Dark Past

|Twentytwo|

Harry Styles

......baj van...

Csak ez a mondta jár a fejembe mióta Melody felhívott. Miután meg tudtuk, hogy a háznál van valaki s beakar törni Johnny habozás nélkül indult el. Will kizártnak tartotta hogy oda érünk, de ha oda is érünk az a valaki már vagy nem lesz ott, vagy már régen betört ezzel kárt tesz Ellába van Melodyba. Nem tudtam volna elviselni azt ha Melodyt nem találom, vagy halálra verve találom meg otthon.

A sebesség mérő lassan üti a 200at, úgy ahogy a pulzusom is. Előttem Johnny szintén olyan sebességgel megy ami totál nem meg engedett. Kb fél órája hogy úton vagyunk de még mindig nem értünk be a megyébe. Rengetegszer csörgettem Melodyt de még mindig nem vette fel.

-AHHH ROHADT ÉLETBE - ütöttem a kormányra - Mell kérlek vedd fel - suttogtam mikor újra tárcsáztam, csak csengett és csengett de senki nem vette fel

Kezdtem fel adni, azonban észre vettem az ismerős környéket. Mosoly ült az arcomra, viszont hamar lemosódott, hisz eszembe jutott mi van ha már nincsenek a házban, vagy ha már meghaltak.

-Harry koncentrálj, nincs semmi baj - mondtam saját magamnak - Melody jól van, azt várja, hogy meg mentsd

Félóra múlva bértünk Denverbe, ahol a lehető legrövidebb úton mentünk a Royal portához. Én és Johnny hátul, míg Niall, Liam és Zayn elől támadtak. Kiszálltam a kocsiból s hátsó ajtó felé vettük az irányt, mikor oda értünk az egész üveg tiszta vér volt. Probáltam nem arra gondolni, hogy az Melody vére vagy akár bármilyen ember vére. Be törtük a üveget s bementünk mindenhol sötét volt, a bejárati ajtó felé mentünk ami betörtve tátongott s Niallék álltak előtte meg lepődött arcal. Ez viszont nem jelentet jót.

-Harry, Zayn menjetek fel keressétek meg a lányokat, Liam, Niall nézzetek szét itt és lent a pincébe, én addig az irodát nézem meg. Van egy sejtésem, hogy ott lehet az a valaki - indult el

Zaynel az oldalamon mentem fel a másodikra ahol ketté váltunk, én Melody szobája felé, míg Zayn a násik szárnyba ment. Nagy hévvel szaladtam Mell szoba ajtajához de az be volt zárva.

-Mell, szívem - kopogtam - itt vagyok - kiabáltam be de hang nem jött, nem bírtam tovább várni betörtem az ajtót de senki nem volt a szobába. A fürdő szoba felé vettem az irányt ami úgy szint be volt zárva - Mell, itt vagy?

-Harry - hallottam meg vékony hangját

-Szivem - meg könnyebbültem mikor kattant a zár - jól vagy? - kérdeztem

-Harry - mondogadta a nevem, s ölembe borult - nem tudom mi történik, egyszerűen csak.... - dadogott

-Mi történt? - simogattam meg arcát

-Valami pasas - nyelt egy nagyot - elkezdett dörömbölni meg kiabálni, utána meg betörte az ajtót és elkezdte fel túrni a lakást - töröltem le az abban a pillanatban lefolyt könnycsepjét - ahogy tudtam bezárkóztam a szobába

-Rendben, nincs semmi baj. Már itt vagyunk - adtam puszit feje búbjára majd magamhoz szorítottam - valószínüleg már nem is megyünk vissza, itt maradunk. Viszont segítenem kell apádnal - toltam el annyira, hogy rátudjak nézni - maradj itt s csukd be az ajtót, ígérem vissza jövök - csókoltam meg

-Vigyázz magadra - mondta halkan

-Vigyázok - toltam be a fürdőszoba ajtón  s addig else mentem míg a zár kattanását nem halottam

