Tizenhetedik fejezet

1.5K 29 6
                                    

Ahogy kinyitottam a szemem éreztem a fejembe hasító fájdalmat.
Nem bírtam felkelni az ágyról, így csak fekve, fokozott óvatossággal mozogtam, hogy elérjem a telefonom.
Amint sikerült megláttam, hogy már délután egy óra van. Minden erőmet összeszedve kikeltem az ágyból, de annyira szédültem, hogy jó néhány percig még az ágy szélén ültem.
Reed nem volt mellettem.
Ahogy kikeltem az ágyból, az ablakhoz léptem és kinyitottam, hogy friss levegőt engedjek be rajta.
Álltam az ablakban egy pár percig, majd jobbnak láttam, ha még vissza fekszem egy kicsit.
Ahogy lefeküdtem nyílt a szobám ajtaja, Reed lépett be rajta.
-Felébredtél? – kérdezte mosolyogva.
-Bárcsak aludtam volna még. – nyűgtem és a fejemre húztam a takarót.
-Aki ennyit iszik az vállalja a következményeket is. – mondta nevetve.
-Nagyon vicces kedvedben vagy.
-Jól van na, csak erre nem számítottam, hogy te korán reggel részegen fogsz befeküdni mellém.
-Ne haragudj. – dugtam ki a fejem a takaró alól.
-Nem haragszom Mia, csak annyit szeretnék tudni, hogy miért ittál ennyit kora reggel?
-Ez egy hosszú történet és még ehhez borzasztóan fáj a fejem.
-Ezért hoztam neked aszpirint. – mutatta fel a gyógyszert a kezébe.
Oda lépett hozzám a kezembe adta, majd egy üveg víz kíséretében bevettem.
-Már csak a hatását várjuk. – mondta és adott egy puszit a homlokomra.
Lefeküdt mellém és a mellkasára feküdtem. Simogatta a hátam és piszkálta a hajam.
Nem beszélgettünk, nem szólt egy szót sem. Nem kért számon és nem cseszett le a hülyeségem miatt.
Tudtam, hogy el kell mondanom miért is ittam, csak azt ne tudtam, hogy hogyan kezdjek bele.
Nem tudtam, hogy az alkohol ilyen sokat fog segíteni a fájdalmamon. Akkor abban a pillanatban nem éreztem, hogy fáj, míg persze nem jött Will.
De addig hosszú napok után tényleg jól éreztem magam.
Tudom, hogy az alkohol nem megoldás semmire, de akkor nem láttam más megoldást.
Eltelhetett egy óra is mire kibontakoztam Reed karjai közül.
-Most már sokkal jobb azt hiszem. – mondtam közben ültem felfele az ágyon.
-Akkor mesélj bébi. – bökött oldalba.
-Igazság szerint dióhéjban csak annyi, hogy nem tudtam aludni így lementem. Körbe néztem a nappaliban és megláttam anya és Daniel fényképét, ami nyilván nem érintett túl jól. Aztán megláttam a whiskyt és úgy gondoltam jó ötlet. – húztam meg a vállam.
-Az alkohol sosem jó megoldás ugye tudod?
-Persze, hogy tudom Reed. De akkor annak tűnt.
-Jól van, nem tartok neked hegyi beszédet, és nem csesztetlek vele, mert igazából én sem viseltem jobban a dolgokat. – mondta kicsit szomorkásan. – Tudom menyire rosszul vagy, de rám számíthatsz remélem ezt tudod.
-Honnan tudhatnád, hogy hogy érzem magam Reed? – kérdeztem kicsit ingerülten. – Igen neked is meghalt anyukád, tisztában vagyok vele, de neked nem szakadt a nyakadba minden felelősség, nem kellett felnevelned az öcsédet, nem kellett egy idegen helyen lenned, nem kellett az apádat visszautasítanod, mert igazság szerint mindenhol jobb kivéve ott, nála.
-Igen ebben igazad van Mia, viszont mindenki megmondta neked, hogy nem vagy egyedül! Itt vagyok, itt vagyunk és nem minden felelősség a tiéd. És nem vagy idegen helyen, csak nem egy hónapja már ez az otthonod.
-Tudom Reed, de anya nélkül ez olyan más. – mondtam és éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-És még nehéz is lesz, de mindennel megfogunk birkózni. Ezt megígérem. – majd magához húzott.
Furcsa, hogy az életünk során több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán jön egy fordulat és megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Megváltoztatja a nézőpontodat a világról, és onnantól kezdve nem lesz csak te meg csak ő. Onnantól kezdve ti lesztek.
Én ezt érzem Reeddel. Amíg ő nem volt egyedül voltam, üres volt az életem. De, amikor kilépett a teraszra és a szemembe pillantott, onnantól kezdve tudtam, hogy ő és én, mi lettünk.
-Tudod, Mia. Ahogy mondtad nekem. Beszélsz, meghallgatlak megoldjuk.
-Próbálkozom, de olyan nehéz. – mondtam lesütött szemekkel.
