még több.

Ötödik fejezet

Már megittuk az egész vodkát mellette még hoztam be Daniel dolgozó szobájából whiskyt és annak is meg ittuk már több, mint a felét, amikor is Abby kidőlt.
Kibeszéltünk mindent. Mesélt a fiúról, aki tetszik neki, valami Roy. De még beszélni sem beszéltek, hiszen Roy valami nagymenő a suliba és Abby fél lépni. Beszéltünk még Reedről is, hogy adnom kéne neki egy esélyt, de én gyorsan lezártam a témát azzal, hogy még gondolkodom rajta.
Éjjel volt, amikor én még mindig spiccesen, de ébren voltam. Nem tudtam aludni és a fejem is nehezebben tisztult az alkohol és a nyugtató együtt jobban be tudott ütni, de nem ittam annyit, hogy valami baj legyen belőle, sőt igazából Abby itta meg a nagy részét mindennek, nekem így is elég kótyagos volt a fejem.
A folyosón mászkálást hallottam és fény szűrődött be az ajtó alatt, így gondoltam utána nézek a dolgoknak.
Reed és Will volt a folyosón és megint valamiben sántikáltak, mert sugdolóztak.
Óvatosan kinyitottam résnyire az ajtót és hallgatózni kezdtem.
-Neked teljesen elment a maradék eszed is Reed? – kérdezte Will dühösen.
-Nem voltam sokáig távol, és itt van vele Abby. – hm ez érdekes, azt sem tudtam, hogy elment valahova.
-Nem az a lényeg, hanem az, hogy neked kellett volna vigyázni rá. Mi van, ha rá jön a pánikroham? – ó Will, ha te azt tudnád, hogy semmit nem érzek annyi nyugatót szedek.
-Hívtak volna, ha baj van ne aggódj. – láttam közben, hogy Reed ott akarja hagyni Willt, de Will a karjánál megragadja és vissza rántja.
-Ha tényleg fontos neked az a lány ott bent, akkor vele kellene lenned és minden áron próbálkoznod és tisztázni a szar helyzeted, nem pedig szétveretni magad a parton! – Will a tekintetével meg tudta volna ölni Reedet.
-Az a lány ott bent nekem az életemet jelenti, de ő nem ad nekem esélyt és te ezt nagyon jól tudod. – mondta ki Reed a szavakat, hallani lehetett, hogy ő is egyre idegesebb.
-Te basztad el Reed. Hát hozd helyre. – majd ahogy kimondta ezt Will én hangosan felhorkantam, vicces, hogy még a saját bátyja is meg mondja neki, hogy ő baszta el.
A kezemet azonnal a számra tapasztottam, de tudtam, hogy lebuktam. Próbáltam menteni a menthetőt és inkább kiléptem a szobából. Rá néztem a fiúkra hunyorogva, mert a fény is zavart plusz koncentrálnom kellett, hogy tisztán lássak, ne pedig homályosan.
-Srácok. – bólintottam egyet. – Most megyek és pisilek egyet. – azzal elindultam a fürdőszoba felé, annyit láttam, hogy Reed és Will még összenéztek értetlenül, hogy mi lehet velem, majd ahogy elnevettem magam szerintem már rá jöttek a dolgokra.
Beérve a fürdőszobába tényleg megcéloztam a vécét, de inkább a hányás miatt és nem a pisilés miatt.
Amint letérdeltem a vécé elé azonnal jött ki belőlem minden, aminek kikellett. Nem kaja jött vissza, hanem simán csak a piát hánytam vissza, hiszen semmi nem volt ma a gyomromban a vodkán kívül.
Éreztem egy meleg kéz érintését a nyakamnál, és aztán azonnal éreztem, hogy a hajam eltűnik az útból, mert a kézhez tartozó személy megfogta az egyik kezével, miközben a másikkal pedig simogatta a hátam.
Nem kellett megszólalni, tudtam, hogy Reed az. Az érintését is megismerem.
Pár perc elteltével, amikor már minden kijött minden erőmet összeszedve felkeltem a földről, lehúztam a vécét, közben éreztem ahogy Reed elengedi a hajam. Nem néztem fel rá, oda léptem a mosdókagylóhoz, megfogtam a fogkefém, tettem rá fogkrémet és neki álltam fogat mosni. Amikor felpillantottam a tükörben megláttam Reed tekintetét.
