Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Hetedik fejezet

Luisa Grimaldi

Október 15. vasárnap

Eszemben sem volt Arthurral beszélni, mégis miről kellett volna? Hogy jól átejtett? Én lezártam ezt az egészet akkor, amikor nem jött át és láttam a képeket róla és arról a csajról. Kimentem anyuék után a pályára, és én persze Leonarddal kerültem párba, így elhelyezkedtünk egymással szemben, majd elütöttem felé a zöld teniszlabdát. Két kör után a mellettünk lévő pályát elfoglalták, és ahogy oldalra néztem, rögtön megpillantottam Arthurt és a testvérét. A világos hajú srác velem egy oldalra állt, és egyértelművé tette számomra, hogy őt nem lehet egyszerűen elküldeni a francba.

- Mehet? –kérdezte Leonard, mire kizökkentett és ismét felé néztem. Elütötte a labdát, én pedig vissza, de közben égett a fejem amiért Arthur mellettem áll. Éreztem magamon a tekintetét. A következő elütés nem sikerült és a labda átgurult Arthur térfelére, ő pedig persze felvette.

- Beszélhetünk? –kérdezte ismét, amikor átadta a kezembe.

- Nem.

- Azért meghallgathatnál! Miért nem válaszoltál az üzeneteimre?

- És te? –fordítottam neki hátat, majd visszamentem a helyemre.

Leonard szerencsére nem vette észre, a kicsit több másodpercbe telt labda átvételt, csak elütöttem neki a teniszlabdát, ő pedig vissza. Egy ideig tudtam tartani a tempót, majd ismét átment a labda Arthur térfelére.

- Kiesett a zsebemből a telefon, és csak egy idő után találtam meg –közölte, ahogy átadta a labdát a kezembe.

- Ja biztos a csaj találta meg, akit lesmároltál, ugye?

Ahogy kimondtam rájöttem, hogy hülyén viselkedek, hiszen csak barátokként akartunk együtt lógni, de én meg féltékenykedek, és kérdőre vonom olyan miatt amihez semmi közöm.

- Féltékeny vagy? –mosolyodott el.

- Nem.

Visszamentem ismét, majd elütöttem a labdát. Zárt térben volt a pálya mivel tél volt, e-miatt a levegő gyorsan elhasználódott és a közérzetem is kezdett nagyon ramaty lenni. Párszor még visszaütöttem a labdát, majd az utolsó ütésnél félre léptem és elestem. Arthur hamarabb ért mellém, de Leonard is pillanatok alatt ott termett.

- Jól vagy? –kérdezte Arthur, mire bólintottam.

- Igen, csak félre léptem.

- Gyere –simította az egyik kezét a derekamra, a másikkal pedig a kezemet fogta meg és felállított.

- Rendbe vagyok –húzódtam el ahogy felálltam, de kicsit tényleg fájt a bokám.

- Kösz, haver –mondta Leonard, majd átkarolt, de én azonnal leráztam a vállamról. Arthur pedig gyilkos tekintettel nézett a mellettem álló srácra.

- Nekem ennyi elég volt mára –morogtam az orrom alatt, majd elindultam a kijárat felé.

Ahogy kimentem vissza a főépületbe, Leonard végig követett és nagyon nem volt már idegzetem hozzá, így reméltem, hogy nem szólal meg. Leültem oda, ahol az érkezésünkkor telepedtünk le.

- Megnézem a szüleinket, hogy játszanak-e még –mondta, ahogy leültem az egyik helyre, és hálát adtam az égnek amiért nem akart leülni.

- Rendben –biccentettem, majd ahogy elindult ugyan abba az irányba, ahonnan érkeztünk, én lehajoltam majd megnéztem a bokámat, ami kezdett kicsit feldagadni.

- Mit akarsz hallani? –huppant le hirtelen Arthur, a szembe lévő ülésbe.

- Semmit –egyenesedtem ki, és keresztbe raktam a lábam, a szoknyám pedig ezzel feljebb csúszott, amit Arthur szinte, mint valami ragadozó rögtön észrevett.

- Kavartam vele, jó? Mármint nem most, hanem még pár héttel ezelőtt. De nem jelent nekem semmit, és nem is akarok tőle semmit se.

- Nem kell magyarázkodnod.

- Akkor mit szeretnél?

- Azt szerettem volna, ha eljössz... De hülye voltam, hogy azt hittem talán tényleg szeretnél velem lógni.

- Tényleg szeretnék, Luisa! Ha engeded ma be is tudom ezt bizonyítani!

- Nem kell, ebből semmi jó nem sülne ki úgyse –vontam vállat, mire körbe nézett a helyiségben, felpattant és mellém lépett, majd felhúzott. Olyan hirtelen kapta el a kezem, hogy időm sem volt felfogni mit csinál. A pult mellett elhúzott, majd az egyik öltöző ajtaját kinyitotta és behúzott rajta. Ezek miniatűr helyiségek voltak, ahol egy pad és tükör helyezkedett el, az ajtót pedig kulccsal lehetett bezárni, ezt Arthur rögtön meg is tette, majd a falnak nyomott és megcsókolt. Olyan hirtelen ért, hogy először felsem fogtam, a zakatoló szívem pedig majd kiesett a helyéről. Olyan mohón csókolt, hogy szinte úgy éreztem mintha ki lenne éhezve rám. A szoknyám alá nyúlt, lehúzta a kisnadrágomat, majd ahogy megszabadított tőle simogatni kezdett lent. Leakartam állítani, de mintha minden porcikám az ellen tiltakozott volna, hogy megszólaljak. Sosem értek még így hozzám, ezért egyáltalán nem tudtam kezelni a helyzetet, de Arthur pont ezt élvezte és úgy tűnt eszében sincs leállni.

- Megakarlak kapni, Luisa –suttogta a fülembe és belecsókolt a nyakamba, miközben a kezével már a csupasz bőrömet simogatta, és biztos voltam benne, hogy a bugyim anyagát elszakította.

- Vissza kell mennem –nyögtem ki, de igazából sok minden mást is tudtam volna mondani, de ez csúszott ki. Arthurt persze egyáltalán nem érdekelte.

- Majd csak ha elmentél –közölte, és körülbelül ez elég volt arra, hogy ne akarjak visszamenni idő előtt. De azt is tudtam, hogy nem a teniszklub öltöző fülkéje a megfelelő helyszín arra, hogy Arthurral kavarjak.

- Este átjöhetsz, de most abba kell hagynunk –fogtam meg a karját, hogy leállítsam.

- Jó –húzta el a kezét, és ugyan úgy kapkodta a levegőt ahogyan én.

- De elszakadt a bugyid meg a nacid is, gondoltam szólok –mondta, és a fejem felett a falnak támaszkodott.

- Kösz –nevettem el magam kínosan.

- Most már kvittek vagyunk –vont vállat vigyorogva, majd ismét lehajolt és megcsókolt. Először nem értettem mire gondol, aztán ahogy sétáltam vissza az előtérbe, felvillant az este amikor leszakítottam az ingjéről pár gombot. 

Kicsit fáradt vagyok, így az esetleges hibákért elnézést kérek!❤️

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla