Tizenhetedik fejezet

2.4K 225 9
                                    

Arthur Leclerc

Október 27. péntek

Nem akartam elhinni, hogy Luisa tényleg hozzá megy ahhoz a majomhoz, egyszerűen felfoghatatlan volt számomra az egész szituáció. Alig aludtam valamit a napokban, az agyam kattogott és végül rájöttem, hogy Luisa biztosan nem magától választotta ezt a helyzetet. Valószínűleg rávették vagy kényszerítették, hogy hazamenjen majd kösse össze az életét Leonarddal. Én pedig nem voltam hajlandó szó nélkül hagyni ezt és péntek délelőtt összeszedtem magam annyira, hogy autóba szálljak és a hercegséghez menjek. A főbejáraton esélyem sem lett volna bejutni, így arra a döntésre jutottam a konyhába vezető hátsó ajtóhoz szökök be. Zsongás volt az épület körül és bent is, mert nagy valószínűséggel az esküvőre készülődtek, még a gyomrom is felfordult a gondolattól. Az ajtón belépve sürgés forgás fogadott, és annyi fehér ruhás szaladgált le és fel a konyhában, hogy én felsem tűntem nekik. Legalábbis ezt hittem, addig míg a lépcsőhöz vezető ajtóhoz lépve nem szólítottak meg.

- Uram, megkérdezhetem, hogy mit keres itt? –kérdezte egy idősebb férfi, akitől fura volt, hogy uramnak nevezett.

- Luisa Grimaldi régi barátja vagyok –köhintettem egyet idegesen. – Hivatalos vagyok az esküvőre –tettem hozzá. Az idegen férfi gyanakodva méregetett.

- És miért akar felmenni a Grimaldi lakótérbe? –kérdezte, és kezdett fogyni a türelmem.

- Már mondtam, hogy Luisa Grimaldi egyik barátja vagyok –ismételtem, de a férfi továbbra is furcsán méregetett.

- Mehetek? –vontam fel a szemöldököm, mire a férfi nagy nehezen bólintott.

Nem is húztam tovább az időt, rögtön kinyitottam a fehér kétszárnyas ajtót majd felindultam a lakótérbe. Már éppen felértem volna az emeletre, amikor Leonarddal találtam szembe magam. Komolyan pont neki kellett szembe jönnie velem? Mondjuk Mr. vagy Mrs. Grimaldi sem lett volna jobb eset.

- Te mi a jó francot keresel itt? –kérdezte ingerülten, és közben felléptem a folyosóra.

- Luisahoz jöttem –közöltem, mire ingerülten felröhögött. Nem ütöm meg, nem ütöm meg...

- Nincs itt, és jó lenne, ha elhúznál –intett a lépcső felé, de tisztában voltam vele, hogy hazudik. Egyszerűen az arcára volt írva, annyira szánalmas. Közben pedig eszembe jutott, hogy milyen erőszakos volt múltkor Luisaval és a kezemet automatikusan ökölbe szorítottam.

- Nem megyek el addig, míg nem láthatom –jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- Cseszd meg szerintem! –lökött egyet rajtam, mire végleg feldühített és pillanatok alatt behúztam neki egy hatalmasat, hátra tántorodott, de nem esett el, ha nem azonnal visszaütött. Pont a szemem sarkát találta el, és az egyensúlyomat elveszítettem, így a mögöttem lévő falnak estem.

- Mi a fészkes fene történik itt? –egy mély hang hasított a levegőbe. Rögtön tudtam, hogy Mr. Grimaldi az és persze Mrs. Grimaldi is kilépett az egyik oldalsó szobából, pontosabban Luisa szobájából. De a legjobb az, hogy Luisa is kilépett mellette és ahogy megpillantott azonnal felém rohant.

- Arthur! –vetődött rám, én pedig rögtön a karjaimba zártam.

- Ne haragudj... –kezdte, ahogy elhúzódott és felnézett rám, majd elakadt.

- Jól vagy? –kérdezte, mire bólintottam.

- Te egy állat vagy –fordult Leonard felé dühösen.

- Nem látod, hogy eltörte az orromat? –akadt ki, én pedig bevallom nagyon örültem ennek a hírnek.

- Azonnal hagyd el a házamat! –szólalt meg Mr. Grimaldi és megkerülték Leonardot.

- Ne, nem hagyhatsz itt –fordult felém kétségbe esetten Luisa. Basszus eszemben sem volt itt hagyni, ha kell az apjával is összeverekszek.

- Nem foglak –húztam magamhoz.

- Elmegyek, de Luisaval együtt –jelentettem ki, mire a szüleitől olyan gyilkos pillantást kaptam, hogy csoda, hogy még lélegzem.

- Elég volt ebből a színházból! Luisa azonnal menj a szobádba, te pedig –villant rám a tekintete Mr. Grimaldinak majd így folytatta: - Elintézem, hogy a motorsportban ne legyen helyed! –ordibálta a férfi, és komolyan nem tudtam elhinni, hogy lehet valaki ilyen önző barom. Amikor utoljára beszéltem vele egész normálisnak tűnt, de most már látom, hogy tévedtem és csak a pénz hajtja.

- Legyen –vontam vállat, majd megragadtam Luisa kezét és a lépcsőhöz rohantam, őt pedig magammal húztam. Olyan gyorsan történt minden, és az adrenalintól alig kaptam levegőt. Amint kicsaptam a konyhából kivezető ajtót, egy pillanatra megálltam, hogy megállapítsam Luisa jól van-e.

- Rendben vagy? –kérdeztem, és csak most tűnt fel, hogy egy hosszú csipkés fehér ruhában állt előttem.

- Igen, de siessünk –mondta, én pedig felkaptam a kezembe, mire apró sikolyt hallatott és az autómig rohantam vele. Hallottam, hogy az apja és Leonard is kiabált utánunk, és nagyon valószínű volt, hogy követnek is minket, így nem volt sok időnk hezitálni. Luisa bepattant az anyósülésre, én pedig a kormány mögé és ráléptem a gázra.

- Basszus, nem hiszem el, hogy megszöktettél –kapkodta a levegőt.

- Nem pontosan ez volt a tervem, de örülök, hogy így sikerült –feleltem én is a levegőt kapkodva, és közben elképesztően boldog voltam amiért Luisa velem akart lenni, és nem azzal a majommal.

- Most hová megyünk? –kérdezte, és ezen elkellett gondolkoznom. A lakásomat már ismerik... Szóval marad a másik otthonom.

- Hát, ha már én ilyen jól ismerem a szüleidet, neked is ideje megismerned az anyukámat –feleltem, majd lekanyarodtam egy szűk utcába. 

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla

Gyönyörű és mérgező / BefejezettWhere stories live. Discover now