Dark Past

|Twentyone|

Melody Royal

Az éjszaka közepén hangos duda szóra keltem. Kimásztam az ágyamból s kinéztem az ablakomon azonban semmit nem láttam. Gondoltam át megyek Harry szobájában, azonba a folyosón meg állított Ella.

-Melody, te is hallod? - kérdezte s felkapcsolta a kis lámpát ami az ajtóm melletti asztalon hevert.

-Igen, de az ablakomból nem láttam senkit - indultam meg Harry ajtaja felé, hogy hát ha ott látok valakit - itt sem látok senkit - zártam vissza azt ajtót

-Minden ajtó zárva - mondta Ella - ugyhogy nem eshet nagy bajunk - simogatta meg a vállam

-Egyik szobából se lehet látni, hogy milyen autó áll itt? - kérdeztem

-Nem, mindenhol megnéztem, sehol sem látok semmit, viszont ha baj lenne Joseph itt van velünk.....

-Hölgyek - jött fel Joseph az emeletre - minden rendben van?

-Persze, csak nem tudjuk honnan jön ez a ha......

-JOHNNY - kiabált be valaki az a fő ajtón - NYITSD KI AZ A KURVA AJTÓ, VAGY NEM ÉLITEK MEG A HOLNAPOT. HALLOD. A LÁNYOD FOGJA BÁNNI - említette meg a nevem

-Maradjanak itt, én elintézem - fogta meg Joseph a pisztolyát

-Melody, nézz rám - fordított maga felé Ella - nem lesz semmi baj - törölte le az arcomon lefolyni készült könnycseppet - felhívom apád - vette elő a telefonját - addig menj be a szobádba zárd kulcsra ha háromszor lenyomom a kilincset az én leszek, oké?

-Rendben - egyeeztem bele s meg indultam a szobám felé, az ágyamon lévő telefonomra tébedt a tekintetem, felvettem s tárcsázni kezdtem Harry számát viszont nem vette fel

Hirtelen zajt hallottam az ajtóm felől s mikor láttam a kilincset mozogni számolni kezdtem. Három volt. Oda rohantam s kinyitottam.

-Apád nem vette fel - nézett aggódó tekintettel rám Ella - megprobálom később is addig itt mar....

-JOHNNY NEM MONDOM EL MÉG EGYSZER. NYITSD KI AZT A TETVES AJTÓT

-Meg probálom még egyszer - ment be a fürdőbe

Megprobáltam újra tárcsázni Harryt, most is ki csöngött, itt viszont az volt a kérdés, hogy felveszi-e. 2 perc csengetés után sem vette fel. Ella is probálta apát hívni, s ez idő alatt Liamet, Zaynt, és Niallt is fel hívtam de senki nem vette fel. Itt könyveltem el magamba, hogy lehet ez lesz az a nap amit utoljára élek meg.

Hangos puffanásra lettünk figyelmesek. Ella és én is össze rezzentünk, a szekrényem aljához nyúltam ahonnan elő vettem egy fegyvert amit apa rakott vészhelyzet esetén oda.

-Melody, tedd azt le - mondta Ella - nincs rá szükség

-Fogd meg - nyomtam a kezébe, s a szekrényemhez léptem ahonnan az újjonnan kapott pisztolyt vettem ki - maradj mögöttem, oké?

-Melody - fogta meg a kezem - nem mehetünk ki, ha bajunk esik apád nem tud felállni belőle ezt te is jól tudod - csillogtak szemei a könnytől

-Ella, nem lesz semmi baj csak leellenőrizzük, hogy minden rendben van-e. Apa erre tanított mióta az eszemet tudom, ne kételkedj benne

-Drágám...

-Kérlek - néztem rá, s csak bólintott - ha bármit látsz jelezz, de ne sikíts vagy kiabálj - indultam ki az ajtón

Amint lértünk a konyhába egyre hangosabb lett a kiabálás hangja. Nem tudtam beazonosítani, hogy ki volt. Viszont az autót sehol sem láttuk. Joseph valószínüleg körbe néz kint hátha talál valamit, addig is bebiztosítva állt a ház riasztó rendszere. Lent minden tisztának tünt azonban nem számítottam arra amit látni fogok.

-Mi az isten - leheltem magam elé amint meg láttam a hátsó bejáratnál lévő véres üveget, Ella ha tehette volna felsikított volna de ráharapott a kezére igy lehetetlen volt, hogy sikítson. Hátrálni kezdtem, s jelezni Ellának, hogy menjünk vissza az emeletre.

Amint felértünk Ella apát, én pedig bementem a mosdóba amolyan lekell nyugodjak mondtattal, miközben Harryt tárcsáztam.

-Mel, sajnálom hogy nem vettem fel de edzésem volt és ahh..... - szakítottam félbe

-Harry - halkult el a hangom, s nyeltem egy nagyon - baj van.....