-Még is mennyit ittatok? – kérdezte dühösen.
Kiköptem a fogkrémet és kiöblítettem a szám és felé fordultam.
-Nem eleget. – mosolyodtam el.
-Ez neked vicces Mia? – lépett hozzám közelebb és szúrós tekintetével az én szemembe nézett, de rábaszott, mert álltam a tekintetét.
-Sokkal viccesebb, mint azt te gondolnád.
-Én nem igazán tartom annak. – tett még egy lépést felém és ekkor láttam meg egy piros foltot a szeme alatt.
-Akkor rábasztál Reed. – lefagyott a mosoly az arcomról és én is léptem egy aprót felé. – Mi történt? – kérdeztem közben az arcához akartam érni, de mielőtt a kezem hozzá érhetett volna ő elrántotta a fejét.
-Balszerencsém volt ma. – ennyivel tudta le a kérdésem. – Menj feküdj le, holnap valószínűleg kapsz egy jó nagy adag fejfájást.
-Már ha elalszom. – rántom meg a vállam.
-Nem alszol jól?
-Még az, hogy jól. – nevetek fel keserűen. – Szinte nem is alszom.
-Aludj ma velem. – lépett ismét közel.
-Reed, mind a ketten tudjuk, hogy ott nem lenne alvás. – nevettem el magam.
-De lenne, ez a cél, hogy pihenj nem pedig más. Aggódom érted Mia. – a szemében őszinteséget láttam, ami sokat jelentett nekem, de tudtam, hogy van mit tisztáznunk.
-Át öltözök és átmegyek a szobádba. – egyeztem bele végül.
Reed bólintott, majd kiment a fürdőszobából.
Gyorsan megmosakodtam, majd megfésülködtem és felkötöttem a hajam. Bementem a szobámba előkerestem a pizsamám, ami egy fekete rövidnadrág és egy óriás rózsaszín felső volt rajta egy unikornissal.
Vetettem egy pillantást Abbyre, aki ugyan úgy feküdt, mint mikor még kimentem hányni, azóta meg sem moccant.
Átmentem Reed szobájába, de még az ajtó előtt vettem egy mély levegőt mielőtt beléptem volna. Nem tudtam, hogy jó ötlet vele aludni, lehet csak a vodka hatása miatt teszem, de az az igazság, hogy reménykedtem benne, hogy Reed mellett tényleg tudok, majd aludni egy keveset.
Ahogy beléptem csak a kinti fény szűrődött be az ablakon és az ágyon úgy léttam meg Reed alakját.
-Gyere csak be. – szólalt meg a rekedtes mély hangján Reed.
-Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. – nem ismertem meg a saját hangom, annyira riadtan szólaltam meg.
-Gyere már be bébi. – meglepett, hogy így szólított.
-Tudtommal nem vagyunk együtt. – léptem be az ajtón egy picilépést.
-Gyere már ne kelljen könyörögni. – szólalt meg kicsit erélyesen, amitől egy kicsit megijedtem.
-Jó de nem szólíthatsz bébinek, nincs meg hozzá a jogod. – mondtam neki kicsit dühösen.
-Jó, oké.
Azzal teljesen beléptem a szobába és bezártam magam mögött az ajtót. Az a kicsi fény, ami akkor szűrődött be, amikor nyitva volt az ajtó az most megszűnt. Csak az ablak felől jött egy minimális fény.
-Nem látok semmit. – mondtam Reednek. – Nem tudnál világítani?
Azzal előkapta a telefonját és vakuval kezdett világítani, de először teljesen felém én pedig majdnem megvakultam, ezért a kezemet azonnal a szemem elé tettem.
-Te teljesen hülye vagy? – kiabáltam rá. – Megvakulok! – Reed erre elnevette magát. – Nagyon vicces vagy. – mondtam ironikusan, majd ahogy elvette rólam a fényt óvatosan ki is nyitottama szemem.
-Rajtad meg mi van? – kérdezte, de hallottam ahogy szintén majdnem elneveti magát.
-Hát a pizsamám. – vontam vállat.
-Elég viccesen néz ki.
-Szerintem meg cuki. – sértődtem meg.
Leültem az ágyra és nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Most már tuti biztos vagyok benne, hogy nem volt jó ötlet, hogy átjöttem.
-Meddig agyalsz még? – Reed kizökkentett a gondolkozásból. – Gyere és feküdj le. Aludjunk. Már nagyon késő van.
-Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet Reed.
-Csak alszunk. Ebben semmi rossz nincs. Csak azt akarom, hogy pihenj kicsit.
-Tudom Reed, de én nem tudom, hogy mit akarok. – az alkohol hatása alatt voltam, az érzelmeim nem voltak tiszták.
-Ezt, hogy érted Mia?
-Sehogy. Mindegy. Aludjunk. – azzal befeküdtem mellé, de elfordultam, hogy háttal legyek neki.
Majd, amikor rájöttem, hogy nincs takaróm és mivel eléggé fáztam muszáj voltam felé fordulni.
-Fázom. – mondtam durcásan. – Adnál a takaróból?
Reed végig csak mosolygott, de egy mozdulattal kitárta a takaróját. Ahhoz, hogy betudjak takarózni közelebb kellett mennem hozzá.
Ahogy közelebb mentem és bebújtam mellé és egyből megéreztem a meleg bőrét az én lábamon, ebből azonnal tudtam, hogy csak egy boxer van rajta és nem tagadom, hogy egyszerre ijesztett meg és indított be a helyzet.
Tényleg nem akartam, most Reed közelében lenni, de egyben nem tudtam tőle elszakadni.
Annyira furcsa ez az egész, hogy egy év mire képes. Hirtelen azt veszed észre, hogy más helyen vagy, más emberekkel vagy körülvéve, más problémákkal nézel szembe, más nézeteid lettek az egész külvilágról. Aztán egyszer csak belenézel a tükörbe és hopp már nem is ugyanaz az ember vagy aki addig voltál.
-Min gondolkozol ennyire bé.. akarom mondani Mia. – javította ki magát Reed, ami bekell valljak egy kicsit mosolyt csalt az arcomra.
-Feküdtél már valaha úgy az ágyban, hogy sírni és ordítani akartál? – nem vártam választ, folytattam tovább. – És szerettél volna ordítani, síni, de nem mertél, mert féltél, hogy valaki felébred? Így inkább ültél a néma csendben és hagytad, hogy a fájdalom belülről szétszedjen és emésszen fel egyszerre. – most így éreztem magam, és én sem tudom miért, de hangosan kimondtam Reednek ezt.
-Mia, nekem bármit elmondhatsz ugye tudod? – felemeltem rá a tekintetem és éppen, hogy csak láttam a szeme csillogását a sötétben. – Sőt én lennék a legboldogabb ember, ha elmondanád, hogy mi jár abban a csinos kis buksidban. – a mutató ujjával megbökte óvatosan a homlokom.
-Nagyon sok minden jár a fejemben. Ami azt illeti túl sok minden, ezért jobb ha részeg vagyok vagy ha bevagyok nyugtatózva. – basszus ezt lehet nem kellett volna.
-Micsoda? – ment Reed messzebb és újra felkapcsolta a vakut a telefonján, hogy lássa az arcom.
-Mármint szedem a nyugtatót, hogy ne jöjjön rám az a roham, ami a korházban történt. – próbáltam magam kimagyarázni pedig tudtam, hogy esélytelen.
-De te most bevetted a nyugtatót és arra ittál? – kérdezte egyre idegesebben, láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül és hogy a kezével a takarót szorítja.
-Nem. – vágtam rá azonnal, aztán valamiért tovább jártattam a szám. – Vagy is de. – sütöttem le a tekintetem Reedről, mert láttam, hogy majd szétveti az ideg. – De nem úgy van ahogy gondolod.
-Akkor még is, hogy van Mia? Magyarázd meg kérlek.  -hallottam a hangján a cinizmust.
-Reggel vagyis hajnalban vettem be egyet, mert érezte, hogy kezdek rosszul lenni. De annyi. – tudtam, hogy hazudok és hogy hazudni rossz, de nem tehettem mást, ha ezt most meg akartam úszni.
Tudtam, hogy a nyugtatóra nem kéne inni, de reméltem, hogy elfeledteti azt a sok rosszat. Biztos ezért ütött be olyan hamar.
-Akkor az nem vészes, elég sok idő eltelt azóta. – nyugodott meg Reed.
-Igen. – helyeseltem, mint valami hülye, de tudtam, hogy hazudtam, amiért utáltam magam.