Meg bizonyosodva arról, hogy Melody biztonságba van, indultam el Johnny irodájához. Már a lépcsőn hallottam a kiabálást ami bent folyt. Felemelve a pisztolyom nyitottam ajtót s láttam ahogy Johnny egy már elég ősz pasit szorít az asztalhoz és ordít vele, míg a többiek fegyvert tartva nézték

-Johnny - szóltam, s hirtelen mindenki fel nézett

-Harry, csukd be az ajtót - nézett vissza a csávóra - te pedig ha még egyszer rá mersz törni a családomra, nem fogsz többet élni, ÉRTVE VAGYOK? - kérdezte, a csávó pedig bólintott - Niall hozd ide a fém dobozt kérlek - utasította fogadott fiát - itt van - dobta le az asztalra a dobozt ami hangosan csattant a fa asztalon - nézd meg - engedte el - megfelel

-Meg - mondta halkan

-Helyes, többet ide nem merj jönni, te féreg. A lányomat - fogat meg a kezét - pedig verd ki a fejedből - bokte meg a fejét - na lódjul - lökte meg - Joseph, vidd ki - utasította emberét

-Ki volt ez? - kérdeztem szinkronba Liammel

-Régen, mikor a csapat feje lettem, ő Marshall Munson volt az akkori haverom, de ő irigy lett emiatt az egész kóceráj miatt - ült le a székébe - én hülye annak idején be vettem a csapatba mert tudtam, hogy nagy erő segítség lesz ha olyan a helyzet. Azonban nem volt a legjobb ötlet. Az egyik akciónál elborult az agya, és teljesen meg változott. Mindenkit le akart mészárolni. Egytől egyig. Még engem is. Probáltam vele elbeszélni, de annyira a fejébe vette a harc kifejezést, hogy nem tudott le állni. Pszichológust fogadtam hozzá, de ezt ő nem fogadta jól. Dr. Charlotte mindent meg probált annak érdekében, hogy meg gyógyuljon, de nem sikerült, ezért beadtam egy elmegyógyintézetbe, magától nem ment volna el, igy muszáj volt elrángatni. Tisztán emlékszem a szavaira amiket akkor, és a látogatásokon mondott. Azt mondta hogy meg fogja keserülni ezt az egészet, hogy én így viselkedtem vele mikor ő a csak a seggemet védte. Aztán meg tudta, hogy Melody meg született minden áron megakarta ölni őt, állítása szerint csak legyengített az ő születése, szerinte elkellett volna őt dombon magamtól. Aztán Ella hallatán még jobban kiakadt. Akkor aztán minden elborult nála. 15 évig látogattam. 15. Pénzt ajánlottam neki, csak azért hogy ne bántas a családom. Az orvosa Mr. Rogers egyszer be hívott az intézetbe s elmondta hogy mi a baj vele. Hogy miért viselkedett így. Agresszióval diagnosztizálták s ennek megfelelően gyógyították. Utoljára 2 éve mentem be hozzá akkor azt mondták kezd javulni, s hamarosan kiengedik ha képes lesz magától lenyugodni s nem gyógyszer hatására. Ezek szerint kiengedték - fogta meg a fejét - de szólok Mr. Rogersnek, hogy nem javult meg - vett elő egy telefonkönyve - Melody és Ella jól vannak? - kérdezte

-Melody jól van, bent van a szobája, de majd kikell cserélni az ajtaját - mondtam

-Miért? - nézett rám

-Muszáj voltam betörni, hisz hiába kopogtam s szólítgattam nem válaszolt, sajnálom

-Semmi baj, úgy is rengeteg mindent kell újra festeni meg helyre rakni, Ella?

-Bezárkózott a gardróbba - mondta Niall - mondtam neki, hogy nyugodjon meg, s hogy majd oda mész hozzá

-Rendben, köszönöm srácok - hálálkodott

-Ugyan már - legyintett Liam - ez természetes......