-Tudom, de nem jobb, ha magadba folytasz minden érzelmet, vagy minden gondolatot. – mondta és a mutató ujját az állam alá helyezte és felemelte a fejem, így már a szemébe néztem.
-Néha jobbnak érzem azt mondani, hogy minden rendben, mint hogy neki álljak elsorolni azt a rengeteg problémát, ami nyomaszt.
-Én rá érek mindig és időm, mint a tenger csak beszélj hozzám. Kérlek. – nézett mélyen a szemembe.
-Próbálkozom. Ígérem. – mondtam nagyon halvány mosollyal.
Egy csókot nyomott az ajkamra. Én nem elégedtem meg egy csókkal így többet akartam.
Elmélyítettem a csókunkat, a nyelvünk táncot járt egymás szájában. Reed közelebb húzott magához míg nem az ölében nem kötöttem ki.
Elkezdtem mozgatni a csípőm és Reed belemorgott a csókba.
-Mia, ha így folytatod nem fogok tudni leállni. – mondta két csók között.
-Ez lenne acélom. – húztam mosolyra a szám.
Reed azonnal átvette az irányítás és a derekamnál fogva megszorított és olyan gyorsan megfordított, hogy levegőt sem volt időm venni.
Így már Reed felettem volt és én voltam neki kiszolgáltatva.
A kezemet összefogta és a fejem felé emelte. Esélyem sem volt kiszabadítani.
Beharapta az ajkam, amitől viszont én nyögtem fel.
Annyira tombolt bennem a vágy, annyira akartam Reedet. A lüktetés a lábam között már kezdett egyre elviselhetetlenebb lenni.
Reed egy pillanatra elvált tőlem míg levette magáról a pólóját, majd felültetett és engem is kihámozott a felsőmből, amit egyből a földre is dobott.
-Kibaszottul gyönyörű vagy! Sosem fogok betelni ezzel a látvánnyal Mia. – a szeme csillogott a vágytól.
Lefektetett, a kezemet visszahelyezte a fejem felé és újra vadul csókolni kezdett.
Elkezdett lefelé haladni, először a nyakamat csókolgatta és éreztem ahogy megszívja, ami csak még jobban beindított.
Majd lentebb ment a mellemre. Az egyiket bekapta és szívogatni kezdte, míg a másikat a kezével kényeztette, aztán cserélt. A mellbimbóim, ha nem lettek volna eddig is kemények az izgalomtól, akkor most biztosan azok lettek.
Lejjebb halad más a köldökömnél járt, amikor én visszahúztam.
-Na most ezt miért? – nézett rám durcásan.
-Mert most én jövök. – mondtam egyszerűen és gyorsan Reed felé magasodtam.
Elkezdtem a nyakát csókolgatni és szívogatni csak úgy ahogyan ő tette, majd elkezdtem lefelé haladni.
Lehúztam róla a szürke melegítő nadrágját és mosolyra húztam a szám, amikor megláttam, hogy nem visel boxert.
Az ágaskodó férfiasságával találtam szembe magam. Felpillantottam Reedre, aki csak epekedve várt.
Mélylevegőt vettem és megfogtam a farkát, majd a oda hajoltam és bekaptam a hegyét. Szépen lassan kezdtem szopogatni, egyre és egyre mélyebbre mentem, de mivel túl nagy volt így a kezemmel segítettem rá.
Reed halk nyögdécselésekkel jelezte, hogy mennyire élvezi, ami büszkeséggel töltött el.
Reed megfogta a fejem, hogy segítsen diktálni a tempón, amin gyorsítottam is.
-Basszus Mia, ha így folytatod hamar elmegyek. – nyögte ki a szavakat.
Lassítani kezdtem, majd abbahagytam. Felpillantottam Reedre, aki kapkodva vette a levegőt és elhomályosult a tekintete a vágytól.
Amint rám pillantott rögtön meg rohamozta az ajkaim. Ismét felém magasodott, azonnal megszabadított a nadrágomtól, majd előkeresett egy óvszert és fel is húzta.
Rám nézett, mint aki jelre vár, hogy mehet. Ezért én bólintottam egy aprót és Reed azonnal mélyen belém is hatolt.
Hangosan felnyögtem, amiért ő egyből a kezét a számra tapasztotta.
-Sssh. Még meghallanak. – mondta mosolyogva.
Elkezdett ki be mozogni egyre gyorsabban és durvábban, ami miatt hamar el is ért a gyönyör.
A hátam ívbe feszült, a testem remegésbe kezdett, szétáradt bennem a gyönyör.
Reed keze még mindig az ajkamon volt, amit nem is bántam, hiszen, ha nincs ott akkor biztos az egész ház hallotta volna, hogy mi most éppen szexelünk.
Ahogy egy kicsit megnyugodtam Reed lassított a tempón, majd ki húzta férfiasságát.
Megragadott a csípőmnél fogva és megfordított, így már hasaltam az ágyon.