-És mi jár még a fejedben? – nagy kő esett le a szívemről, hogy elengedte ezt a témát a nyugtatóval kapcsolatban.
-Haragszom rád. – mondtam, majd ahogy szólásra nyitotta a száját azonnal folytattam. – Nem tudom, hogy mi is az igazság és nem is akarom tudni. Nem akarom az esélyt meg adni ennek itt. – mutattam kettőnkre. – Tudom, hogy megint csak sérülnék, vagy az is lehet, hogy te és én nem akarom. Szeretnék rengeteg mindent megkérdezni tőled. Mondjuk, hogy mi van köztünk? Mit akarsz tőlem vagy éppen mit akartál ezzel az egésszel elérni amit éppen csinálsz vagy akkor csináltál? De őszintén mondom, hogy félek a választól, mert szerintem az jobban fájna, mint most a bizonytalanságom. – éreztem, hogy kezdek elgyengülni.
Újra érezni kezdtem a remegő érzést a gyomromban és a mellkasomban a nyilalló érzést. A levegőt elkezdtem kapkodni, mert nem éreztem, hogy a tüdőm megtelne oxigénnel. De mielőtt az egész elfajult volna, két erős kart kezdtem érezni magam körül. Éreztem Reed testének megelég és a fűszeres illatát, amit azonnal mélyen belélegeztem, mert már nagyon hiányzott. Éreztem, ahogy a testem megnyugszik. Kezd eltűnni a remegésem és a nyilalló érzés is. Elkezdtem nyugodtabban venni a levegőt. Beszív, bent tart 1. 2. 3. és kifúj. És sikerült megnyugodnom.
Hihetetlen érzés volt ráeszmélnem, hogy nyugtató nélkül is sikerült megnyugodnom, egyszerűen csak az bántott, hogy mindenhez Reedre volt szükségem.
Ekkor Reed törte meg a nagy csöndet.
-Tudom milyen érzés. – szólalt meg. Én csak értetlenül felnéztem rá, de nem bontakoztam ki az öleléséből. Ekkor folytatta. – Tudom milyen érzés, amikor csak ordítanál és sírnál, de nem engeded ki magadból, nehogy valaki meghallja vagy észre vegye. – erősebben magához ölelt, tudtam, hogy amit most fog mondani azt nem csak rám érti, hanem saját magára is. – Fáradt vagy. Minden reggel, ahogy kinyitod a szemed nem gondolsz másra csak arra, hogy kicseszett nap és neki kell vágnod, mert muszáj. Nem beszélsz a belső harcról senkinek, csak csendben magadban vívod a csatát. És be kell valljam, hogy ennél magányosabb érzés nincs a világon. Gyógyulni próbálasz egy olyan dologból, amiből fogalmad sincs, hogy hogyan kell mások segítségét pedig nem akarod kérni. – kicsit eltoltam magamtól, hogy lássam az arcát. – Hidd el nagyon jól tudom, hogy milyen érzés. – láttam, hogy a szemében könnycseppek jelentek meg, de nem adott nekik lehetőséget, hogy kitörjenek inkább vett egy mély lélegzetet és mosolygott egyet hamisan.
-Reed nekem fogalmam sem volt... – nem hagyta, hogy végig mondjam.
-Honnan is tudhattad volna? – keserűen felkuncogott. – Ne haragudj rám, nem akartam, hogy ez legyen a vége, bár őszinte leszek veled Mia. – nézett a szemembe. – Kettőnknek még biztosan nincs vége. – ahogy kiejtette a szavakat a szívem egy nagyobbat dobbant.
-Reed én ezt ne.. – megint nem hagyta, hogy végig mondjam, és közben visszahúzott magához és megint szorosan ölelt.
-Sssh. – csitított el. – Majd inkább holnap.
És azzal egyet értettem. Nem akartam ma már belebonyolódni a dolgokba. Eleget mondtam neki és nagyon valószínű, hogy holnap megfogom bánni ezeket a dolgokat.
Nem tudok az érzéseim ellen mit tenni. Haragszom Reedre. Utálom! Gyűlölöm, amiért Kimmel úgy találtam, de határozottan nem változtak az érzéseim iránta. Ugyan úgy szerettem, ahogy eddig.
