, és tudtam, hogy Leonard az. Felsóhajtottam és felálltam, majd Arthurra néztem, aki szintén így tett.

- Maradj itt -suttogtam, mire összeráncolta a homlokát.

Beléptem a szobámba, ahol Leonard felháborodottan nézett vissza rám.

- Hol van?

- Ki? -adtam az értetlent.

- Akivel feljöttél ide -háborgott.

- Nem tudom miről beszélsz -ingattam meg a fejem, és reméltem, hogy elengedi a témát minél hamarabb. Nem árulhattam el neki az igazat, hogy felhoztam magamhoz egy vadidegen srácot, mert abból hatalmas balhé lett volna, a szüleim pedig kinyírtak volna.

- Lehet csak képzeltem? -kérdezte, és hálát adtam az égnek, hogy nem egy IQ bajnok.

- Valószínű -biccentettem.

- Akkor meg miért vagy fent?

- Mert nem éreztem jól magam, és feljöttem pár percre -válaszoltam és közben próbáltam nem felhúzni magam rajta.

- Ohh, de jobban vagy már? -játszotta az aggodalmasat.

- Igen, pár perc és visszamegyek -mondtam, de nem úgy tűnt, mint aki magamra akar hagyni.

- Te nyugodtan menj le, mindjárt megyek -néztem rá, és minél kedvesebb próbáltam lenni, hogy tényleg elhúzzon.

- Megvárlak.

- Nem kell, tényleg mindjárt utánad megyek -mondtam, és végre úgy tűnt kiindul.

- De tényleg gyere -nézett rám még egy pillanatra, majd kilépett a szobámból és persze nem csukta be az ajtót, mintha az apám lenne. Utána léptem és belöktem az ajtót. Arthur ebben a pillanatban pedig belépett az erkélyről.

- Annyira megütném -mondta és közben a zakóját igazgatta, ami elképesztően jól állt rajta.

- Ugye milyen jó benyomást tud kelteni? -sóhajtottam, majd hozzá léptem és segítettem megigazítani a nyakkendőjét. A válláig értem, így felém magasodott ahogy előtte álltam, és parfüm meg a pezsgő illata összekeveredett a levegőben.

- Szeretnélek megkapni -közölte hirtelen, mire megszeppenve felnéztem rá. A tekintetünk összetalálkozott, majd az ajkaimra terelődött a tekintete, az enyém pedig az övére. Kézzel tapintható volt a feszültség közöttünk.

- Azt hiszem most már lekellene mennünk -motyogtam, de az helyett, hogy velem egyetértett volna, az egyik kezét a derekamra csúsztatta a másikat pedig a tarkómra és magához húzva megcsókolt. A mellem a mellkasának nyomódott, ahogy felemelt és az ágyhoz cipelt majd ledöntött rá. Sosem voltam még intim helyzetben senkivel sem, így képtelenségnek gondoltam, hogy letudom állítani. A v nyakú kivágásom elcsúszott ahogy felemelt, így az egyik mellemet semmi nem takarta, de mielőtt a teljes szégyen elfogott volna, ő a vállamról lehúzta mindkét pántot majd csókokkal hintette be a bőrömet. Ledobta a zakóját, én pedig az ingjéhez nyúltam, amit a hirtelenségben elszakítottam.

- Basszus, ne haragudj -néztem rá, mire elnevette magát.

- Semmi gond -csókolt meg ismét, majd a kezemet az övéhez vezette, de pont abban a pillanatban ismét kopogtattak az ajtómon.

- Luisa Grimaldi, azonnal gyere le a bálra! -anya hangja felért egy atomrobbanással és rögtön kigördültam Arthur alól, és felhúztam a felsőmet majd megigazítottam a mellemen.

- Pillanat és megyek! -kiabáltam.

- Három percet kapsz! -kiáltotta, majd hallottam ahogy a magassarkúja távolodik a folyosón.

- Lekell mennünk -néztem az ágyamon ülő srácra, és közben lángolt az arcom, annyira zavarban voltam előtte.

- Tudom -biccentett és felvette a zakóját, az ingjéről pedig csak három gombot téptem le, ami még a jobbik eset volt.

- Legalább a nyakkendővel nem kell bajlódnom -jegyezte meg, ahogy észrevette, hogy figyelem.

- Ne haragudj -mondtam, mire elmosolyodott.

- Képtelenség lenne rád haragudni -kacsintott, mire mély levegőt vettem.

- Most akkor én lemegyek, aztán egy pár perc múlva gyere te is -indultam el az ajtó felé.

- Fogunk még találkozni? -kérdezte, mire elhúztam az ajkam. Ezek után? Nem hiszem, hogy barátok leszünk, de több meg nem lehetünk, így a válasz egyértelműen nem.

Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla