Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Harmadik fejezet

Arthur Leclerc

Október 12. csütörtök

- Szerintem ez nem a te napod –jegyeztem meg Charlesnak, miután egy nagyon bénát ütött. Enzo váltotta Charlest, aki rám nézett.

- Még így is jobb vagyok, mint te –veregette meg a hátam.

- Haha –forgattam meg a szemem. Leginkább Charles és Enzo miatt jártam golfozni, de ma pont nem volt hozzá kedvem, viszont egy hete megígértem nekik, így muszáj volt a klubba jönnöm és jó pofizni minden ismerősnek. Kedvenc programom.

- Amúgy csak képzeljétek el, hogy pár év és Marc is velünk golfozik –szólalt meg Charles, miközben én következtem.

- Tuti jobb lesz, mint te –közöltem, majd elütöttem a labdát, ami még véletlenül se arra ment amerre kellett volna.

- Komolyan te beszélsz? –kérdezte, én pedig nagyot sóhajtva átadtam neki a helyet.

- Mi lenne, ha innánk valamit? –vetette fel Enzo, aki a mai nap csendesebb volt a megszokottnál.

- Ez egy nagyon jó ötlet –bólintottam, és a golfütőt a tartójába helyeztem. Mind a hárman beültünk az autóba, és én vezettem vissza az épülethez, ahol rengeteg gazdag mami fogyasztotta a koktélokat. Persze mások is voltak itt, mint például üzletemberek, akik itt agyalták ki hogyan kellene sikkasztani. Leparkoltam a golfautót, majd felmentünk a lépcsőn az épülethez, a teraszon át sétáltunk és már éppen beléptem volna az üvegajtón, amikor egy ismerős arc szemet szúrt. Fehér miniszoknyában volt, amivel rálátást nyertem a tökéletes lábaira és egy kék felsőben volt, ami nem túl sokat mutatott. Körülbelül két hete láttam utoljára és egyértelműen kikosarazott, így először nem is akartam oda menni hozzá, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis megkörnyékezem.

- Mindjárt utánatok megyek –néztem a tesóimra, majd elindultam a terasz másik oldalára. Négy lány társaságában volt, akik pont úgy néztek ki mintha a Netflix egyik sorozatából másztak volna elő.

- Üdvözlöm a hölgyeket! –léptem hozzájuk, mire a háttal álló Luisa felém fordította a fejét.

- Arthur Leclerc személyesen –szólalt meg az egyik lány, akit egyáltalán nem ismertem, vagy csak nem emlékeztem rá.

- Szia –köszönt Luisa, és láttam rajta, hogy zavarba jött.

- Miben segíthetünk? –kérdezte ugyanaz a lány, akinek a haja a válláig ért és egy gyöngyös csat díszelgett benne.

- Csak gondoltam ide köszönök –mondtam, majd ismét Luisara néztem, aki mellett hirtelen megjelent az a barom, akivel a bálon is összeveszett.

- Mi a helyzet, édes? –kérdezte, de én csak Luisra reakcióját néztem, aki lehajtotta a fejét.

- Leonard Lennington –nyújtott kezet a pasas ahogy észrevett.

- Arthur Leclerc –feleltem, de nem fogadtam el a kézfogást.

- Én Amanda vagyok –szólalt meg a csatos lány buzgón.

- Remek –biccentettem.

Bosszantott amiért ez a majom felbukkant, és esélyem sem volt Luisaval pár szót beszélni. Mivel kezdett fura lenni a helyzet, így inkább hátráltam majd leléptem onnan. Ahogy beléptem az üvegajtón a tesóimhoz mentem, akik a pultnál ültek egy-egy sörrel a kezükben.

- Ismered őket? –kérdezte Enzo, és a terasz felé bökött, ahonnan pont rájuk lehetett látni.

- Csak a csajt, aki a sráccal áll –feleltem.