Dark Past

|Fourtyseven|

Melody Royal

-Nem mehetek veled értsd meg - hallottam hangokat a föld szintről

-Velem kell jönnöd Anne - mondta egy férfi

-Itthon van a fiam és barátnője Daniel, meg amúgy sem mennék el veled az ország másik végére.....

-Muszáj lesz...

-Engedj el - kiabált Anne - nem megyek. A fiamat nem hagyom itt....

-Engedd el, azt az idióta fiadat. Nem igaz hogy nem látod, a fiad bolond.....ide jön éjszaka hogy neki ilyen olyan baja van. Anne a fiad felnőtt, nem EGY KIBASZOTT GYEREK...

-MENJ EL DANIEL....

Ajtócsapódá után lassan lementem az emeletről. A konyha felé vettem az irányt ahol Anne a pultnak támaszkodva lélegzik nagyokat..

-Anne

-Melody - nézett rám - baj van?

-Nem, nem, jól vagyok - mosolyogtam

-Akkor mi a baj? - simogattta meg a karom

-Hallottam.... - kémleltem a kissé világos csempét

-Sajnálom, Daniel ilyen, de ne is törődj vele. Kérsz valamit enni?

-Jól esne - ültem le

-Rendben - állt a tűzhely felé

-Mi történt? - kérdeztem - miért akar elvinni?

-A munkája miatt. Cégvezető volt de áthelyezték egy másik városba...azt akarta hogy vele menjek, de nem tudok - nézett rám - nem hagyom itthon Harryt se Jenat. Viszont Daniel erősködik, hogy de de menjek. És azt hiszem elfog fogyni az erőm és nem tudom magam megvédeni...

-Bántott? - félve felé néztem

-Párszor - húzta el a száját s elém rajta szendvicseket - De ezt ne mond Harrynek, mert képes lenne bántani Danielt

-Nem csodálkoznék...

-Tudom, de nem akarom hogy börtönbe menjen ember ölés miatt...

Szegény Anne ha tudná, hogy Harry miért is van nálunk. Hogy ez ember ölés az élete része, ha olyan. Tartom a szám mind Anne mind Harry titka miatt, hisz tudom, hogy mi lenne a vége. Anne nem ismerne a fiára, hogy ezt csinálja magával, Harry pedig kérdőre vonná az anyját, hogy miért nem mondta el hogy Daniel bántja.

-Anya...nem látt.... - jött le Harry - Itt vagy - jött mellém

-Ne aggódj, itt volt végig - mosolygott - beszélgettünk egy kicsit

-Valóban? - kérdezte Harry - mm jól néz ki - harapott a szendicsembe

-Harry - csaptam a kezére - ne már....

-Hogy lehetsz ilyen szemtelen - dorgálta meg Anne - Kérsz?

-Igen - ült le mellém

-Akkor szólj - kuncogott - és ne a Melodyét edd meg

-Ő is eszik az én kajáimból mikor nálam van - nézett rám - sőt.... - tettem kezem a szájára hisz tudtam mit akar mondani

-Hogy mondod? - nézett hátra Anne

-Semmi - mosolyogtam majd vissza nézte Harryre aki perverzül kacsintott rám - bolond vagy - súgtam oda

-De szeretsz

-Igen szeretlek - ettem tovább a szendvicset
_______________________________________

-Sziasztok! - köszönt Lou

-Szia! - intettem

-Jobban vagy? - ült le mellém

-Igen - mosolyogtam

-Ma mosolygott elősször - mondta Anne

-Rendben, csak egy gyors vizsgálat - jelentette ki Lou