Bekódolva [BEFEJEZETT]

t w e n t y s e c o n d - a múlt

- Nem csinálhatod ezt velem. – fordultam vele szemben.

- Te. – bökött mellkasomra. – Te nem csinálhatod ezt velem. – lenéztem ujjára, ami szépen lassan haladt fel és államnál felemelte a fejem, hogy nézzek a szemébe. – Te kergetsz engem az őrületbe. És aggaszt a gondolat, hogy ez nekem nagyon is imponál.

- Hogy érted ezt? – néztem rá vágyakozóan, elvesztem szemeiben innen már nincs visszaút.

Nagyon is itt van még a tizenhatéves énem.

Vágyok rá. Vágyok az érintésére. Vágyok minden porcikájára. Vágyok rá már tizenhatéves korom óta.

Arcomat két keze közé fogta és hüvelykujjaival elkezdte simogatni. Csak nézett rám, tanulmányozott.

- Miért csak most mondod el ezeket? Miért vártál addig, amíg végleg elfelejtem az érzelmeim, amiket irántad tápláltam? Miért most kutyulsz fel mindent? – két oldalt belemarkoltam pólójába és közelebb húztam magamhoz.

Akarom.

- Mert nem gondoltam, hogy a régi vonzalmaim irántad bármikor is újra feltörnének. – azt mondta, hogy a régiek? – De minden megváltozott, amikor több, mint két év elteltével újra láttalak.

- Azt akarod mondani, hogy... - töprengtem el a hallottakon.

- Igen. Borzasztóan szerelmes voltam beléd Grace. De, a bátyád elvárásait is tiszteltem. – szinte felrobbanok. Egész végig azt hittem reménytelenül tetszett erre kitálal.

Vizslatta az arcomat, csillogott a szeme a vágytól. Vett egy mély levegőt én pedig lenyeltem a torkomban azt a nagy gombócot.

- A kórházban... - töprengtem el az emlékeken. – Akkor.

- Igen. Iszonyatosan meg akartalak csókolni. Égtem a vágytól, hogy végre tudjam milyen édesek az ajkaid. – simította végig az említett területet. Már kezdett közeledni, már éreztem a leheletét az ajkaimon.

- Ugye most nem csak szórakozni akarsz velem? – csúszott ki a számon. Kék szemei mélyen néztek enyémbe és már megbántam az előbbi kérdésem.

- Biztos lehetsz benne, hogy ezek a szavak őszinték voltak. – újból megindult, de ekkor már nagyon elbizonytalanodtam.

Fájdalmasan lehunytam a szemem és elfordultam ezzel kibújva a csók alól.

Kezei még mindig arcomon pihentek és kíváncsian vizslatott.

- Nem tehetjük ezt, te is tudod. – léptem el tőle zavartan. – A bátyám legjobb barátja vagy.

- Grace.

- És még te mondtad, hogy olyan, mintha a húgod lennék. – döntöttem oldalra a fejem.

- Mert. – kezdett bele, de elakadt. Felhúzott szemöldökkel figyeltem a reakcióját. – Legmélyen te is tudod, hogy az nem igaz. Te sem tekintesz rám úgy, mintha a bátyád lennék.

- És ha mégis? – fonom össze karjaim.

- Miért, rámásznál a bátyádra? – sakk- matt. Csak lesütöttem a szemem és megrázva a fejem elsiettem mellette.

Berohantam a szobámba, az sem érdekelt, ha elmegy, de kellett egy perc nyugi.

Vert a víz, rendes folyt le a homlokomon az izzadtság. Kicsit meglegyeztem magam és vettem pár mély levegőt, de még mindig úgy vert a szívem, mintha ki akarna törni a helyéről.

Visszasétáltam az ajtóhoz és halkan kinyitottam.

Elment.

Idegesen beletúrtam sűrű hajamba. Előkerestem a telefonomat és tárcsáztam Aubrey – t.