Felhúzott, hogy négykézláb legyek és így hatolt belém újra.
Az egyik keze a hajamért nyúlt, amit enyhén húzni kezdett, amitől én ismét hangosabb voltam a kelleténél.
Elengedte a hajam és befogta a szám. Egyre jobban gyorsított a tempón, egyre durvább lett.
Éreztem, ahogy Reed egyre közelebb ér a csúcsponthoz. A keze lecsúszott a torkomra és enyhén szorította.
A testem megfeszült és éreztem, hogy ismét nem kell sok a gyönyörhöz.
Reed egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott míg nem egy férfias morgással elérte a gyönyört. A kezét a csípőmre kapta és szorította erősen, hogy megtartsa magát.
Ahogy Reed elérte a gyönyört a férfiassága megvastagodott és keményebb lett, az én testem jobban megfeszült és ismét átjárt az isteni érzést.
Reednek már engem is tartania kellett. Az egész testem remegett a gyönyörtől.
Ahogy Reed kihúzta magát belőlem, ledőlt mellém és mind a ketten ziháltunk. A szemünk homályos volt az izgatottságtól.
A mellkasára feküdtem, felnéztem rá és mind a ketten elmosolyodtunk.
Megpuszilta a homlokom, majd szorosan megölelt.
Pár másodpercig élvezhettük csak egymás közelségét, mert nem sokkal később kopogtattak az ajtón.
-Egy pillanat! – kiáltottam ki, majd felpattantunk az ágyról és kapkodva felöltöztünk.
Az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
-Sziasztok. – mosolygott az ajtóból Daniel. – Csak azért jöttem, mert meg akarlak kérdezni titeket, hogy jöttök-e velünk sétálni?
-Neked nem pihenned kéne apa? – kérdezte Reed a hátam mögül.
-Egy kis séta nem fog megártani, amúgy is csak a közeli játszótérre viszem le a gyerekeket. – mondta.
-Én inkább itthon maradnék, le akarok még zuhanyozni meg pihenek. Felkészülök a hétfői sulira azt hiszem. – mondtam.
-Vissza akarsz menni? És már hétfőn? – csodálkozott Daniel.
-Igen. Azt hiszem éppen itt van az ideje.
-Rendben, de ha nem érzed magad késznek akkor én nem erőltetem ugye ezt tudod?
-Persze, tudom. – mosolyodtam el.
-Reed te sem jössz? – nézett a hátam mögötti fiúra.
-Mikor indultok? – kérdezte.
-Tíz, tizenöt perc múlva.
-Akkor addig összekapom magam. Ne menj egyedül. – mondta.
-Rendben akkor lent megvárunk. – mondta mosolyogva Daniel, majd elindult a lépcső felé.
Reed lépett oda hozzám, még mindig verejtékcseppek voltak a homlokán, amit én mosolyogva töröltem le.
-Ugye nem baj bébi? – közel húzott magához.
-Dehogy is, menj csak. – legyintettem. – Ne legyen apukád egyedül. – mondtam. – Egyébként Will?
-Embernél van. Délután fog haza jönni.
-Oké, menj akkor készülj össze. – mondtam és adtam neki egy puszit, de nem volt neki elég és vissza rántott magához és hosszan meg csókolt.
-Szeretlek és hívj, ha bármi van én azonnal jövök. – mondta.
-Szeretlek és nem lesz semmi ne aggódj.
Azzal kisétált a szobámból.
Én összeágyaltam és egy kicsit összepakoltam, majd felöltöztem.
Egy fekete farmert vettem fel egy fekete bele bújós pulcsival. Ahogy kiléptem az ajtón lefelé vettem az irányt.
Senkit nem találtam lent, így azt gondoltam, hogy elmentek, de ekkor Reed rohant le a lépcsőn.
-A többiek már kint vannak? – kérdezte.
-Nem tudom én csak most jöttem le. – mondtam mosolyogva. Vicces volt végig nézni, ahogyan kapkod.
-Nemsokára jövünk. – lépett oda és gyors puszit adott.
A válaszomat már nem várta meg, olyan gyorsan kiment az ajtón, hogy mire pislogtam már csak az ajtó záródását hallottam.
A konyhába léptem, ahogy csináltam magamnak egy tányér gabona pelyhet reggelire.
Vittem volna fel a szobámba, amikor kopogtatást hallottam az ajtón. Sőt nem is kopogtatást, hanem inkább dörömbölést.
-Na mi maradt itthon? – mosolyra húztam a szám, ám amikor kinyitottam az ajtót egyből belém fagyott a szó és a mosolyom is eltűnt.
-Szia Amelia. – köszönt az a hang, amit már elég régóta nem hallottam személyesen csak telefonba.
Teljesen lefagytam. Nem tudtam mit kereshet itt. Nem tudtam mit akar itt.
Éve óta nem hallottunk felőle, jóformán már azt sem tudom, hogy ki ő.
-Apa. – csak ennyit tudtam kinyögni.

még több.Where stories live. Discover now