Dark Past

|Thirtyfive|

Harry Styles

4 napja semmi javulás nem látszik Melodyn. Ugyan úgy nem szól senkihez, nem érintkezik s még csak nem is reagál semmire. Kezdek kicsit aggódni, hogy nem fog meggyógyulni, hogy ilyen marad. Louis ma jön meg vizsgálni. Szerintem jobb állapotban kéne lennie. 4 napja telefonálunk folyamatosan, mindig hívom, hogy csinál-e valamit, vagy ugyan olyan mint régen volt.

-Szia Harry - jött be Louis

-Csá - fogtam vele kezet - fent van a szobájában

-Még mindig semmi? - kérdezte

-Még mindig

-Többiek? - sétált fel

-Mindenki nőzik

-Ahh értem - ment tovább majd a kanyarnál eltünt

Louis Tomlinson

Harryvel több napja beszélgetek, s kérdezek Melody állapotáról, de mindig ugyan az. Semmire nem reagál, nem beszél, s nem érintkezik. Lassan nyitok be a szobájába, nem néz rám. Ott ül az ágyán s csak bámul előre.

-Szia - köszönök neki - jöttelek meg vizsgálni - tettem le a táskám az ágy végébe - Harry mesélte, hogy még mindig nem mersz dolgokat csinálni. De tudod, muszáj lesz. Tudom, hogy nehéz de előbb utóbb jó ha elkezded, s szépen vissza szoksz. Persze nem eröltetem, ha nem megy ne eröltesd......

-M-meg probálom - mondta

-Ezaz - mosolyogtam - megy ez neked, vedd le a kérlek a pólód. Csak a sebeidet nézem meg - levette majd közelebb mentem - szuper, látom használod a krémet - bólintott - gyógyszereket milyen gyakran szeded?

-Csak reggel

-Oké, az ugy jó lesz - pakoltam össze - akkor én megyek, mondtam Harrynek hogy mára jobban leszel

-Ne mond el neki...

-Hogy? - kérdeztem vissza

-Ne mond el neki, hogy jobban vagyok

-De miért? - nem értettem

-Kérlek

-Rendben - adtam be a derekam majd le mentem

-Na? - kérdezte Harry a lécső alján

-Semmi - hazudtam - a sebei szépen gyógyulnak, de még nem beszél, nem csinál semmit

-Meddig fog még ez tartani?

-Nem tudom, de tarts ki - fogtam meg a vállát

-Kezdem elveszíteni a reményt

-Ne add fel - biztattam még ugy is, hogy tudom, hogy Melody jól van

-Nem tudom Louis

-Gondold át - mosolyogtam

Harry Styles

Nem hiszem el. Azt hittem ma már tudok vele beszélni. Legalább beszélni. Nem kívánom, hogy rögtön az ölembe boruljon, ha csak pár szót is mondana boldog lennék. Eszméletlenül fáj, hogy igy látom. Minden este ugy fekszem le, hogy majd holnap jobban lesz, s ugy kelek fel hogy ma már jobban lesz. De kezdem elveszteni a fonalat. Kezdem azt érezni, hogy bele bolondulok a hiányában. Nem tagadom tettem dologokat amiket nem kellett volna. Volt hogy éjszaka kiszöktem s elmentem kocsmázni, csak hogy elfelejtsek mindent, majd jó ittasan haza jöttem. Majdnem bele keveredtem egy verekedésbe teljesen lényegtelen dolog miatt. S ez mind azért volt mert elvesztettem a fejem.

_______________________________________

Mint minden este most is felmegyek Melody szobájába. Most se reagált arra, hogy bementem. Leültem az ágyára, s a kötésemet babráltam a kezemen.

-Louis - kezdtem bele - tényleg jó fej srác - mondtam - nem ilyennek képzeltem mikor beszéltél róla - nevettem - azt hittem egy rossz stréber de nem. Lesüt róla, hogy sok marhaságot csinált tini korába - nevettem, s leszedtem a kötésem - megyek és.....

-Ne - szólalt meg

-Tessék? - fordultam vissza

-Ne menj el

-Rendben - mentem vissza az ágyához s leültem

-A-add a kezed - mondta, s oda nyújtottam

-Ha nem akarod ak....

-De - fogta meg a kezem s levette róla a kissé véres kötést, majd fel állt s bement a fürdőbe, és vissza jött egy új, tiszta kötéssel, és egy vizes kendővel - letörlöm a sebed, utána újra kötöm - nézett rám

-Rendben - mosolyogtam

Boldogan néztem azt ahogy a kezemmel foglalkozik. Louisnak igaza volt. Már jobban lett. Finoman fogta a kezem, nem szorítottam. Bizonyára még mindig fél. De meg értem.

-Kész - simított végig a kötésen

-Köszönöm - mosolyogtam - hogy érzed magad?

-Furán - nézte a kezét - d-de már jobban

-Ennek örülök - mosolyogtam

-Te hogy vagy? - kérdezett a hogy létemről

-Őszintén. Azt hiszem ezen a héten most elősször mosolygok. Nagyon aggódtam érted, hogy nem javulsz meg és soha többé, nem foghatom majd a kezed. De már jól vagy, és boldog vagyok

-Sajnálom - hajtotta le a fejét

-Ne sajnáld, nem te tehetsz róla hanem az a féreg. De ne félj, már nincs köztünk

-Meghalt? - kérdezte

-Meg. Már nem fog embereket rabolni, és bántalmazni

-Akkor jó..

-Mivel jobban vagy, idővel elkell mennünk a nőgyógyászhoz

-Miért?

-Megerőszakolt, meg kell róla bizonyosodnom hogy nem tett téged tönkre, szívem

-Jól vagyok

-Tudom, de nem lehet tudni milyen dolgokat jutatott be a szervezeted be, és többé nem tud..... - csuklott el a hangom

-Harry, ne folytasd kérlek - fogta meg a kezem - elmegyek, csak kérlek ne emlékeztess arra a pillanatra

-Rendben - emeltem a számhoz a kezét - megyek hagylak pihenni - álltam fel az ágyról - szeretlek

-Sze-szeretlek - mosolygott