Dark Past

|Twentythree|

Melody Royal

Lassan 3 napja, hogy az a valaki betört. Apám szerint egy volt ismerőse volt az aki nem igen volt jó formába. Igazából kicsit megrémiszt, hogy apámnak ilyen ismerősei voltak. Tudom, hogy pocsék volt a gyermek, a tini, mind a felnőtt kora, egészen addig míg meg nem születtem. Hisz mind idősebb gyermek mindig minden ráhárult. Lásd a maffia csapat, s a sok adóság amit nagyapa maga után hagyott. Ellenben az öccsével, és hugával akik most valahol a legdrágább országban tengetik minden napjaikat leszarva azzal hogy van egy bátty aki viszi tovább az örökséget. Fogadni merek, hogy nem tudják, hogy én élek. Apám szerintem, eljön azaz idő mikor találkozik velük, s megbeszél velük mindent. Azonban nem hiszem, hogy sikerülni fog.

Mind ezekkel ellentétben, Harry s az én kapcsolatomról senki nem tud semmit. Kivéve Niall, de mindig is ő volt az első aki tudta, de úgy hogy nem akartam elmondani. Nehéz. Nem nekem, hanem Harrynek. Látom minden egyes reggelinél, ebédnél, vacsoránál, hogy legszivesebben ott elmondaná, hogy ne keljen mindig figyelni, arra, hogy most vannak-e a helységben vagy nincsenek. De tudtam, hogy ez lesz, hisz Harryre ha  ránézek látom, hogy na ő tipikusan az a srác aki ki élte a fiatal korát. Aki minden házi buliba ott volt, s mindig volt valaki az oldalán. De ha jobban meg figyeled, belül meg egy színtiszta szívből érző srác, aki bármit meg tesz azért akit szeret, még ha nem is mutatja ki.

-Melody - rázott ki a gondolatomból Marta - látogatód jött

-Ki? - kérdeztem azonban nem válaszolt

-Lent vár a bejáratnál

-Rendben, meg tudnád neki mondani, hogy nem sokára megyek?

-Persze

-Köszönöm

Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet az, hisz a suliban szerezett "barátaim" nem kereshettek, hisz mindenki vagy egyetemen van az apjuktól kapott pénzből él s valahol teljesen máshol van. Talán a nagymama, de ő előre bejelenti, hogy ha jön hisz általában Joseph megy érte. Míg ezen gondolkodtam, rendbe szedtem magam, majd lesiettem a lépcsőn ahol ott állt nekem háttal a konyha pultnál egy férfi. Apám beszélgetett vele. Mikor észre vett jelezet az előtte álló férfinek, hogy megfordulhat. Rövid barna haja, rendezetten állt a feje tetején, míg barna szeme engem kémlelt.

-Drágám ő itt Simon Holland - mutatta be az előttem álló 30as évieiben járó férfit - nos, ő azért van itt hogy...... - állt meg a mondandójában

-Igen? - néztem rá

-Nos Simon egy bentlakásos intézmény vezetője, egy olyan intézmény ahol a magad fajta lányokra vigyáznak

-Mi? - néztem rá - apa nem, biztos hogy nem

-Drágám....

-Nem, nem, és nem - emeltem fel a hangom

-Egy pillanat - mondta Simonnak - beszélek vele - fogta meg a karom s fel vitt az irodájába - Melody meg kell, hogy értsd ezt a te érdekedben teszem

-Nem, nem teszel te semmit az én érdekembe. Miért akarsz berakni egy intézetbe?

-Azért, hogy megvédjelek. Mert jelenleg itthon nem vagy biztonságba, de ott igen - emelte fel a hangját

-Nem fogok elmenni, nem kényszeríthetsz rá arra, hogy oda menjek, tudok magamra vigyázni, itt van Liam, Harry, Niall, Zayn az ikrek, tudnak rám vigyázni

-De ők nekem kellenek, nem tudnak veled itt lenni, értsd meg

-Nem tudom meg érteni, NEM TUDOM MEG ÉRTENI - kiabáltam

-AZ ÉLETED A TÉT, A TIÉD. CALVIN MEG AKAR TÉGED ÖLNI, RÁD PÁLYÁZIK. EZÉRT AKARLAK ODA VINNI MERT OTT NEM TALÁL RÁD - mondta el a nyomos okot

-Nem a-az nem lehet

-De Melody, csak pakolj össze - fogta meg a fejét

-Apa kérlek - gyültek könnyek a szemembe - é-én nem akarok menni...

-Holnap jönnek érted, sajnálom

Amint ezt kimondta nem tudtam máshogy reagálni, kiszaladtam. Az ágyamba dölve kezdtem el zokogni. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ugy is utánam jön vagy Ella, vagy apa netán Marta, hogy össze pakoljak. Gondolni sem mertem arra, hogy én holnap elhagyom ezt a lakást, úgy hogy nem egyeztem bele abba hogy elvigyenek. Azt viszont tudom, hogy ha elhurcolnak az apáéknak lesz rossz. Igazából minden hogy rossz lesz. Főleg Harrynek. El se merem neki mondani, mert azzal fog minket le buktatni, hogy örjöngeni fog apámnak, hogy ne vigyen el. De még is tudnia kell róla.