Mellettem állt anya halálakor. A szobámban aludt csak, hogy ne legyek egyedül. Mindig hozott be kaját, amit persze nem nagyon sikerült megennem. Nem beszélt, nem kérdezett csak mellettem volt és türelmesen várt, míg készen nem álltam a beszélgetésre, aminek talán már itt volt az ideje.
A nyugtatót nem mondhattam el neki, mert nagyon kiakadt volna, hogy ilyen sűrűn szedem, ráadásul még iszok is rá.
De úgy döntöttem inkább haladjunk apró lépésekben, úgy lesz a legjobb mindkettőnknek.
Reed mellkasához bújtam és szorosan öleltem magamhoz. Eközben ő ledőlt az ágyra és úgy feküdtünk tovább. A lábamat átraktam a lábán, így még közelebb tudtam magamhoz.
Tudtam, hogy holnap utáni fogom magam ezért az egészért, amint józan parasztésszel végig fogom ezt gondolni, de nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek és az érzéseimnek.
Kicsit eltávolodtam Reedtől, majd egy kicsit felemelkedtem és felé hajolva megcsókoltam.
Annyira hiányzott már ez az egész, ami vele van. A csókja, az érzések, minden, ami hozzá köthető.
Reed a derekamnál fogva magához húzott és erőteljesen csókolt vissza, mintha ez lenne az utolsó csókunk.
A csókolózásunk minden érzelmet előhozott, a vágyat is. Egy hirtelen mozdulattal lovagló ülésben voltam rajta.
-Mia, mit csinálsz? – Reed tolt el magától és homályos tekintettel kérdezte.
-Sssh. – most én voltam, aki elcsitította és csak csókoltam tovább.
Megéreztem Reed férfiasságát az ágyékomnál és még nagyobb vágy keletkezett bennem. Akart őt. Annyira akartam.
Reed átvette az irányítást és lekapta az unikornisos pizsama felsőmet. Azonnal a melleimet kezdte markolászni az egyik kezével a másik pedig a fenekemen időzött. A csókból kibontakozva lentebb halad és elkezdte a szájával kényeztetni a mellemet, amitől én kéjesen felnyögtem. Aztán egy hirtelen mozdulattal felém kerekedett és így már én voltam alul.
Azonnal megszabadított a rövidnadrágomtól is, hallottam valami apró csörgést és Reed pár pillanattal később újra felettem volt.
Csak egy aprót bólintottam ezzel jelezve, hogy igen biztos benne vagyok csak csináld már, mert már felrobbanok annyira akarom. Azzal vett egy lendületet és belém hatolt, amitől én felnyögtem, de ő befogta a szám.
-Sssh bébi. – mondta majdnem nevetve. – Itthon van Will és Abby is itt alszik, rémlik?!
Majd mozogni kezdett egyre hevesebben.
Nagyon nehezen tudtam vissza folytani a hangom, így inkább megfogtam a kezét és a számra tettem, hogy még véletlenül se legyek hangosabb.
Nem is kellett sok idő, éreztem ahogyan a hátam ívbe feszül és a testemet átjárja a gyönyör. Ezzel egyidőben éreztem, ahogy Reed férfiassága megvastagszik és egy utolsó kemény mozdulattal egy férfias morgás kíséretében őt is eléri a gyönyör.
Pár percnek elkellett telni, hogy észhez térjünk.
-Reed. – kaptam fel a fejem, miközben Reed éppen mászott le rólam. – Óvszer.
-Nyugi bébi, használtam. – mosolyogott rám és ekkor kifújtam a bent tartott levegőt, egy hatalmas kő esett le a szívemről. Reed csak egy nevetéssel díjazta.
Nem akartam ismét esemény utáni tablettát bevenni, nagyon megzavarja a női hormonrendszert.
Reed letörölte magát, majd visszabújt mellém az ágyba és magához ölelt.
-Mondtam, hogy nem csak aludni fogok. – mondtam kuncogva.
-De most már csak alszol. – ölelt magához és adott egy puszit a fejem tetejére. – Itt vagyok és őrzöm az álmaidat bébi. Nem megyek sehova.
-Köszönöm. – mondtam és közben közelebb húztam magamhoz.
-Ezt nem kell meg köszönnöd. Itt voltam, vagyok és leszek neked.
És hosszú napok után végre sikerült nyugodtan elaludnom Reed karjai között.