Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Tizedik fejezet

Luisa Grimaldi

Október 17. kedd

- Figyelsz rám, Luisa? -zökkentetett ki a gondolataimból Mrs. Blonde. Éppen az irodalom anyagot vettük át, de nekem teljesen máshol járt az eszem. Nem akartam elhinni, hogy így lebuktunk apu előtt, és azt meg végképp nem ahogy Arthur reagált. Komolyan csak egy lány voltam neki? Tisztában voltam vele, hogy csak barátok lehetünk a pozícióm miatt és az ő karrierje miatt, és nekem ennyi elég is lett volna. Vagyis egy ideig biztosan.

- Luisa! -szólt ismét a tanárnő, mire végre sikerült ránéznem.

- Igen, itt vagyok -biccentettem.

- Nekem nem úgy tűnik -nevette el magát. - Leonarddal vannak gondjaitok? -kérdezte, mire elfintorodtam.

- Leonard és én nem vagyunk együtt -jelentettem ki.

- Ne haragudj, azt hittem!

- Mindenki azt hiszi -vontam vállat.

- Akkor nem vele van a gond? -tért vissza az eredeti témára. Volt Leonarddal is probléma, csak nem ugyanaz, mint Arthurral.

- Nem, ez bonyolult -sóhajtottam, és a tenyerembe temettem az arcomat.

- A szerelem mindig az -simogatta meg az alkaromat Mrs. Blonde.

- Ez nem szerelem -reagáltam rögtön.

- Ha ennyire megvisel a dolog, akkor az -közölte, mire rákaptam a tekintetem.

- Alig ismerem, azon kívül, hogy kavartunk semmi nem történt -hadartam.

- Nem tudom nálatok mit jelent a kavarás szó, de remélem nem azt, amire gondolok -mondta, mire elpirultam.

- Nem, az nem történt meg.

- Akkor jó, de nekem úgy tűnik, hogy ez a fiú nagyon belemászott a fejedbe -mosolyodott el Mrs. Blonde.

- Lényegtelen, lehet már van másik barátnője -sóhajtottam, és túlzott elkeseredettség szakadt fel a mellkasomból.

- Akkor mutasd meg neki, hogy te más vagy, mint a többiek... Vagy jobbat mondok, érd el, hogy megbánja amiért elengedte kezed.

- Nem hinném, hogy megbánná -sóhajtottam.

- Luisa, te csodálatos vagy és hidd el megfogja bánni -nézett rám bíztatóan, és Mrs. Blonde szavai hirtelen erőt adtak. Igaza van, annyira szemét módon zárta le a közöttünk lévő barátságot, hogy megérdemli, hogy legalább kicsit húzzam az agyát.

Arthur Leclerc

Október 19. csütörtök

Teniszklub bejáratával szemben helyezkedtünk el. Charles mellettem ült és vártuk, hogy az egyik pálya megüresedjen. Nem sok kedve volt ma a teniszhez, de nekem muszáj volt a gondolataimat elterelni Luisaról. Konkrétan megállás nélkül ő járt a fejemben és ha tovább agyalok rajta, teljesen befogok kattanni. Mindkettőnk előtt egy-egy limonádé volt, de Charles szinte hozzá se nyúlt. Éppen letettem az asztalra az ütőt is, amikor a bejárati ajtón Luisa lépett be, először nem vett észre, majd ahogy az öltözőhöz indult rám terelődött a tekintete. Valamiért azt gondoltam, hogy majd tovább megy és levegőnek néz, de ez helyett elindult felénk.

- Sziasztok! -köszönt, mire Charles felkapta a fejét.

- Helló! -köszönt a bátyám, én pedig csak motyogtam valamit.

Most komolyan feltünést akar kelteni? Pont, amikor lezártuk azt a valamit, ami közöttünk volt?

- Leülhetek? -kérdezte, mire Charles bólintott és közben pár szót váltottak is, míg én csak szótlanul bámultam őt. Egy lila felső volt rajta és fekete joga nadrág, ami kiemelte a teste minden szegletét. Tudatosan megakar ölni vagy mi?

- Lesz egy buli péntek este, nincs kedved hozzánk csatlakozni? -kérdezte hirtelen Charles, mire a saját nyálamat félre nyeltem.

- Nem vehet részt ilyen eseményeken -szólaltam meg végre, de persze ezt is kár volt.

- A hajón lesz, nem fognak fotók készülni -vont vállat Charles.

- Szerintem eltudok menni -biccentett, majd rám nézett és láttam rajta, hogy bár megbántottam, mégsem akar elengedni és ez csak jobban fájdította a szívem.

- Szerintem nem jó ötlet -közöltem, mire Charles oldalba bökött.

- Szóval nem akarod, hogy menjek? -kérdezte Luisa.

- Nem -válaszoltam kicsit ingerültebben.

- Csak rossz kedve van, ne is figyelj rá -szólalt meg Charles, de Luisa kicsit elbátortalanodva felállt.

- Semmi gond, én most megyek -bökött az öltözők felé. Bennem pedig a bűntudat csak úgy feltört. Basszus már megint túl nagy gyökér voltam vele, de mégis mit nem értett azon, hogy lebuktunk az apja előtt?

- Neked mi bajod van? -fordult felém Charles, ahogy Luisa hallótávolságon kívülre került.

- Minek hívtad meg? Elakarom felejteni, nem megdugni!

- A buli nem egyenlő azzal, hogy fektesd meg -javított ki, mintha ez lett volna a mondandóm főlényege.

- Nem érted, ő nem... Nem egy egyszerű lány, ő az a csaj, akinek eltervezték az életét, amibe én soha nem fogok szerepelni, és ezt elfogadtam, de ha legyeskedik körülöttem, nem fogok tudni ellenállni.

- Hát ő nem hiszem, hogy elfogadta a helyzetet -válaszolta.

- Ezzel kurvára nem segítesz! -akadtam ki, majd felálltam és az öltözők felé vettem az irányt.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla