Nyolcadik fejezet

1.4K 36 2
                                    

Háromnegyed hét volt, de Abby keze már a csengőre volt tapadva. Útra készen rohantam le a lépcsőn. Lily és Ethan a nappaliban kártyáztak. Ahogy ajtót nyitottam Abby valósággal beesett rajta.
-Aszta csajszi, dögös vagy! – mért végig. – Indulhatunk? – kérdezte.
-Persze csak felkapom a dzsekim meg elköszönök Lilytől.
A szettemen nem sok mindent változtattam. Maradt a fekete nadrág és hozzá felvettem egy fekete hosszú ujjú haspólót, aminek van egy kis dekoltázsa. Kicsit merészebb sminket raktam fel. Húztam tus vonalat és vörös rúzst raktam a számra. A hajamat pedig begöndörítettem.
-Mia hová mész? – kérdezte aggódva Lily.
-Csak elmegyünk Abbyvel pár barátunkhoz. Ne aggódj, nemsokára jövök, de ne várj meg ébren. – öleltem magamhoz és adtam egy puszit neki.
Reed lépett be a nappaliba és nem tudtam levenni a szemem róla. Fekete szaggatott farmert viselt egy fekete inggel, ami felül éppen annyira kivolt gombolva, hogy rálátást nyerjek az izmos tetovált mellkasára.
-Jó, hogy jössz. – mondtam mosolyogva, amint magamhoz tértem. – Vigyázz a kicsikre.
-Ami azt illeti én is veletek tartok. – húzta mosolyra a száját.
-Mi? – döbbentem le. – És ezt mégis, hogy képzelted?
-Carol néni átjött. Ő vigyáz a kicsikre. – öntelt vigyor árasztotta el az arcát, amit legszívesebben egy pofonnal letöröltem volna.
Közelebb léptem hozzá és szúrósan a szemeibe néztem.
-Te egy szemét vagy! – szűrtem ki a fogaim között a szavakat.
-Mondtak már csúnyábbat is. – hajolt le hozzám és mosolygott az arcomba, ekkor megcsapott a fűszeres illata egy csepp mentollal keveredett.
-Vigyázzatok magatokra és egymásra! – lépett be Carol néni így megzavarta a szúrós szemkontaktust Reeddel.
-Meg lesz. – fordult Reed Carol nénihez.
Azzal én otthagytam és az ajtó felé vettem az irányt közben Abbyt magam után húztam, aki nem mellesleg végig nézte a kis csatánkat Reeddel.
Mielőtt még beszálltunk volna a kocsiba ismét Reed szólalt meg mögöttünk.
-Megyünk együtt? – ugyan olyan öntelt mosoly volt az arcán, mint odabent.
-Ki van zárva! – vágtam rá azonnal. – Abby szállj be és indítsd a kocsit. – parancsoltam rá.
Abby nem mert hozzám szólni sem csak tette, amit mondtam. Látta rajtam, hogy majd szétrobbanok az idegességtől.
Beszálltam a kocsiba és láttam, ahogy Reed a saját kocsija felé veszi az irányt.
Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálja! Miért kell elrontani a kedvem? Miért kell megkeseríteni még jobban az amúgy is keserű életem? Nem érti meg, hogy ezzel csak többet árt, mint használ!
-Nagyon durván izzik köztetek a levegő. – zökkentett ki Abby a gondolkodásból.
-Inkább az idegesség és az utálat izzik köztünk. – néztem rá szúrós tekintettel. – Nem hiszem el, hogy ezt kell csinálnia! Miért teszi tönkre jobban az életem? – fakadtam ki.
-Mia, szerintem csak félt. – mondta nagy óvatossággal, tudta, hogy most nagyon ideges vagyok, de még sem tartotta magában.
-Inkább csak tönkre akarja vágni az estémet. De nem fogja. Arra van most szükségem, hogy kikapcsoljam az agyam. Jól akarom magam érezni.
-És jól is fogod, garantálom. – mondta Abby agy mosollyal az arcán.
Az út további részében lenyugodtam. Felhangosítottuk a zenét és üvöltve énekeltük a szöveget.
Elkezdtem ellazulni, kikapcsolni az agyam. El kellett felejtenem a sok gondot, a problémákat, a szomorúságot. Csak erre koncentráltam, hogy ellazuljak. Valamilyen szinten sikerült, de még nem volt az igazi így tudtam, hogy nincs másra szükségem csak egy kis alkoholra.
Ahogy Abby leparkolt a ház elé és kipattantunk a kocsiból és nem kicsit meglepett, hogy a buli az Kimnél van, mondjuk Abby nem említette, hogy itt lesz én pedig nem kérdeztem.
Megtorpantam, nem tudtam, hogy jó ötlet-e bemenni, de végül is bementünk.
-Ha nem akarsz itt lenni akkor haza is mehetünk! – kiabálta Abby túl a zenét.
-Jól fogom magam érezni és sem Reed sem Kim nem fogja ezt elrontani! – és ezt ténylegesen így is gondoltam.
Nem találkoztam azóta az eset óta Kimmel. Úgy voltam vele, hogy örülhet övé lett Reed, nyalhatják falhatják egymást engem már nem érdekel.
De persze ez mind csak győzködés volt. Meg akartam magam győzni, sőt meg kellett magam győzni, hogy Reed nem fontos nekem.
Abbyt kézen ragadtam és azonnal a konyha felé vettem vele az irányt.
Ott találkoztunk pár ismerős arccal, akik eléggé meglepően aztán pedig sajnálkozóan néztek. Amitől persze újra ideges lettem, nem volt erre a sok szánakozó tekintetre szükségem, így nem is álltunk le beszélgetni senkivel csak köszöntünk.
Azonnal a tequila után nyúltam, majd magamhoz vettem két feles poharat.
-Mia, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – fogta le Abby a kezem miközben töltöttem a tequilákat.
-Abby, ha te is csak az őrangyalomat szeretnéd játszani, akkor minek hívtál el? – húztam el a kezem. – Most ki akarom kapcsolni az agyam. Szóval kérlek vagy igyál velem, vagy hagyj egyedül. – felé nyújtottam a feles poharat megadva neki a választási lehetőséget.
Abby elkezdte a fejét rázni, majd elmosolyodott és elfogadta a piát. Koccintottunk, majd lehajtottuk.
Éreztem ahogy az alkohol marja a torkom és végig a nyelőcsövem amíg le nem ért, de ez volt a világon a legjobb érzés akkor és ott.
Már egy ideje tarthatott a buli, mert jó pár emberen látszódott, hogy nem józan. A szokásos középiskolai buli volt.
Abby-vel még a konyhában voltunk és legurítottunk még két kör tequilát, majd indultunk volna táncolni, de megjelent Holly és Laura.
-Sziasztok. – kiabált Holly.
-Sziasztok. – köszöntünk kórusban Abby-vel.
-Mi a helyzet Mia? – simította végig a karom, közben ugyan az a szánakozó tekintete volt, mint a többi embernek.
-Semmi, minden oké. – mosolyogtam rá. Semmi kedvem nem volt, ehhez a bájcsevejhez.
-Nem gondoltam, hogy el fogsz jönni.
-Én sem gondoltam, hogy itt leszel. – gondoltam itt a Peter és vele történtekre. Egyszerűen annyira felhúzott, hogy muszáj volt visszaszólnom. – Ja várj, Peter már nincs itt szóval nyugi. – mosolyogtam rá gúnyosan.
Hollynak kikerekedett a szeme, én csak bólintottam egyet, hogy igen tudok róla úgy vigyázzon bármit is mondd.
-Itt meg mi folyik? – szólalt meg Reed.
-Semmi. – vágtam rá. – Mi Abby-vel megyünk is táncolni. – azzal gyorsan megittuk a negyedik felesünket és elhúztam a táncparkettre, otthagyva Hollyt Reeddel.
Éreztem, hogy ez a négy feles is kezd megártani, bizonyára a nyugtató miatt is. Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de nem tudtam leállni, amikor az egész testem ellazult, az agyam kikapcsolt annyira mámorító érzés volt, hogy semmi problémám nincs a világon.
Amikor már táncoltunk legalább fél órája Abby félre húzott.
-Szomjas vagyok. – jelentette ki.
-Ó nem lehetne ezután a szám után menni? Ez a kedvenc számom! – kérleltem.
-Megyek és iszok valamit, te maradj itt, így tudom, hogy hol vagy. – én csak bólintottam és visszamentem a táncparkettre.
Éreztem, ahogy forog velem a szoba, de nem érdekelt. Nagyon jó érzés volt elfelejteni mindent.
Már egy ideje egyedül táncoltam, amikor egy erős kéz körbe fogta a derekamat és innentől együtt táncoltunk. Együtt mozgattuk a csípőnket a ritmusra. Nem tudtam, hogy ki az és mit akar, miért pont velem táncolt, de akkor nem is érdekelt. Maga felé fordított és akkor egy tengerkék szempárral találtam magam szemben. Átkaroltam a nyakánál az illetőt ő pedig közelebb húzott magához. A homlokát az enyémnek támasztotta, le kellett hajolni, körülbelül másfél fejjel magasabb volt, mint én.
Már így táncoltunk együtt. Ütemre mozgott a csípőnk és a keze néha letévedt a fenekemre, de nem érdekelt. Az sem, hogy ki látja.
-Egyébként Dean vagyok. – súgta a fülembe.
-Én Mia. – mosolyogtam rá.
-Nagyon örülök a találkozásnak. – majd beharapta az alsó ajkát, ami amúgy nagyon beindított.
-Nem különben. – néztem a szemére, majd a szájára.
Nagyon helyes fiú volt. Sötétbarna haja, tengerkék szeme volt. A fülében egy kereszt fülbevaló lógott. Nem volt túl izmos, de azért volt rajta. Fekete nadrágot és fehér pólót viselt, ami alól kilátszódott pár tetoválása is.
Elkezdődött egy újabb zene, mi pedig ugyan úgy folytattuk a táncot.
-Mia. – lépett oda Abby. – Minden oké? – nézett fel közben Deanre.
-Minden a legnagyobb rendben. – mondtam enyhén összeakadt nyelvvel.
Visszafordultam Deanhez és még legalább húsz percet táncoltunk, amit persze Abby végig asszisztált, de nem törődtem vele.
-Menjünk igyunk meg valamit. – mondtam Deannek.
Azzal kézen ragadott és a konyha felé vettük az irányt.
-Mit iszol? – kérdezte.
-Tequila! – kiáltottam el magam.
Azzal kitöltött két kör tequilát és vágott kettő citromot.
Koccintottunk, majd lehajtottuk.
-Táncoljunk még. – húzott magához közel Dean.
-Mia inkább haza jön! – szólalt meg mögöttem egy mély rekedtes hang. Azonnal tudtam, hogy ki az, és ahogy hátra fordultam be is bizonyosodott, hogy Reed.
Szúrós pillantást vetettem felé, ahogyan ő is felém, így álltuk egymás tekintetét.
-Majd én eldöntöm, hogy mikor, hova, kivel megyek. Nem kell a segítséged! – mondtam, de párszor megakadt a nyelvem.
Megpillantottam Reed mögött Abbyt, aki óvatosan kukucskált ki.
-Nem gondoltam volna, hogy azonnal hozzá szaladsz. – mondtam neki. – Én csak jólérzem magam! Hagyjatok már békén! -kiabáltam rájuk és nem érdekelt, hogy ki figyel ránk.
-Reed bébi. – hallottam meg egy ismerős már szinte nyávogós hangot. Mindenki oda kapta a tekintetét és ekkor megláttam Kimet, aki Reedet átkarolta, majd nyomott egy puszit az arcára. – Gyere mulassunk egy jót, mint a múltkor. – mondta olyan hangerővel, amit persze simán meghallottam.
Feltudtam volna robbanni. Meg akartam tépni ott helyben azt a büdös cafkát! Éreztem, ahogy az állkapcsom megfeszül, a kezem ökölbe szorul. Már éppen készen álltam volna ütni is, de Reed megszólalt.
-Hagyj békén Kim! – nézett a szemében. – Te is nagyon jól tudod, hogy a múltkor sem volt semmi és most sem lesz! Keress magadnak mást. – azzal visszafordult felém. – Mia megyünk haza! Most! – parancsolt rám és megfogta a karom.
-Reed bébi, én nem megyek veled sehova! Menj csak és élvezd Kimi társaságát, tudod úgy, mint a múltkor. – mondtam, majd kirántottam a kezem.
Megfogtam Dean kezét és a táncparkettre húztam. Megkérdezte, hogy még is mi volt ez, de én figyelmen kívül hagytam.
Csak táncoltunk, egymáshoz simulva. Amikor megfordultam és a fenekem hozzásimult a férfiasságához éreztem, hogy hatással vagyok rá.
Ekkor megpillantottam Reedet, aki villámokat szórt felém, de nem érdekelt.
Négy vagy öt tequilát ihattam, de annyira beütött, mint ha tízet ittam volna. Lehet nem volt jó ötlet nyugtatóra inni, de nemérdekelt, mert annyira ellazultam. A világomról nem tudtam szinte, akkor nagyon nem zavart se Reed, se Abby aggodalma.
Dean hirtelen magával szembe fordított. A tarkómnál fogva magához húzott és megcsókolt.
Heves csókolózásba kezdtünk, míg a nyelve bejutott a számba, ami miatt elöntött a vágy és enyhén felnyögtem.
-Gyerünk, keressünk egy szobát. – lihegte a szavakat két csók között.
Nem válaszoltam, csak közelebb vontam magamhoz és az ölébe ugrottam. A lábammal átfogtam a derekát és ő pedig a fenekemnél fogva tartott engem. Így indultunk el a lépcső felé, közben ahogy Dean áttért a nyakam csókolgatására én a válla felett néztem, ahogy Reed és Abby végig nézi, ahogyan Dean éppen visz fel az emeletre, de kizártam őket és csak Deannel foglalkoztam.
Amikor felértünk és megtaláltuk az egyetlen üres szobát, akkor Dean egyből az ágyra dobott. Elkezdte magáról levenni a felsőt, amitől elállt a lélegzetem. Tökéletes kockás haza és izmos mellkasa volt. És megvolt a V alakja is. Na de azért Reedhez semmi sem volt fogható, az ő teste a nyerő minden téren.
Megráztam a fejem, nem gondolhattam ilyenkor Reedre.
Amint Dean levette magáról a pólót és a nadrágot, egy szál boxerben állt előttem, amin persze látszódott az ágaskodó méretes férfiassága.
-Van nálad óvszer? – kérdeztem, amire csak mosolyra húzta a száját és elő is kapta a nadrágzsebéből.
Felém hajolt és csókolni kezdett újra. Lefele kezdett haladni a nyakamnál, aztán megmarkolta a mellem.
Elfogott a félelem. Nem voltam már annyira biztos abban, hogy ez jó ötlet.
Dean éppen a felsőmet húzta le rólam, amikor elkezdtem remegni, és itt már tudtam, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni.
Amint többre jutottunk volna, vagy a rohamon előrébb haladott lett volna kivágódott a szobaajtó és Reed viharzott be rajta.
Lerántotta rólam Deant. Éreztem, hogy nem jutok levegőhöz. Elkezdtem kapkodni, de semmi haszna nem volt.
Abby lépett oda mellém, láttam, ahogy mozog a szája, de nem hallottam, amit mondd.
Láttam, hogy Reed ököllel ütötte, viszont Dean-nak esélye sem volt visszaütni, annyira hirtelen támadt rá Reed és annyi düh volt benne. Ekkor Abby kiáltott rá és abba hagyta a verekedést.
Reed odalépett hozzám és magához ölelt. Rám adta a dzsekimet, felkapott az ölébe és azonnal kiviharzott velem a házból.

még több.Where stories live. Discover now